2012. július 21., szombat

Ömleng...

Kicsit ömlengek, mert van egy irtó aranyos hörcsög a háznál ugyan még nincs lakhatási engedélye. Mégis Annyira szeretem. Valamint ha minden igaz akkor meg marad és akkor az enyém lesz. Na meg még jobb dolog. Megvettem a saját fizetésemből az első saját könyves polcomat. Nagyon boldog voltam és ár alatt tudtam meg venni, utolsó darabként. Szóval büszke vagyok magamra íme a szekrényem:




Na meg a haza hozása se volt egy leány álom. Eredetileg anyum vagy apum jött volna kocsival és akkor haza szállítmányozzák. Hát egyik se akart telefonálni hogy ilyet ugyan ne is várjak tőlük. Na mindegy kicsit fel lett nyomva az agy vizem pedig azt hittem addigra már jobban nem is lehet.
Végül haza cipeltem az uszkve 18kgot nyomó kis szekrénykét. de imádom... össze raktam, beköltöztem. Most pedig csodálom.
Oh és hogy ne legyen olyan egyszerű az életem. Itt van Pici is. aki egy nagyon aranyos szíriai arany hörcsög. fekete... vagyis szürke szürke szín árnyalatban.
Egyszerűen imádni való... Nem tudok vele betelni szóval most egy kis kép dömping következik Piciről és az ő első hetéről: (mert persze még csak 7 hetes és múlt hét pénteken lett véve és péntek estére érkezett meg ide úgy 11órára.)

Itt még nagyon meg van ijedve, uszkve 7-11ig utazott. Szóval érthető a riadalma, utazásából 2 órát kis dobozban töltött utána át került a ketrecben és azzal együtt jött haza.

Megtalálta a kajás tányért de persze elöször csak át graszált rajta.

Kézből még ugyan nem, de már a kis tányérkából el fogadta az ételt.

Morcosan ébredezünk a napi futáshoz. Elég nehéz kiszedni az ágyból.

Ismerkedés az új helyzettel.

Még jobban ismerkedünk mindennel.

Eszünk és semmi nem érdekel minket.

"Hagyjál békén alszok"

Végre elkaptam kézbe a kis szőrmókot és akkor vettem észre valami nagyon érdekeset:


Van egy apró fehér szakállkája, na meg imádja a zenét, akkor megy neki legjobban a futás ha szól a zene.

Azt hiszem a mai bejegyzésemnek itt a vége. holnap vágott képeket teszek fel már ha lesz türelmem hozzá azok után hogy a szobám robbantom és takarítom ki, na meg a padlásról is lehozom a könyveim maradékát. Azokat a könyveket, amik tényleg az enyémek. Majd kiderül mi lesz itt... Mert semmi jó az fix.
Az álmok valóra válhatnak... hisz bármi megtörténhet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése