Ideges....

Kezdek rászokni az egy szavas címekre... de más nem is lehetne jobb szó arra mait érzek.
Ideges vagyok és ez szétfeszít belül. Kívül teljesen nyugodtnak látszom... látszólag. Látszólag minden rendben van pedig piszok ideges vagyok.
Mindenki azt hiszi ez de buli... hát nem az... piszkosul nem az.
Itt vagyok a második X elején és még se munkám se rendes diplomám de erre jön ez a balhé. Nem kívánom az ellenségemnek ennyire nem vagyok szemét.
Késik... nem szeretem ha késik, és mindenkinek késet már... nekem is... de nem ennyit.
Félek hogy gyerek lesz a vége a dolognak.
Párom azt mondja semmi vész, az nem gond. Majd ő állja a dolgokat. Egy frászt állja... nem tudja milyen nehéz egy gyerek ráadásul még egy nem kereső éhes száj is...
Nem én ebbe nem vagyok hajlandó bele menni. Nem azért mert ilyen kegyetlen vagyok hanem mert egyszerűen ha én egyszer el jutok oda hogy gyerekem legyen annak meg kell teremteni a megfelelő anyagi hátért. Legyen családja, legyen várva, legyen mindene. Ne pedig ilyen problémás helyzetbe jöjjön.
Nincs munkám nincs végzetesem, nincs semmim és még így merjek belevágni. Nem ez hülyeség, nem akarom ott végezni ahol végezte az a nő akinek hétvégente segítek. Heti hét napból hatot át dolgozik, a kisebbik fia nem oviban hanem bölcseibe jár, három évesen még mindig pelenkás, hiányzik az anyai nevelés és szeretett neki. A nagyobbik ugyan általánosba jár, de nincsenek élet céljai, nincsenek álmai.

Azt mondja meg ért, pedig nem tudja mennyire félek. Félek attól ami itthon lesz ha tényleg az lesz... Félek hogy csalódást okozok ezzel a fokú felelőtlenségemmel. Nem tudja mennyire nem akarom ezt. Azt hiszi olyan egyszerű ezt csak úgy el mondani...
Figyelj anya lehet terhes vagyok... mi lesz vacsira...
Nem ez nem az én asztalom... Elegem van.
Azt hiszi el van intézve azzal hogy majd ő bevállalja majd ö segít. Nem tud segíteni, nekem magamat is el kéne fogadnom úgy... de az nem fog menni, én még szeretnék egy kicsit ilyen lenni. Hiába nem vagyok bulizós elég sok a káros szenvedélyem. Egy ezekből a pipa....
Oh és nem is beszélve ha lesz egy ilyen izém akkor lemondhatok a hobbijaimról. Nem csak azért mert egy ingyen élő leszek hanem azért is mert ez engem alapból fusztrálna. Nem szeretek ingyen élni. Sőt mi több teljesen úgy érzem élősködök, ez nagyon zavar.
Azt mondta nem baj... legalább tudom milyen. Nos ö nem tudja milyen érzés az mikor tudom hogy az a pénz amiből a vacsora lett azt nehéz munkával szerzi meg és én még talán el is rontom... és a víz amivel fürdök ö fizeti.
Ez itthon nem baj hisz itthon családban vagyok... de ott igen is baj mert ő a kereső, én meg nem...
Itthon nem baj mert itt én vagyok a gyerek akire főzni mosni kell. Aki segít néha a takarításban megcsinál ezt azt, néha hisztizik ha valami nem olyan.... de az azért van mert ők a szüleim és nem az úgymond élet társam.
Egyébként is ha én gyerekvállárasa adnám a fejem akkor is először egy férj kéne hozzá.
Elegem van abból hogy már ö is meg akarja mondani mit tegyek. A másik meg a ragaszkodása. Néha nekem is kell egy kis magán szféra... kisírhassam magam, olvashassak zenét hallgathassak... Lehet ezért nem sietem el az itthonról való el költözést. mert így van egy hely ahova el menekülhetek...
Na mindegy, kelően ki idegeskedtem magam. holnap reggel kiderül... már tesztet vettem... kiderül mi lesz velem.

Kicsit még mindig ki vagyok akadva... azért mert dolgozó ember, nem kell lenézni, mert én még az iskola padba vagyok. Amúgy is mondta nehéz barátnőt tartani iskola, munka mellet... főleg úgy, hogy haza jár segiteni anyukájának. Na akkor minek tart engem? Egyébként is a család mindenek előtt való.
Na jó most már tényleg kidühöngtem magam...
Még a mangáimat se kaptam meg, pedig már el küldtem a pénzt is. Már hétfőn és nem jött meg még a csomagom. Elegem van hogy minden ellenem van!
(És mikor leírtam ezeket a sorokat anyum beszól hogy jött egy értesítőm... szóval meg jött a levelem a könyvekkel...)
És még Pici is hiányzik... mert ott hagytam nála hogy mindene meg legyen a kis vakarcsnak... És hiába nem vagyok egy über jó állattartó azért szeretném vissza kapni és dédelgetni még annak ellenére is hoyg úgy bele harapott az ujjamba hoyg fájt.