Igen kicsit prózaira vettem a formát... és a Hamlet nagy jelenetét vettem alapul. Viszont mindennek meg van az oka... azt hiszem legalábbis elég sok mindent teszünk okkal.
Sajnos mai nap folyamán fel ötlött bennem egy igen érdekes kérdés sorozat... Tarts velem és meglátod mit tárok eléd... esetleg ha tudod a válaszokat örömmel fogadom (^_^)
Az írott szó veszélyesebb mit amit kimondunk szavak.
Ha leírsz valamit évekkel vagy akár évezredekkel később is belelátnak valamit. Vajon helyes ez így? helyes leírni a gondolatokat? ugyan megnyugszik tőle a lélek de aki elolvassa arra milyen hatással van, mit vált ki az olvasóból?
Mi történik ha mást érek el mint amit eredetileg el akartam? mi van ha könnyeket fakasztok nevetés helyett és sírást mosoly helyett?
Mi van akkor ha az egész csak ámítás?
Mikor nevezheti magát valaki írónak? mikor válik igazán azzá? Az olvasottság számít vagy a mély gondolatok? Nem hiszem hogy az olvasottság lenne a mérce, de akkor a mély gondolatokkal mi a baj? mért nem olvassák sokat? nehéz, száraz a körítés? Ha pedig szép köntöst kap a mély gondolat el siklik felett mindenki.
Mikor lesz igazán mély egy gondolat? mikor fejtegeti már a legrémesebb lükeséget valaki?
Hát most én... Azt hiszem kicsit kétségbe estem... nem baj.. leírtam nekem könnyebb hogy ez az olvasókból (vagyis belőled) mit hoz ki nem tudom... és még csak arra sincs lilám hogy mit fogok én ezekkel a kételyekkel csinálni... valószínűleg semmit majd egyszer megírom az egyik történetemben.
Legyenek szép álmaid melyeket követhetsz (^_^)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése