Zene... de hol, mi?

Elborult az agyam mire haza értem.... Így most klip dömpinget rendezek... egyszerűen szeretem ezeket a számokat és nem tudom miért... megfog a szöveg? vagy esetleg a dallam? nem tudom... de most ilyen a hangulatom (^_^)

supernem - K-k-kétszer

Alvin és a mókusok: Húzzál Gumit (Official Music Video 2011) 

Road - Nem rólunk szól 

 

Nos ez vagyok én.... Egy káosz van a fejemben és még csak a magyarokat raktam be.

Na de akkor jöjjön egy külföldi konvoj... nagy kedvencekből: 

Dir en Grey - ZAN - Live at Nippon Budokan Day 2 (10.01.2010)

Loreena McKennitt The Mystic`s Dream Live at the AlHambra

Azt hiszem egyelőre ennyi elég is belőlem...

ezek a számok... jaj... (egyébként hátulról kel kezdeni hallgatni mert úgy van eredetileg a sorrend... XD Először az utolsót és úgy szépen sorban visszafelé...XDXD)

Így írtok ti:

Most meg egy Karinthy Frigyes könyv címével kezdem a napom/estém.
Furcsa hogy ennyire ide vagyok nőve... Sajnos túl sokat írok és keveset élek... nagyon nehezen élek át élményeket... annyira irigylem azokat akinek sikerül másban is kitombolniuk magukat... nincs kivel beszélnek ha itthon vagyok nem tudok eljárni mert nincs pénzem...
Vajon mit vétettem?
Egyszerűen magam taszítom el a világot, mert nem érzem hogy be fogadna... kívül állóként figyelem az embereket, szemükbe nézek és csak ürességet látok... lenézem őket mert nem látják a világ természet és egyéb csodákat.
Lenéznek mert nem foglalkozom mással csak a mesékkel, lenéznek mert sötétben járok, lenéznek mert zenét hallgatok és nem figyelek másra.
Fáj hogy nem vagyok több oldalú csak és kizárólag az írásban tudok tündökölni... na persze tündökölni, én meg a tündöklés... szörnyetegnek inkább érzem magam... egy szörnynek aki nem képes másra csak a világra borítani bánatát írással...
Szó szót követ... és nem nyugszom meg...
Azt hiszem egyelőre ennyi voltam én...
Megyek írok ha már máshoz nem értek. Nem szabad el felejteni az álmokat valóra kell váltani de nem minden áron...

Cirkusz és lánc

Elöljáróban annyit, hogy pocsék hangulatom van, volt és ez annak a szüleménye…


The GazettE alapú, de valószínűleg semmi köze nincs hozzá. Ezek az én érzéseim egy kifacsart módon bemutatva.


Jó olvasást!



Uruha szemszög:


Figyelem őket. Fáj látni, mit művelnek. Már megint vitatkoznak - oh nem kell itt nagy tányércsörömpölésre meg kiabálásra gondolni -; nem, itt egyszerű szavakról van szó, amik még csak nem is azt hivatottak közölni, amit igazából éreznek. Minden egyes kimondott hang fájdalmas, fáj mindkettejüknek, mégse fejezik be.
Kai kirohan a próbateremből, mintha még könnyeket is láttam volna a szemében.
- Elmentem papírokat intézni – és már csak a csukódó ajtó van mögötte.
Reita arca vöröslik a dühtől. Ruki fáradtan ül le a kanapéra és figyeli az eseményeket a tükörből, Aoi mellé telepszik, és szemével int, hogy kövessem a dobost. Nem kell szólni, megteszem magamtól. Komótosan leteszem gitárom és követem Kait.
Abban a kis tárgyalóban találok rá, ahol a papírjaink nagy részét tartjuk, na meg az összes olyan fontos dolgot, mint az általunk kiadott lemezekből egy-két példány meg Ruki összes tervezete, szóval minden, ami a bandához köthető.
A kanapén ül és kezeibe temeti arcát. Oda sétálok mellé, várom a vihart, de csak kétségbeesetten felnéz.
- Mit tettem? – suttogja – Fájt…- a következő pillanatban arra ocsúdok, hogy zokogva áztatja el a vállamat, mindenféléről hadovál összefüggéstelenül, és sír. Az örök mosolyog Kai sír, szipog a vállamon.
Én érzem ezt csak abszurdumnak?
A könnyek elfogynak, a légzés visszavált normálisba, lenyugodott. Feláll és neki áll szöszölni a papírokkal.
- Köszönöm – suttogja még nekem háttal. Szégyelli, hogy gyengének láttam; fél, hogy felhasználom ellene. Próbálja úgy eltünteti a könnyeit és orrot fújni, hogy ne vegyem észre. Végül ott hagyom a teremben, most csak egy váll kellet, hogy kiadhassa bánatát, nem szólhatok bele a dologba, nem tehetem meg, pedig úgy megtenném.

A napok tovareppenek, de a helyzet egyre rosszabb. Szaporodnak a Kai nélkül zajló próbák száma, és egyre többször találom a kis tárgyalóban, amint magában hullajtja könnyeit.
Reita struccpolitikát folytat és homokba dugja a fejét, ahonnan csak akkor húzza ki magát, ha bent van a dobos, és szól hozzá két gorombát.
A másik munkába menekül, hogy minél tökéletesebb legyen a következő turnénk.
- Hol van Kai? – kérdi Aoi, mikor szeretnénk meghallgatni az egyik számunk.
- Megkeresem – tápászkodok fel. Persze nem kell nagyon keresnem, tudom, hol találom meg ilyenkor, és igazam is van. Kényszeredetten rendezgeti a papírokat a kis irodában fülén telefonnal.
- Segíthetek? – kérdezem minél csendesebben, hogy ne zavarjam meg nagyon a beszélgetést. Felkapja a fejét és látom, hogy lesz a feszültségből megnyugvó arc. Pár szót még vált a telefon túl oldalán lévő egyénnel, majd leteszi.
- Meg hallgatnál? – kétségbe van esve, ez tisztán látszik, hát bólintok. – Kérlek, ne mond el senkinek, inkább felejtsd el – nem értem mire céloz, de megint bólintok.
Kicsit még mérlegel, végül leültet. Fel-alá járkál, majd inkább leül ő is egy székre. Nagy nehezen neki kezd, látom, az első szavak lassan buknak felszínre.
Olyan dolgokat tudok meg, amikről nem hittem volna, hogy lehetséges. Nem hittem volna, hogy ezek mozognak a háttérben.
Összefeküdt Reitával. Ezt még fel tudnám dolgozni, hogy baráti kézi segítség, de hogy Kai feláldozza a feneke szüzességét, az már kicsit sok. Ami még meglepőbb, ezek után úgy tettek mintha meg sem történt volna. Bár másnap még előkerült, és akkor Reita kérte, hogy felejtsék el. Kainak fájt, nagyon fájt, de meg tette. Szomorúságát leplezvén összejött egy lánnyal, aranyos volt és kedves, még én is emlékszem rá. Olyan, aki igazán megértette a kis dobost. Kai beleszeretett és el felejtette a basszerossal történt afférját, csak nem minden úgy sült el megint, ahogy kellet volna igazán. Reita kifogásolta a választottját, bántotta és még el is marta volna a leányzót, ha Kai nem választja szét az életét két részre, így hasadt meg először. Lett egy Kai, aki otthon van, aki mesél a benti gondjairól, aki örül, ha finom vacsorát kap, és örül, ha megölelik, és lett egy Kai aki itt bent él a munkájának és a zenén kívül más nem is létezik. A következő fájdalmas pont, mikor a hangok kifakultak és a ritmus más lett. Reita mindent gyorsan akart, hogy siessenek, hogy vad legyen az élet. Kai viszont már meg akart pihenni, kis békességre vágyott. Itt voltak apróbb összezördüléseik, nem sok, de párnak mi is fültanúi voltunk.
Végül jött az utolsó stádium, amit már mi is láttunk.
Kainál az utolsó csepp a pohárban, mikor Reita még abba is bele szólt, hogyan viszonyuljon az édesanyához, ami a kis dobosnak igen érzékeny pont az életében. Nagyon sokat dolgozott azon, hogy az édesanyja elfogadja a barátnőjét, és még többet azon, hogy a barátnője kibírja az életet úgy, hogy ő turnézik.
A másik csepp - mert azért az utolsó csepp után van még egy, ami borítja a bilit -, a fent említett barátnő. A basszusgitáros kifogásolta, hogy túl sokat vannak együtt és a kislány elveszi tőle Kait. Megpróbálta összeugrasztani őket, csak valamit Reita sem vett számításba, nem véletlenül bírták ki olyan jól az egymástól való távollétet. Valami olyan kapocs van a lány és Kai között, amit még ő maga sem tudott elmagyarázni nekem. Végül a leányzó maradt, Kai pedig az őrület szélére sodródott.
Ha összevesznek Reitával, akkor lehet a bandának is vége, ha meg így marad, rövid időn belül kereshetünk egy új dobost, mert Kai idegei felmondják a szolgálatot.
A szóözön véget ér, Kai még szipog kicsit, majd felnéz.
- Felejtsd el, amit mondtam, kérlek – pislog párat, letörli kibuggyanni készülő könnyeit. Kihúzza magát és megyünk vissza a próbára.
Persze a fiúk csúnya szemeket meresztenek ránk, de végre nekiállunk. Kai szeretettel végig simít a dobfelszerelésén, mint aki búcsúzna tőle. Nem értem és azt hiszem nem is akarom észrevenni.
A szám felénél Kai ront, nem állunk meg csak fél szemmel csípem el Ruki értetlen pillantását a tükörben, majd az utolsó negyedben megint ront. Vége a számnak és Reita robban. Lehordja Kait és már csak annyit veszünk észre, hogy a dobos eltűnt, bár még látni vélem a szemeibe gyülekező árulkodó könnyeket.
- Most túl messzire mentünk – suttogom magam elé. Leülök a kanapéra és figyelem a kitörni készülő káoszt. Ruki a fejét fogja Aoi vígasztalja, ők már tudják, elég csak rám nézni. Ők már tudják, amit Reita még csak nem is sejt.
Ez volt az utolsó felvonás.
Reita által Kai nyakába rakott láncok eddig bírták. Nem lehet a végtelenségig húzni, feszíteni, mert egy szem lepattanhat. Itt megtörtént.


Kai nem válaszol a telefonhívásokra, sms-ekre, e-mailekre, semmilyen felé irányuló érdeklődésre. Nekem is csak egyszer veszi fel a telefont, megkér, mondjam meg a többieknek, jól van, majd jön, nyugodjunk meg, a menedzser és a főnökség tudja, amit tudniuk kell. Továbbítom az üzenetet. Ruki megnyugszik, és visszatemetkezik a papírjaiba. Aoi nem annyira hiszékeny, de nem foglalkozik többet a kérdéssel. Reita nem is figyel. Legalábbis akkor ezt hittem.
Egy hét telik el Kai nélkül. Pontosan abban az időpontban nyílik ki a terem ajtaja, mikor egy héttel ezelőtt becsukta maga mögött.
- Sziasztok! – köszön, de arcára nem ül ki az a jól ismert mosolya. Helyette a mellette álló egyénnek szalad fülig a szája. Hirtelen olyan mintha kettős látásom támadna.
- Bemutatom Tabane Yukant. A főnökség már mindent tud és elintézett. Betanítottam neki mindent, bár nem volt nehéz dolgom – itt halványan rá mosolyog a hasonmására. - Legyetek vele jók, és jobbak, mint velem.
Állam a padlón landol. Tessék, most mi is történt?
- Viszlát! - int búcsút.
- Kai… - nyöszörgi Reita.
Még egyszer visszanéz az ajtóból és ránk mosolyog.
- Vigyázatok rá jobban! – Még látom azt a keserűséget a szemében, amit akkor, mikor először sírta el nekem bánatát.
Mosolya olyan, mint az én Yutakámnak. Aztán itt hagyja a cirkuszt és leveti láncait.


Vége?

Írni vagy nem írni

Igen kicsit prózaira vettem a formát... és a Hamlet nagy jelenetét vettem alapul. Viszont mindennek meg van az oka... azt hiszem legalábbis elég sok mindent teszünk okkal.
Sajnos mai nap folyamán fel ötlött bennem egy igen érdekes kérdés sorozat... Tarts velem és meglátod mit tárok eléd... esetleg ha tudod a válaszokat örömmel fogadom (^_^)

Az írott szó veszélyesebb mit amit kimondunk szavak.

Ha leírsz valamit évekkel vagy akár évezredekkel később is belelátnak valamit. Vajon helyes ez így? helyes leírni a gondolatokat? ugyan megnyugszik tőle a lélek de aki elolvassa arra milyen hatással van, mit vált ki az olvasóból?
Mi történik ha mást érek el mint amit eredetileg el akartam? mi van ha könnyeket fakasztok nevetés helyett és sírást mosoly helyett?
Mi van akkor ha az egész csak ámítás?
Mikor nevezheti magát valaki írónak? mikor válik igazán azzá? Az olvasottság számít vagy a mély gondolatok? Nem hiszem hogy az olvasottság lenne a mérce, de akkor a mély gondolatokkal mi a baj? mért nem olvassák sokat? nehéz, száraz a körítés? Ha pedig szép köntöst kap a mély gondolat el siklik felett mindenki.
Mikor lesz igazán mély egy gondolat? mikor fejtegeti már a legrémesebb lükeséget valaki?

Hát most én... Azt hiszem kicsit kétségbe estem... nem baj.. leírtam nekem könnyebb hogy ez az olvasókból (vagyis belőled) mit hoz ki nem tudom... és még csak arra sincs lilám hogy mit fogok én ezekkel a kételyekkel csinálni... valószínűleg semmit majd egyszer megírom az egyik történetemben.

Legyenek szép álmaid melyeket követhetsz (^_^)

Örület

Azt hiszem örült vagyok, de a csendesebbik fajtából.. és persze ez a veszélyesebb is.
Mentem postára és megbeszéltem magammal... én örült vagyok... csodálom egyáltalán, hogy DK szóba áll velem... pont egy örülttel, aki nem is olyan normális mint szeretnénk. mert nem elég hogy magába beszél bomlott az elméje csak nem tudom milyen szinten. de lehet simán személyiség zavarnak nevezni? ki tudja... az biztos hogy nem akarok pszichológushoz menni vele mert elvenné a személyiségeimet, elvenné azokat akik velem vannak.
DK mért állsz velem szóba? miért törődsz velem? hisz oly sok minden van amit nem értek magamba. Mért engeded hogy bele lássak az életedbe? mért engeded hogy a részese legyek?
Annyi kérdés és biztos a válasz egyszerű rá csak én még nem kaptam meg.
Segítesz mikor szükség van rá, elég pár szót szólnod és megoldod a gondom... vajon miért?
Vajon én is olyan gyenge ember vagyok akiket gyűlölsz? vagy elég erős vagyok ahhoz, hogy érdemes legyek a barátságodra... már ha nevezhetem ezt annak. mert szerintem több... valahogy többnek érzem ezt annál... vagy csak én gondolom így?
Örült vagyok.... örült vagyok mert mosolygok mikor sikítani szeretnék és tombolni.
örült vagyok mert mosolygok mikor sírni szeretnék... Sirok ha fáj, zokogok ha elvesztek valamit... kétségbe esek ha valamit nem tudok teljesíteni... ez normális... de mért mosolygok ha minden össze esküdni látszik és kapok pár kedves szót... ami lehet nem is kedves....

"(...)Szerinted ciki hogy most azon jár az agyam mi lesz a történetekkel?"
"(..)Nem, mert vérbeli író vagy..."

Vajon ezek dicsérő szavak, vagy csak lesajnáló pillantással és nagy sóhajjal ide vetett szavak?
Nekem a világot jelentik és új lendületet kaptam.
Ha valaki látja bennem az igazi írót az nekem sokat jelent... mert azzá szeretnék válni...

Örült vagyok és annak is tartom magam. örült vagyok mert olyan dolgokban hiszem amiben mások már rég nem tartanak fontosnak... és az is maradok amíg tudom M olyan dolgokat tesz meg értem amit más nem tenne meg értem. Míg szavak nélkül értjük egymást.
Örült vagyok mert képes vagyok a megbocsájtásra... és képes vagyok örömre a legszörnyübb pillanatokban.
Örült vagyok mert elég leírnom a dolgokat és sokkal jobban érzem magam... leírom a szavakat melyek nyomják a lelkem, szívem és máris jobban érzem magam.

Azt hiszem befejezem ezt a fejtegetést... mert még bele zavarodom... szép napot.. és ne csak szível és ésszel szeress hanem a lelkeddel is! Az egy olyan kötödést ad amire nem is gondolnál... hidd el én tudom (^_^)

(Az idéző jeles rész nem tökéletes... erre emlékeztem... nem biztos hogy szó szerint így volt!)

Cirkusz és lánc

Elveszteni valakit fájdalmas dolog. Főleg akkor amikor nem is igazán veszted el.... mert nem hal meg csak egyszerűen a barátságát veszíted el.
Nehéz a szívem.... Vasárnap este írtam "pár" sort ezzel kapcsolatban ami hirtelen eszembe jutott és a mai nap folyamán kibővítésre került... ezt tárom elétek:

Egy barát elvesztése fájdalmas dolog.
Az egész egy ritmus problémával kezdődött. Ő mindent gyorsan akart és azonnal, tegnapra. én a lassú víz partot mos típus vagyok, vagy inkább az akinek megalszik a tej a szájában (mindig csúfoltak ezzel). Egy darabig bírtam mellette a gyűrődést igyekeztem felvenni azt a hangzást, de nem tagadhatom meg önmagam a végtelenségig.
Én, én vagyok és nem más, Ő pedig nem volt ezt képes elfogadni.
Szeles nap volt mikor össze vitatkoztunk, sose veszekedtünk, mindig csak csendben bántottuk a másikat. Fájtak a szavak amiket mondott és az is amiket én vágtam hozzá. Üvölteni akartam mégse tettem, mindig mindent magamba folytok, utálom a veszekedést de még a nagyobb hangosabb szóváltást is. Menekülök a nézet eltérések elöl, mégis szítom őket.
Aztán jött a baj és az a nyamvadt hang. Másképp láttam és most először az életben nem engedtem neki. és tessék itt vagyunk. ülök az ágyam közepén ordítanék, zokognék, bármit csak ne öljön meg a csend és mindezek helyett csak ülök és bámulok magam elé, és nézem hogy vész el egy barátság a semmibe.
Én vagyok a hibás... mantrázom magamnak mint egy ima... Én bűnöm ... én rontottam el....
Lehet egy barátságot elrontani? képes erre az ember?
Másokkal mért megy olyan könnyen? Vele mért nem? Mit csináltam rosszul?Mért bántott? Miért akart helyettem dönteni?
Annyi kérdésem lenne amire ő tudja a választ és egyik sem helyénvaló.
Az én életemet a saját ritmusomban kell élnem... nem pedig máséban.
És megint itt van az a nyamvadt ritmus. Miért kell annyira sietni? Miért nem lehet lassítani? Mért kell mindent azonnal tegnapra? Nem lehet álmodni hosszú távra nézve?
Találtam valakit aki hasonló ritmusú mint én és elakarta marni mellölem. Nem bántam, nem zavart; inkább csak szét választottam őket, nem volt elég...
Nem elég neki hogy Ő van felül ő irányította a barátságunkat még ez is?
Elfáradtam. nem akarok oda figyelni hogy kinek mit, hogyan és mennyit mondok el. Csak ki akarom önteni valakinek a lelkem anélkül hogy bele szólna abba mit csinálok és olyan feltételek nélkül hogy "jaj mit gondolhat rólam?!"
Várom a holnapot hogy minden szebb legyen ha kell felveszem az álarcom és láncaimal együtt mosolygok a világnak, hogy minden rendben van.
De nem játszok sokáig a világ deszkáin, lassan felőröl a bánat...
Egy barát elvesztése fáj.

Később hozzá irt szöveg:
Nem értem mért bánkódok hisz sok barátom messze van tőlem, nem is tudok róluk semmit, mégis ez fáj a legjobban.
talán azért érzem ezt fájdalmasnak mert egyik messze lévővel se haragban váltam el csak egyszerűen eltűntünk a másik életéből. itt viszont harag van. olyan harag amit egy bocsánat késérs meglágyítana, de ha egyik túl büszke ahhoz, hogy kimondja a másik meg hiába várja... akkor ott nincs mit tenni.
Fáj hogy bele akart szólni az életembe. nem vagyok Ő nem tudok ugy viselkedni mint Ő.
hiába mondja hogy a szülőktől el kell válni én nem tudok.... nekem fontosak még akkor is ha mindenféle rosszat mondok róluk. nekem nagyon fontosak hisz tőlük kaptam az életem, enni, inni, fedelet a fejem felé és ami nagyon fontos szeretettet mert a szülök olyanok (legalábbis az enyémek) hogy a legnagyobb bánatot is egy mosollyal el tudják tüntetni és a legnagyobb fájdalmat egyetlen puszival be tudják gyógyítani, ha megdicsérnek örömmel és új hévvel veted bele magad a feladat elvégzésébe.
Csak mindenhol van egy kis buktató... néha az ember nem képes tovább elviselni a citromot ilyenkor kell egy barát segítsége. egy baráté aki nem ítélkezik aki nem mondja meg mit csinálj csak meg hallgat és annyit fűz hozzá "te szegény" aztán elmondja hasonló problémáit és te is rá mondod, hogy "te szegény" és itt már meg is oldódott a dolog. Másról kezdtek el beszélgetni és sokkal könnyebb mert valaki meg hallgatta a bánatod.

Ami még ide tartozik hogy megkaptam drága DK-tól hogy tényleg vérbeli író vagyok... lehet nem így foglamazott de nekem ez jött le belőle előre is meakulpa ha nem ezt akarta vele mondani. Szóval megkaptam, hogy tényleg író vagyok mert mikor Őt elveszíteni láttam akkor megkérdeztem hogy akkor most mi lesz azokkal a történetekkel amiket együtt írunk? mi lesz a Missing 2-vel? hisz az egy nagy projektünk. és most veszni látszik...
kifacsarodott módon megkaptam a kérdéseimre a választ.. igen én rontottam le a dolgot nem figyeltem oda  a másikra nem adtam meg neki mindent amit akart... teljes figyelmet a teljes szabadidőmet és nem álltam rendelkezésre minden áldott percben mikor szüksége lett volna rám.
Elvártam tőle a reakciókat... nem pedig csak vártam.
Igen ezt én rontottam el... Ő viszont megbántott nagyon mélyen. el akart szakítani a családomtól a páromtól és olyan emberektől akiket szeretek. Nekem fontos Ő is de ha nem kér bocsánatot nem tudok megbocsájtani és sajnos haragtartónak tartanak... pedig néha annyira elfelejtek dolgokat... de ez már egy következő történet lesz...
Zárom soraim hogy legyen feldolgozásra idő.. megyek tanulni végre kiírtam magamból mindent amint úgy érzetem ide érdemesnek tartok. akiket érdekel úgy is elolvassák akiket nem az meg vállat von felette.
Ezek után éljen az élet szép oldala csak találjam meg az optimista felem és ne mindig azt vegyem észre, hogy a pohár félig üres... (szeretem hogy rejtett pesszimista vagyok)
Megyek naplót írni meg tanulni...
Mindenki merjen nagyot álmodni és az álmait valóra váltani! és persze tegyen latomba olyan álmokat is amik szépek de tudjuk, hogy bilibe lóg a kezünk velük kapcsolatban (^.^)

Ui.: ezt még elfelejtettem: A cél és az álom közötti különbség, hogy célt a szülök barátok tűznek ki eléd meg az iskola munkahely az álmok a tieid... álmokat te váltsd valóra a saját erődből.

Utazás

Oh volt ünnepség Március 15.-e tiszteletére. Sajnos politikától mentesen csak úgy úszhatta meg az ember hogy kiment a természetbe. nos én ezt meg tettem... M volt olyan kedves és kirángatott a szobából hogy ne legyek penész és mászkáljunk kicsit. Jól éreztem magam és csodás helyeken voltam. azt hiszem fel rakok róla pár képet mert nekem nagyon tetszett...

Sajnos a kép nem adja vissza annyira a táj szépségét de egyszerűen gyönyörű volt élőben.

A fenyő erdő kellős közepén egy ilyen szép még nem lombos fa és csak úgy világított.

A sok szálfa egyenes közt egy részeg XD Nagyon aranyos!

Gyönyörű volt az erdei út is... ugyan elöregedő de nagyon szép látvány volt!
Köszönöm a képeket M-nek, ezeket ő fotózta.

Szóval élvezet volt, ugyan lejártam a lábam és pont a cél előtt 1km-re adtam fel, de nem baj legközelebb biciklivel megyünk és akkor már meg se fog kottyanni ekkora út.
Most épp izomlázam van, begörcsölt a vádlim és persze a combom sincs a toppon... de jól éreztem magam! Azt hiszem ez a lényeg hogy jó volt.
Ma pedig mertem álmodni, nagyot! Tudom bilibe lóg a kezem de jólesett el játszani a gondolattal, sajnos olyan képet nem tudok mutatni amilyet én szeretnék de körülbelül meg tudom mutatni:

Ez lenne a nagy szoba és a hozzátartozó hálószoba... persze nem ilyen flancos kivitelben hanem szolidabban és a kis kiálló részen nem lenne ennyi ablak ki szeretne ekkora ablakokat oda ahol alszik?

szóval ez lenne az egyik fő tartózkodó hely (^.^)

Ehhez hasonló lenne a terasz és ebédlő, kiülő helynek kialakított rész.

És legvégül a legfontosabb.. oh nem a fenti rész (^.^) ne tévesszen meg senkit, a lenti kis ajtó rész a fontos... az el dugott kis ajtó, ott lenne a téli szállás.

Természetesen ezek a képek egy másik web oldalról származnak amire sajnos nem emlékszem hogy honnan van.
Az álom szép és álmodni jó. Tudom mire ez meg lesz valósítva sok telet meg érünk.
Remélem te is megtalálod az álom házadat. én már álmodom a sajátom, ami közös lesz... remélem XD

Szép álmokat!
Mert álmodni jó! Merj nagyot gondolni és ha van erőd valósítsd meg!

Hideg van

Úgy nézik ide csak akkor tudok írni ha valami nagyon rossz történik velem mert csak akkor erednek meg a szavaim... na ez így nem volt magyar... szóval csak akkor írok mikor rossz történik velem mert akkor megered a nyelvem, jelenen esetben a kezem. hát ez iyg se hangzik valami fényesen.
Na de ma jó volt, csak egyre kellet bemennem órára és úgy uszkve este 6-ra értem haza... pedig a tancsi még korábban is elengedett.
Ja most épp a gépet akasztom ki, szegényke sokat kell pakolnia jobbról balra balról jobbra. meg aztán fel vagyok fúvódva fáj a pocim is kicsit. de a legjobb. a vacsorám XD

Meg vagyok fázva... és hidegem van. valószínűleg lázam is lehet. de amíg nem mérem meg addig nincs bajom.

Hogy mért az a bejegyzés címe hogy hideg van?
egyszerű a magyarázat... egész nap fáztam. reggel mikor fel keltem, suliba menet nem... de a suliban ott nagyon is. lehűlt a levegő estére és nagyon hideg volt. lehet vissza veszem a téli kabetom... bár milyen ciki már... de betegnek lenni se sokkal jobb.

Jaj ma KB-val jöttem haza és útközben meséztük kicsit. én meg tovább gondoltam a sztorit bár még kiforrás alatt áll. remélem azért majd tetszeni fog neki. XD
Na megyek még van egy rész abból a cuki sorozatból... tényleg arról is mutatok képet: Hyakka Ryouran: Samurai Girls címen fut.
Hyakka Ryouran: Samurai Girls

Szóval ez az új szerelmem most...
Mindenkinek ajánlani tudom csak mert irtó aranyos poénok vannak benne de egy nagyon erős történelmi hátér és komoly események is húzódnak ott. a karakterek nagyon bolondosak, és természetesen nem hiányozhat belőle a japán perverzség sem XD
Ja az Urahara Shop oldalán le lehet tölteni:
Urahara Shop

Dir en Grey - Mushi (live)

Mikor az ember azt hiszi nem tud elérzékenyülni:

Be bizonyíthatnám hogy képes rá... de nem teszem mindenkinek magának kell bevallania hogy mire képes mire nem. A Dir en Grey olyan japán együttes akik nem képesek vidám számot írni, legalábbis Kyo az énekes azt mondta hogy ő bizony nem fog vidám számokat írni mert az olyan snassz azt mindenki tud írni.
Szóval mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a számot, akár hányszor hallgatom mindig elerednek a könnyeim... Valahogy megragadó és nem lehet tőle szabadulni.
(Neji anyuja azt mondta rá hogy kapcsolja ki Neji a zenét mert az énekes csak szenved)
Vélemény?

Ennél rosszab?

Ismeri az ember azt az érzést mikor belép valahova és elhallgatnak körülötte? Hát én ismerem. reggel hot komásan kimászok az ágyból kimegyek és láss csodát... ott vannak szüleim és M. És mikor kilépek akkor mindenki elcsendesedik, persze meg kapom a jó reggelt meg a fel keltél hallottaimból és mivel még nem tudok beszélni így morgok rá és onnantól kezdve nem szolnak se egymáshoz se hozzám, kivéve M.
Azt hiszem ezt hívják totál kudarcnak amit a szüleiddel szemben el tudsz érni... hát igen...
Most meg ott nevetgélnek egymással, apa fütyörészik, anya még viccelődik is én nem kellek oda ezt érzem... de ha én kimegyek akkor el hallgatnak... én nem vagyok része a családnak? el akarnak üldözni? Jó úton haladnak vele... lassan nem akarok itthon lenni, és nem akarok velük találkozni...

össze jön a hét vége

Jaj meg még nem is mondtam a legjobbat... apa haza jött nőnap alkalmából ugyan csak ketten voltunk itthon... de hát legalább nem voltam egyedül kinek jó kinek nem...

végül a reggeli kelésnél beszól, hogy mér fent vagyok? (Halkan meg jegyzem akkor volt 5órakörül.. szóval korán de nagyon...) Mondom ja. Erre beszól hoyg ne lógassam az orrom... mondanám hogy nem is lógatom de még rá kontrázik és akkor betelt a pohár így is elég mérges voltam előző napról... de úgy amúgy... szóval nem örültem neki... És még be is szóltam... szóval nem volt jó hangulat... bocsánatot nem fogok kérni semmiért... mert mért tegyem? Talán hogy még jobban meg alázzon... vagy hogy megint ők érezzék magukat nyeregben felettem?

Nem szeretem a kiszolgáltatottságot ez tény... De ellene még nem tudok tenni... vagy nem akarok kinek hoyg tetszik... Nekem sehogy nem tetszik... dolgozni nem merek mert így is kivagyok készülve mind fizikailag mind szellemileg... megterhelő ha az ember 4,30kor kezd el kelni 5kor kimászik az ágyból 5,40kor fel száll a buszra bebumlizik a városba.. aztán ül és várja hogy órája legyen mert ha később megy: 1. nincs ülőhelye a buszon, 2. nem komálhat és szunyálhat menet közben. 3.lehet nem ér be órára a csúcs elérése miatt.

Szóval ül a terem előtt jó esetben a teremben és várja hoyg órája legyen, nagyjából fel ébred, lesz óra... kb. 2 órán keresztül ül... utána indulhat haza hogy csináljon magának kaját... meg talán aludni.. és el is ment a dél előtt mert olyan 12re esik haza az illető....

Nos igen jó is ha az ember ezek után még dolgozna is... még este későn haza érni és utána másnap korán kelni... nem köszönöm...

azt hiszem ezzel zárom is a mai napi nyaffomat.. ideje aludni menni fáradt vagyok és M alszik már mögöttem úgy hogy alig várom hoyg hozzá bújjak és szundizzunk végre...

Tudjátok.. sárkányok és minden mesebeli lény.. csak jól jön egy álomba hoyg ne legyen olyan sivár minden... XD

jön a hét vége...

Ez így szokott lenni? Vagy csak Murphy törvénye? Ha valami nagyon rossz történik veled akkor megpróbál a sors vagy én nem is tudom minek a mókás kedve meg vigasztalni? De pl. Csütörtökön KB-val bejártuk BP.-t és nagyon jól el szórakoztunk, nevettünk és szójátékokat játszottunk az egyik nagyon tarolt, még az egyik utastársunk (öreg úr) oda jött és megdicsérte hogy jó poén volt.
(Még meg kérdezem KB-t a szóviccről később pótlom jelenleg nem elérhető)
Aztán még előtte szerdán reggel.. azt hiszem nő nap volt és kaptam apától virágot.. na de nem is akármilyet:

Szóval ezt kaptam... Gyönyörű Sárga Tulipánt... nem tudom milyen identitásból pont sárga... de a tulipánt szeretem... ugyan a pipacs a kedvencem de nemesített virágból a tulipánt szeretem a legjobban.
Ha már tulipán volt akkor legyen pipacs is...
Ugyan nem én fényképeztem és persze az internet csodái (^_^)
Réti pipacs
Egy pipacs fej szép szirmokkal

Szóval Szeressem a Pipacsot.

Na de lássuk be ha valami rossz történik utána jó lesz, és persze ennek az ellentéte is igaz ha valami jó történik akkor valami rossz lesz...
Sajnos utóbbi nagyon is be szokott jönni. El megyek bulizni haverokkal találkozni meg minden egyéb haza jövök és kapom az ívet... mint általában ha jó napom van.

Viszont ami még jó volt hazafelé anya hozott és jól el nevetgéltünk és jó volt a hangulat... persze a vacsorát azt apával kettesben töltötték el mert nem szóltak hoyg vacsi van, de ha azzal jönne hogy mért kell mindenért szólni akkor most mit mondhatnék? Eddig is szólva volt... most mért nem lehetett?

Jaj és még egy kép van mára! Mert persze nem tudom elviselni hogy ne tegyem fel!
Íme az eredeti pocok... legalábbis így néz ki egy pocok \(^.^)/ Ugye hogy aranyos XD

Azt hiszem ez volt az állat és növény bemutatom mára. (^.^)

Unapmas pillanataim egyike

Unalom ellen minden jó.. csak legyen nálam papír meg toll és akkor nem alszom el órán...
Íme az eredménye:

Egyébként tegnap egy jó kis földtani gyakszim volt... elméleten ugyan majdnem beszunyáltam mert olyan fáradt voltam és utána majdnem össze vesztem babával de maga a gyakszi jó volt...

Szegény KB le lett kapva:

Egyébként ilyesmikkel szöttyögtem...:

Egy kupac föld a milliméter papíron szemcseméret meghatározás céljából... a kép életlen és a telefonom nem fókuszál jól... de azért kivehető a dolog nyitja XD

Ezek után még el mászkáltam M-el füzetért meg filmet adtunk be hogy a két éve gépben lévő képek végre előhívásra kerüljenek.
És végül alvás mert ugye korán kelés... én se vagyok normális.... beértem az iskolába 6,26ra... minek? 8kor kezdődött az órám.. én meg már ott dekkoltam 6,26kor... még a takarító is morgott velem hogy minek vagyok ott mikor még takarítás folyik... szépen vagyunk.

Szép az élet

Az élet szép....
Szeretem a keddeket. azért jó a kedd mert a hétfő el múlt már de sajnos a hét eleje van még... igen egy elég szenvedős hét eleje...
M-hez készülök és ott is Pocokhoz, végre lesz valaki akit meg szeretgethetek és ugyan önálló értelemmel és tettekkel rendelkezik mégis megtehetem azt hogy kézbe veszem és tutujgatom.... aztán lerakom és békén hagyom hogy a saját életét élje.

Nekem nem való állat. Elfelejtek neki enni, inni adni, nem törődök vele.... Szóval hiába szeretnék egy racionálisabb énem azt mondja nekem nem való... és nem szabad... Szóval kiélvezem hogy van Pocok aki M-nél lakik és aki el van mint a befőtt ott nekem csak néha ölelgetés szeretgetés meg ilyenek jutnak... na meg a fényképek özöne... ez így jó, egyenlőre. Talán nekem is be fog nőni a fejem lágya és akkor a saját szőrös de ördögömről készíthetek képeket... és regélhetem el menyire szeretem...

Egyéb információ... rühellem a matematikát... eddig nem volt vele bajom de most van... Deriválás, lopitál szabály, meg kitudja még mi mindent kellene tudnom úgy hogy három éve nem volt matek órám és az össz. matek tudásom kifulladt a sűrűség, töménység, és egyéb kémiai meg analitikai laborhoz szükséges dologban. Nem hogy még tudjam mi az a faktoriális....

Szóval matematika kilőve... lehetőleg a világűrbe...

Ma még majdnem össze vesztem a Babával csak azért nem vesztünk össze teljesen mert én tudom tartani a szám ö meg nem... na ez van így jártunk... ő nem enged én meg igen mert nem akarom el veszíteni...

Úgy néz ki ez egy ilyen hét lesz csak nyafogni és nyávogni tudok... nem jó dolog...

Más tészta: Sikerült anyámnak füzetet venni magamnak meg végre lapot erre richtig nem olyan típusú mint volt... sosincs két egyforma pakkom... Mindegy a lényeg az hogy van mire jegyzeteket készítenem.. bár a nagy része úgy is üres lapra megy... uh holnap korán kelek hogy még tudjak matekozni tegnapi ideg és gyomorgörcs miatt elmaradt...
Elég volt belőlem... Álmodjon mindenki szépen.. én azt fogok mert M-el alszom és itt van Pocok is akit meg szeretgettem XD Olyan aranyos kis szőrös ördög... néha félek hogy össze törik a kezembe.
Szóval mindenki álmodjon szőrös ördögökkel amik édesek (^-^)

the GazettE - Chizuru

Fogalmam sincs mit jelent a szövege de nem is érdekel... A zene az ami én vagyok és a mostani hangulatom tükrözi:

Annyian lefordították már hogy azt se tudom melyikhez kapjak.... de nem is érdekelnek... ez így jó ahogy van, és úgy hogy nem értem mait énekel benne Ruki... a zene viszont magával ragad...

Álmodtam egy világot (edda)

Álmodtam egy világot... ez van az előző bejegyzésben is.... azt hiszem... nem biztos XD
Sajnos hiába tűnik úgy hoyg milyen jó hangulatom van egyáltalán nincs.
Az előbb az ágyon ülve bebugyolálva a takarómba nézem a kezem és rá kell jöjjek hoyg szörnyen néznek ki aztán tovább a lában a lábfejem a combom a lábujjaim egyszóval egyik se az a testrész amiért úgy bomlani lehetne.... hiába mondja M azt hogy szép vagyok hoyg jól nézek ki, nem nincs igaza nem nézek ki jól nem vagyok szép és még csak normális sem vagyok!
nem vagyok szép, kedves, okos....

Álmodtam egy világot...
Egy olyan világot ahol részese lehetek M életének.... mindig azzal jön ha majd egyszer felesége lesz... ha majd egyszer családja lesz.... akkor milyen nagy dolgokat fog csinálni (gondolj itt fából készült berendezési tárgyra, egy fán álló kis viskóra amit ő épít meg a saját két kezével), nos igen ez nagyon szép... de nem nekem...
Szeretném ha az az élet amit elképzelek eltervezek vagy bármi más módon létrejöttét segítem előre akkor annak részese legyek...
Nem így M... Neki a jövő olyan amiben én nem szereplek... nem tervez velem vagy ha igen akkor nagyon hülyén csinálja... sajnos egyszerű lány vagyok, egyszerű gondolkodással, szeretem ha megmondják mit gondolnak, nem pedig nekem kell kisakkoznom.

Sokszor kérdi mért mondogatom mindig hoyg macskás vén lány leszek... hát épp ezért mert úgy érzem kirekesztett abból a világból ami akár a közös jövőnk lenne... de miket is beszélek én itten? Nem lesz itt semmilyen közös jövő, egyszerű a magyarázat... nem én kellek neki csak nem képes a szemembe mondani... Fél hogy bőgni fogok, mert fogok ha ez lesz... fél hogy kiabálok majd, ez nem lesz...

Kérdi mért érzem magam egyedül...
A válasz egyszerű mert egyedül vagyok. Egyedül érzem magam mert egyedül vagyok ebben a hatalmas lakásban nincs ennek itthon a szüleim ha tehetném én se lennék itt, de nem tehetem mert a kutyáknak nem ad senki enni különben. Apa lent van vidéken, anya a húgommal a városban a másik lakásban el van mint a befőtt... én meg tengek lengek két világ között ahol nem találom a helyem.
Lenne nekem hely ez igaz, csak mikor érzem tartozom valahova megijedek és menekülőre fogom... Nem tudom mitől félek... talán attól hogy anyám tüzel vassal foggal ragaszkodik majd hozzám vagy elmar mindenkit mellőlem mert neki nem tetszenek a barátaim.... igen kényszeredetten meg akarok neki felelni. legalábbis eddig meg akartam felelni neki.
Most ott tartok hogy nem tudom hova vezet az út. nincsenek kijelölt céljaim vágyaim... Egyetlen talán vágynak nevezhető dolog van ami most érdeke hogy békén legyek hagyva mindenkitől el tudjak búcsúzni és el vonulhassak egy olyan helyre ahol nem bántanak szavak, tettek, érzések, egyszóval semmi... igen a semmibe... ott lenne az én helyem. Nem lenne többé haszontalan gyerek, semmirekellő nebuló, rossz barátnő, reménytelen barát, szörnyű gazdni.... egyszóval senkit nem bántanék tovább a jelenlétemmel a létezésemmel.
Azt hiszem ezek azok az érzések amiért néha öngyilkos jelöltnek néznek, nem kell... gyáva vagyok meg tenni, nem félek a fájdalomtól, kínlódtam pár dolog miatt már, fájt már pár testrészem, de gyáva vagyok eldobni vagy épp elvenni a saját életem.

Azt hiszem megint egy újabb igen erős és hosszúra sikerült kirohanásom került ide... jó azt hiszem ezt is befejezem...
Elég lesz egyelőre ennyi belőlem...

Azok a hétfők, amiken még felkelni is utálsz!

Ismét egy szép hétfőt hagyhatok magam mögött. szeretem a hétfőket... és akinek nem ment át hát közlöm ez irónia... nagyon mély és nagyon hűm... hogy lehet meg fogalmazni azt nagyon szépen hogy mindenki el mehet a búbánatba és hagyjon békén a világ összes embere? nem tudom valahogy így érzem magam hogy hagyjanak békén. minden nagyon szépen jól indult apa csomagolt nekem szendvicset ami megjegyzem ritka és nagyon örültem neki... aztán jött a nap az óra örültem mert értettem az anyagot és még jobban örültem hogy a tanárnő megdicsért. (Igen én még ilyen hülye gyerek vagyok aki örül annak ha meg dicsérik) aztán fel hívtam anyámat nem is tudom milyen inditatásból... de azt hiszem azért mert nem lett jó az átlagom és nem kapok ösztöndíjat... igen ez volt az oka. Nem kapok ösztöndíjat... és ezért mondta hogy menyek fel hozzá mert vett fel pénzt és hogy amire kell nekem arra ad.
Eddig teljesen normális menetrend. kértem pénzt ad. Felmentem hozzá a munka helyére mert nem volt messze a sulitól. belépek közli velem madárijesztő vagyok. nagyon jól esett eddig is tudtam hoyg nem nézi jó szemmel azt ahogy öltözök de hoyg még le is maláriaterjesztői... nos igen itt egy hatalmas szakadék a két és nézett között. de még nem vagyunk a végén. túlesek azon hogy madárijesztő és el jó pofizom rákenem hoyg reggel korán volt még és nem láttam ki a fejemből. azt nem kell anyának tudnia hoyg én ilyen maláriaterjesztőnek érzem jól magam mert így vagyok önmagam, nem lehetek az akinek ő akar mert az nem én vagyok!
Aztán megkapom a pénzt mondja még maradjak egy pillanat. oké kiebrudalom magam a konyhába és várok. ki jön az egyik kolleginája váltunk pár szót anya is befut. és el mond mindenfélének. mert nem csinálok semmit itthon semmi értelmeset.
Nem csinálok semmi érdemlegeset otthon, nem tanulok mert ugye nem kaptam ösztöndíjasat nem mosok (nem tudom használni a gépet) nem takarítok (elegem van abból hoyg csak én csináljam és senki nem segít és ha megkérem mondjuk a húgom hogy segítsen akkor az a válasza hoyg nem mert csináljam meg egyedül mikor kicsit erélyesebben kérem akkor meg anya szól rám hoyg ne neveljem) nem mosogatok (halomban állt a mosatlan és este nem voltam rá hajlandó hoyg elmossam) mit hagytam ki? nem tudom de majd jönni fog az is.
Nem tudja milyen szar érzés az rájönni, hogy fabatkát se ér az életed hogy semmi értelmes kézzel fogható álmod nincs. Minden terved és jövő képed lóg a levegőben vagy még ott sem a nagy semmiben mert nem vagy képes ép eszű realista gondolkodásra.
Aztán haza jövök a hegy mosatlant el mosom... mintha mi se történt volna fel teregetek mert meg lettem rá "kérve" és itt ülök a gép előtt megint mert képtelen vagyok a bennem fortyog érzelmektől koncentrálni ara hoyg én most tulajdonképpen tanulni akartam és átmenni azokból a szörnyű tárgyakból amik várnak rám. És megint el jutottam arra a szintre hoyg megérte ez nekem? megérte újra be ülni az iskola padba? megérte még itthon maradni anyáékkal? megéri az a diploma hogy megőszüljek, öregebbnek nézzenek mint amennyi vagyok, hogy kikészüljek érzelmileg, lelkileg, testileg? Mért érné ez meg egy rohadt diploma? és egyébként is ez az egész anyám álma nem az enyém. én író akartam lenni... és még csak az írás se megy úgy ahogy kéne...
Elfáradtam...
Azt hiszem még megpróbálok élni kicsit ha nem megy nem baj még talán megérem hogy a húgomnak gyereke szülessen én pedig macskás vén lányként esetleg özvegyként meg halljak...

Na ez meg a másik... az álmok a vágyak és hogy egyszer nekem is lesz valamim...
Ott van párom... Nevezzük most M-nek mert utálom folyton leírni, hogy párom...
Ott van M és meséli az álmait... én is elképzelek pár képet hoyg milyen lenne a jövőm, erre beletrancsíroz... mért megy neki az álmaimnak nem tudom talán mert nem vagyunk tökéletesek mi is vétünk hibát és inkább nem hiteget, én se merek elé állni hogy figyi ezt találtam ki...
Nem tervezek hosszútávra csak álmodom róla... "Álmodtam egy világról" - EDDA
Álmodtam egy olyan világról ahol közösen élünk és képtelen vagyok neki bevallani hoyg szeretném, hogy ezt szeretném folytatni mert nem akarok rajta élősködni és ha sokáig lesz még ez a húzza-vonna akkor anya el fogja marni mellölem mert már megtette nem egyszer. majdnem minden kapcsolatomnak én voltam a bűnöse, és majdnem minden kapocslatomnak anyám vetett véget, na nem szó szerint de ö adta meg a végső döfést nekem hoyg haljon meg az ami talán sose volt.
Egyszer voltam szerelmes, de nagyon... két évig... nem is csak 22 hónapig voltunk együtt... és abból is csak 20volt a szép. amikor én még úgy éreztem minden rendben van amikor még azt hittem soha jobbat amikor még reméltem hogy együtt fogunk lakást venni hoyg össze költözünk és akár még gyerekünk is lesz majd egyszer. Ifjú voltam bohó és 19 éves. 19 évesen azt hittem enyém a világ, tévedtem, nem enyém és még csak nem is lesz soha. Soha nem fogok el jutni arra a szintre ahova szeretnék mert más nem fogja helyettem megcsinálni, nem fogják kiadni a könyvemet ha nem mászok utána (és nem fogok, mert mért tenném? nincs még kész)
Álmodtam egy világot ahol nem élem meg a 45öt sem ahol nem lesz se kapcsolatom se semmim csak egy macskám aki csak és kizárólag a kajáért meg a pocak vakargatásért szeret. de legalább azért szeret...
Álmodtam olyan világot is ahol családanya vagyok tudok főzni szeretik amiket el készítek, anyám végre nem nyaggat folyton hoyg csináld meg ezt meg azt, a húgom hozzám jön segítségért van egy vendégszoba a barátnőimnek ahova jöhetnek mert sokat meg fordulnak nálam otthon vagyok és otthoni a munkám is ami írás, mondhatni eléggé elismert író vagyok. és mikor felébredek rájövök hoyg bilibe lóg a kezem. nincs munkám nincs pénzem anyám folyton nyaggat és még az írás se megy mert nyaggatva vagyok stresszelek és szenvedek.
És anyám jön azzal a szöveggel hoyg ö biza mindent megadott nekem. és igaza van mert mindent megadott nekem, szeretettet, lehetőségeket hogy utazzak, ételt (nem is akármilyeneket hanem nagyon finomakat), ruhát (még akkor is ha utálja azt ahogy öltözöm), tetőt a fejem fölé ahol ki alakíthattam a saját kis birodalmam a saját ketyeréimmel. Csodás gyerek korom van volt... egy valamit nem adott meg... és ezt sok szülő elfelejti... szabadságot, döntés képességre való hajlamot.
Nem vagyok képes döntéseket meg hozni, függök az anyámtól mert képtelen vagyok döntést hozni egyedül és ha egyedül hozok döntést az átlagban rosszul sül el amiben persze benne van anyám keze csak ezt mindig utólag tudom meg, vagy nem is tudom meg csak sejtem.
Igen most úgy tűnik mindenért őt okolom, valahol mélyen a lelkem mélyén tudom, hogy igaza van és azt is tudom, hogy én vagyok a hibás, mert nem vagyok elég akaratos. Hogy menekülök a vita helyzetektől, utálom a hangos beszédet (bár én kitűnően ordítok de hogy velem ordítsanak mondhatni jogtalanul azt nem szeretem)
Persze mikor el jutok odáig hogy akkor most a sarkamra állok jön egy két poén jön egy két mosoly és már nem is baj...
Na igen a mosoly...
Mondta a kolleginájának hogy folyton a gép előtt ülök és csak nevetgélek meg sms-ezek... meg mit tudja ő mit csinálok. Ha tudná.... ha tudná hogy már csak sírni vagyok képes őszintén nem mondana ilyeneket.
Nagyon rég nem nevettem őszintén, heherészek meg hahotázok, de nem nevetek. mosolyogni is mosolygok... mert az még talán nem olyan kifacsart mint most a szívem, és még talán megy őszintén.

Azt hiszem egyelőre el fogyott a szuflám és még teregetni is kell menni mert meg lettem rá "kérve", és még kakaót is szeretnék inni, mert azt hiszem most megérdemlem ennyi lelki bántalom után, ja meg még tanulni se ártana és harminc példa az harminc példa és nem szabad feladnom az első után mert számon fogja kérni a tanár szerdán és ha minden igaz akkor kedden nem akarok haza jönni...
Kérdezte is anyám hogy mért kerülöm... nem mondtam meg neki mert nem akarom megbántani és nem akarok megbántódni nem akarom huszadszorra is meg hallgatni ugyan azt a monológot és nem akarok félbe szakított mondatokba fulladni.
Azt hiszem kicsit elegem volt az anyámból.... lehet... nem tudom...
Na megyek a dolgomra.. lehet még írok de most egyelőre ennyi elég volt belőlem...
Szebb hétfőket mindenkinek!

Pocok (aki hörcsög)

Íme az ígért képek!
Pocok és én... egyszeregyen zabálni való XDXD

Pocok gondolatai: "Ez meg mit akar tőlem, most mond meg?" és a fényképész felé néz aki a párom volt... szóval a kérdés jogos lehetett (^.^)
ez pedig a "Ne piszkálj már!" felkiáltású kép:

Itt pedig egy orrnyi Pocok: Istenem olyan puha szőrű és egyáltalán nem is büdi pedig fiúból van és Fiúval van össze zárva... és még csak az az enyhe oroszlán szag sincs ami szokott volt lenni... pocok egy tiszta édes kis hörcsög:

Ja és ne tévesszenek meg az ujjaim! Pocok egyáltalán nincs megszorítva, azért van úgy fogva ahogy hoyg ne ugorjon ki a kezemből, nagyon izgága ám, és csak felkeléstől számított 2-3percig bír nyugis lenni, de addig még a füle is össze van hajtogatva, főleg ha fel verik a kuckójából.

Ma esti torna óra gyakorlatai: a Ketrec harcos:

 

Szóval Ő Pocok a Szíriai arany hörcsög aki nem viselkedik úgy mint a fajtabeliek aki még csak véletlenül se mutat semmi olyan tünetet mai arra engedne következtetni, hogy Ő hörcsög... szóval irtó aranyos különc, de én így szeretem!

 Azt hiszem ez a blog bejegyzés ennyi volt lehet később még jövök hisztizni... de Pockot nem rontom el (^_^)

péntek van... és reggel

A tegnapiakhoz még kapcsolódva: Alvás után vagy közben? Párom haza talál és galád módon fel kelt mert nem megérkezésemtől számított 10 percen belül aludtam hanem előtte még éltem egy kis "közösségi" élezett, aztán aludtam csak be. De az a két óra kellet...
Aztán végül jó vége lett Pocokról és rólam készült közös kép.. irtó aranyos jószág imádom... majd felrakom a képeket is... de nem ebbe a blokkba... na aztán kiderült hogy korán fekvés... végül is nem baj mert sikerült egy jót aludnom de megint nem voltam képes 7-nél tovább aludni utána már csak szenvedtem... szörnyű és megint az üres lakásban csücsülök.. azon gondolkodom hogy bemegyek előbb suliba, hogy legalább emberek közt legyek... Ne meg le kell intéznem pár dolgot ott is...
Ide jelene fel öltözni és el indulni de még a reggelim is itt vár a gép mellet... szóval nagyon jó... de már legalább azokat a vacak gyógykencéket magamra kentem hogy tudjak talpon lenni... Uh még anyát is fel kell hívni... jaj az külön műsor szám.. Majd este hozok képeket Pocokról...
Azt hiszem egyelőre ennyi elég is volt belőlem.
Szép napot annak akinek elég sok affinitása van hozzá hogy annak higgyen egy ilyen borongós nagyot..

hiszti a köbön

Szenvedősöm van itt ülök egy tök üres lakásba... jó nem üres mert itt van Pocok csak ö is alszik... én meg nem vagyok ár képes... fáradt vagyok zombulok és képtelen néhány dologra azt hiszem lázam is van.. de ugy konkrétan elegem van a világból... korán keltem késön feküdtem és még csak a délután i szundim sincs meg mert nem tudok elaludni a gyomrom miatt... annak is most kellet feladnia, tálom hoyg 5 hónapon keresztül leszek vizsga drukkos és az is csak azért mert olyan tárgyaim vannak miket muszáj meg cisnálnom... félek tölük de nagyon.... Ráadásnak itt van az is hogy enni kéne de nincs kedvem... ha meg ezsem forog a gyomrom... és még jó képet is vágjak a világhoz. Vááá...
És persze a technika is ellenem van... de legalább szenvicsem még maradt egy, hogy legyen mit ennem... hogy holnap mit ezsek az rejtély még nekem is...