Ismeri az ember azt az érzést mikor belép valahova és elhallgatnak körülötte? Hát én ismerem. reggel hot komásan kimászok az ágyból kimegyek és láss csodát... ott vannak szüleim és M. És mikor kilépek akkor mindenki elcsendesedik, persze meg kapom a jó reggelt meg a fel keltél hallottaimból és mivel még nem tudok beszélni így morgok rá és onnantól kezdve nem szolnak se egymáshoz se hozzám, kivéve M.
Azt hiszem ezt hívják totál kudarcnak amit a szüleiddel szemben el tudsz érni... hát igen...
Most meg ott nevetgélnek egymással, apa fütyörészik, anya még viccelődik is én nem kellek oda ezt érzem... de ha én kimegyek akkor el hallgatnak... én nem vagyok része a családnak? el akarnak üldözni? Jó úton haladnak vele... lassan nem akarok itthon lenni, és nem akarok velük találkozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése