Ilyen se volt még

Ilyen se volt még velem... Azt hiszem agyamra ment a világ. Nem elég hogy mostanában nehezen alszom el de még ez is.
Az egész ott kezdődik, hogy M-nél aludtam és kicsit éberen hogy a hörik ne lépjenek meg és hogy ne legyen baj.
Aztán hirtelen iskolában találom magam hasra fordulok és még mindig a padban ülök. Abban a kényelmetlen padban, amit úgy nem szeretek, felhajtható ülőke rész, és össze vannak kötve az asztalok és a székek, azt hiszem szocialista? Nem biztos de álmom szempontjából lényegtelen is.
Ülünk és várunk. Ott kezdek rosszat sejteni, hogy jobbomon Neji csücsül balról Aby érkezik. Na mi a fene, itt mi lesz? Jön egy leányzó legyezőket oszt. Majd kezdődik a koncert. Elsötétül minden és mi várjuk a csodát. Megérkeznek a zenészek. bele csapnak a húrba és nem hallok semmit. Nézek jobbra, nézek balra, de nem, tényleg nem szól semmi. Néma csend és hulla szag... Várunk. Na akkor az egyik gitáros rám néz és meg kérdezi:
- (Yami) Mi baj? Mi nem jó? - bele a két szemembe. nevemen szólít, én meg csak pislogok. Mutatom hogy vegye ki a füléből a fülhallgatót és kontrázok:
-Nem szól - ártatlan kiskutya szemeket meresztek rá. Kaoru fel néz a színpadra és tényleg, ott nem szól semmi, csak a srácok játszanak nagy bele éléssel. Hirtelen fények fel a srácok nem értik, Kyo kikukkant a gondolatai közül és észre veszi, hogy nincs hang. Megállnak. Neji be szól mellettem valamit erre az egyik hang technikus is meg szólal:
-Feri bácsi beteg, ezért nem szól rendesen.
-Kuvik - értelmes hozzá szólás tőlem és lecsapom Nejit. Várunk nézelődünk és végre körbe nézek a teremben. Olyan mintha Zoller óráján ülnék, ciánoztak a sorok között. Alig van bent valaki.
A hangolás helyre áll, be engedik a népeket, de előtte még ott találom magam a Diru előtt. Állok és megszeppenve nézek rájuk. Kyo meg szólal.
-Mi van nem akarsz agyon ölelgeti?
-Nem - motyogom - Én igazából csak meg szerettem volna fogni a kezed és meg rázni - döbbenten pislogunk egymásra. Végül kezet nyújt mosolyogva, én el fogadom meg rázom és mosolyogva közlöm vele - Sok rossz pillanatban segített a hangod és a zenétek. - itt a többiekre pislogok hálásan - Köszönöm, hogy volt elég bátorságotok a világ elé állni és ilyen csodát adni.
Belibben a fordító leányzójuk és ö is csak néz mint Rozi a moziban, nem szokványos viselkedés a rajongóktól azt hiszem ez a fajta vissza fogottság.
Végül arra riadtam, hogy el aludtam a vállam és a fejemben ott zsong a koncert pillanatai, mikor Kaoru rám néz és tőlem kérdezi, hogy mi van. Vagy mikor Kyo kezet nyújt. Mikor Nejit hokon nyomom mert beszól a technikusnak, az meg vissza szól.
Szép álom volt, csak egy baj van vele, jött a reggel bár inkább nevezném hajnalnak és jöttem haza mert M ment dolgozni. Én meg haza hoztam Picit mert össze bunyózott tegnap Pocokkal. szóval szép napnak nézek elébe, hulla álmos vagyok. Megyek ledőlök hátha lesz még egy kicsi időm erőm aludni. Pici mellet nem lehet.