Örület

Azt hiszem örült vagyok, de a csendesebbik fajtából.. és persze ez a veszélyesebb is.
Mentem postára és megbeszéltem magammal... én örült vagyok... csodálom egyáltalán, hogy DK szóba áll velem... pont egy örülttel, aki nem is olyan normális mint szeretnénk. mert nem elég hogy magába beszél bomlott az elméje csak nem tudom milyen szinten. de lehet simán személyiség zavarnak nevezni? ki tudja... az biztos hogy nem akarok pszichológushoz menni vele mert elvenné a személyiségeimet, elvenné azokat akik velem vannak.
DK mért állsz velem szóba? miért törődsz velem? hisz oly sok minden van amit nem értek magamba. Mért engeded hogy bele lássak az életedbe? mért engeded hogy a részese legyek?
Annyi kérdés és biztos a válasz egyszerű rá csak én még nem kaptam meg.
Segítesz mikor szükség van rá, elég pár szót szólnod és megoldod a gondom... vajon miért?
Vajon én is olyan gyenge ember vagyok akiket gyűlölsz? vagy elég erős vagyok ahhoz, hogy érdemes legyek a barátságodra... már ha nevezhetem ezt annak. mert szerintem több... valahogy többnek érzem ezt annál... vagy csak én gondolom így?
Örült vagyok.... örült vagyok mert mosolygok mikor sikítani szeretnék és tombolni.
örült vagyok mert mosolygok mikor sírni szeretnék... Sirok ha fáj, zokogok ha elvesztek valamit... kétségbe esek ha valamit nem tudok teljesíteni... ez normális... de mért mosolygok ha minden össze esküdni látszik és kapok pár kedves szót... ami lehet nem is kedves....

"(...)Szerinted ciki hogy most azon jár az agyam mi lesz a történetekkel?"
"(..)Nem, mert vérbeli író vagy..."

Vajon ezek dicsérő szavak, vagy csak lesajnáló pillantással és nagy sóhajjal ide vetett szavak?
Nekem a világot jelentik és új lendületet kaptam.
Ha valaki látja bennem az igazi írót az nekem sokat jelent... mert azzá szeretnék válni...

Örült vagyok és annak is tartom magam. örült vagyok mert olyan dolgokban hiszem amiben mások már rég nem tartanak fontosnak... és az is maradok amíg tudom M olyan dolgokat tesz meg értem amit más nem tenne meg értem. Míg szavak nélkül értjük egymást.
Örült vagyok mert képes vagyok a megbocsájtásra... és képes vagyok örömre a legszörnyübb pillanatokban.
Örült vagyok mert elég leírnom a dolgokat és sokkal jobban érzem magam... leírom a szavakat melyek nyomják a lelkem, szívem és máris jobban érzem magam.

Azt hiszem befejezem ezt a fejtegetést... mert még bele zavarodom... szép napot.. és ne csak szível és ésszel szeress hanem a lelkeddel is! Az egy olyan kötödést ad amire nem is gondolnál... hidd el én tudom (^_^)

(Az idéző jeles rész nem tökéletes... erre emlékeztem... nem biztos hogy szó szerint így volt!)