Most meg egy Karinthy Frigyes könyv címével kezdem a napom/estém.
Furcsa hogy ennyire ide vagyok nőve... Sajnos túl sokat írok és keveset élek... nagyon nehezen élek át élményeket... annyira irigylem azokat akinek sikerül másban is kitombolniuk magukat... nincs kivel beszélnek ha itthon vagyok nem tudok eljárni mert nincs pénzem...
Vajon mit vétettem?
Egyszerűen magam taszítom el a világot, mert nem érzem hogy be fogadna... kívül állóként figyelem az embereket, szemükbe nézek és csak ürességet látok... lenézem őket mert nem látják a világ természet és egyéb csodákat.
Lenéznek mert nem foglalkozom mással csak a mesékkel, lenéznek mert sötétben járok, lenéznek mert zenét hallgatok és nem figyelek másra.
Fáj hogy nem vagyok több oldalú csak és kizárólag az írásban tudok tündökölni... na persze tündökölni, én meg a tündöklés... szörnyetegnek inkább érzem magam... egy szörnynek aki nem képes másra csak a világra borítani bánatát írással...
Szó szót követ... és nem nyugszom meg...
Azt hiszem egyelőre ennyi voltam én...
Megyek írok ha már máshoz nem értek. Nem szabad el felejteni az álmokat valóra kell váltani de nem minden áron...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése