"Hajnali" kelés

Nem tudom kinek mi számít hajnalnak... nekem reggel 8 óra nyáron hajnalnak számít.
Nos meg tudtam nem vagyok akkora bajban mint hittem... Szóval most már csak azt kéne kideriteni mi bajom van mert hogy terhes az nem vagyok...

Azon meg egy vonalka van szóval nem vagyok bajban...
Nos ezek után még talán örömködhetek is... :)

Készitettem képet a szekrényről amit haza hoztam és szenvedtem vele és még mindig lila foltos vagyok...
de örülök mert jól néz ki (^_^)

Kicsit rumlis kicsit ez kicsit az... de az én szobám és az én új szekrényem, amit saját fizuból vettem meg! Aminek nagyon örülök.
Szóval most megyek mert takarítani kéne... meg pakolni mert hosszú lesz az út és holnap indulok 500+ra.
Aztán majd mesélek és mesélek.

Ideges....

Kezdek rászokni az egy szavas címekre... de más nem is lehetne jobb szó arra mait érzek.
Ideges vagyok és ez szétfeszít belül. Kívül teljesen nyugodtnak látszom... látszólag. Látszólag minden rendben van pedig piszok ideges vagyok.
Mindenki azt hiszi ez de buli... hát nem az... piszkosul nem az.
Itt vagyok a második X elején és még se munkám se rendes diplomám de erre jön ez a balhé. Nem kívánom az ellenségemnek ennyire nem vagyok szemét.
Késik... nem szeretem ha késik, és mindenkinek késet már... nekem is... de nem ennyit.
Félek hogy gyerek lesz a vége a dolognak.
Párom azt mondja semmi vész, az nem gond. Majd ő állja a dolgokat. Egy frászt állja... nem tudja milyen nehéz egy gyerek ráadásul még egy nem kereső éhes száj is...
Nem én ebbe nem vagyok hajlandó bele menni. Nem azért mert ilyen kegyetlen vagyok hanem mert egyszerűen ha én egyszer el jutok oda hogy gyerekem legyen annak meg kell teremteni a megfelelő anyagi hátért. Legyen családja, legyen várva, legyen mindene. Ne pedig ilyen problémás helyzetbe jöjjön.
Nincs munkám nincs végzetesem, nincs semmim és még így merjek belevágni. Nem ez hülyeség, nem akarom ott végezni ahol végezte az a nő akinek hétvégente segítek. Heti hét napból hatot át dolgozik, a kisebbik fia nem oviban hanem bölcseibe jár, három évesen még mindig pelenkás, hiányzik az anyai nevelés és szeretett neki. A nagyobbik ugyan általánosba jár, de nincsenek élet céljai, nincsenek álmai.

Azt mondja meg ért, pedig nem tudja mennyire félek. Félek attól ami itthon lesz ha tényleg az lesz... Félek hogy csalódást okozok ezzel a fokú felelőtlenségemmel. Nem tudja mennyire nem akarom ezt. Azt hiszi olyan egyszerű ezt csak úgy el mondani...
Figyelj anya lehet terhes vagyok... mi lesz vacsira...
Nem ez nem az én asztalom... Elegem van.
Azt hiszi el van intézve azzal hogy majd ő bevállalja majd ö segít. Nem tud segíteni, nekem magamat is el kéne fogadnom úgy... de az nem fog menni, én még szeretnék egy kicsit ilyen lenni. Hiába nem vagyok bulizós elég sok a káros szenvedélyem. Egy ezekből a pipa....
Oh és nem is beszélve ha lesz egy ilyen izém akkor lemondhatok a hobbijaimról. Nem csak azért mert egy ingyen élő leszek hanem azért is mert ez engem alapból fusztrálna. Nem szeretek ingyen élni. Sőt mi több teljesen úgy érzem élősködök, ez nagyon zavar.
Azt mondta nem baj... legalább tudom milyen. Nos ö nem tudja milyen érzés az mikor tudom hogy az a pénz amiből a vacsora lett azt nehéz munkával szerzi meg és én még talán el is rontom... és a víz amivel fürdök ö fizeti.
Ez itthon nem baj hisz itthon családban vagyok... de ott igen is baj mert ő a kereső, én meg nem...
Itthon nem baj mert itt én vagyok a gyerek akire főzni mosni kell. Aki segít néha a takarításban megcsinál ezt azt, néha hisztizik ha valami nem olyan.... de az azért van mert ők a szüleim és nem az úgymond élet társam.
Egyébként is ha én gyerekvállárasa adnám a fejem akkor is először egy férj kéne hozzá.
Elegem van abból hogy már ö is meg akarja mondani mit tegyek. A másik meg a ragaszkodása. Néha nekem is kell egy kis magán szféra... kisírhassam magam, olvashassak zenét hallgathassak... Lehet ezért nem sietem el az itthonról való el költözést. mert így van egy hely ahova el menekülhetek...
Na mindegy, kelően ki idegeskedtem magam. holnap reggel kiderül... már tesztet vettem... kiderül mi lesz velem.

Kicsit még mindig ki vagyok akadva... azért mert dolgozó ember, nem kell lenézni, mert én még az iskola padba vagyok. Amúgy is mondta nehéz barátnőt tartani iskola, munka mellet... főleg úgy, hogy haza jár segiteni anyukájának. Na akkor minek tart engem? Egyébként is a család mindenek előtt való.
Na jó most már tényleg kidühöngtem magam...
Még a mangáimat se kaptam meg, pedig már el küldtem a pénzt is. Már hétfőn és nem jött meg még a csomagom. Elegem van hogy minden ellenem van!
(És mikor leírtam ezeket a sorokat anyum beszól hogy jött egy értesítőm... szóval meg jött a levelem a könyvekkel...)
És még Pici is hiányzik... mert ott hagytam nála hogy mindene meg legyen a kis vakarcsnak... És hiába nem vagyok egy über jó állattartó azért szeretném vissza kapni és dédelgetni még annak ellenére is hoyg úgy bele harapott az ujjamba hoyg fájt.

Ömleng...

Kicsit ömlengek, mert van egy irtó aranyos hörcsög a háznál ugyan még nincs lakhatási engedélye. Mégis Annyira szeretem. Valamint ha minden igaz akkor meg marad és akkor az enyém lesz. Na meg még jobb dolog. Megvettem a saját fizetésemből az első saját könyves polcomat. Nagyon boldog voltam és ár alatt tudtam meg venni, utolsó darabként. Szóval büszke vagyok magamra íme a szekrényem:

Na meg a haza hozása se volt egy leány álom. Eredetileg anyum vagy apum jött volna kocsival és akkor haza szállítmányozzák. Hát egyik se akart telefonálni hogy ilyet ugyan ne is várjak tőlük. Na mindegy kicsit fel lett nyomva az agy vizem pedig azt hittem addigra már jobban nem is lehet.
Végül haza cipeltem az uszkve 18kgot nyomó kis szekrénykét. de imádom... össze raktam, beköltöztem. Most pedig csodálom.
Oh és hogy ne legyen olyan egyszerű az életem. Itt van Pici is. aki egy nagyon aranyos szíriai arany hörcsög. fekete... vagyis szürke szürke szín árnyalatban.
Egyszerűen imádni való... Nem tudok vele betelni szóval most egy kis kép dömping következik Piciről és az ő első hetéről: (mert persze még csak 7 hetes és múlt hét pénteken lett véve és péntek estére érkezett meg ide úgy 11órára.)

Itt még nagyon meg van ijedve, uszkve 7-11ig utazott. Szóval érthető a riadalma, utazásából 2 órát kis dobozban töltött utána át került a ketrecben és azzal együtt jött haza.

Megtalálta a kajás tányért de persze elöször csak át graszált rajta.

Kézből még ugyan nem, de már a kis tányérkából el fogadta az ételt.

Morcosan ébredezünk a napi futáshoz. Elég nehéz kiszedni az ágyból.

Ismerkedés az új helyzettel.

Még jobban ismerkedünk mindennel.

Eszünk és semmi nem érdekel minket.

"Hagyjál békén alszok"

Végre elkaptam kézbe a kis szőrmókot és akkor vettem észre valami nagyon érdekeset:

Van egy apró fehér szakállkája, na meg imádja a zenét, akkor megy neki legjobban a futás ha szól a zene.

 

Azt hiszem a mai bejegyzésemnek itt a vége. holnap vágott képeket teszek fel már ha lesz türelmem hozzá azok után hogy a szobám robbantom és takarítom ki, na meg a padlásról is lehozom a könyveim maradékát. Azokat a könyveket, amik tényleg az enyémek. Majd kiderül mi lesz itt... Mert semmi jó az fix.

Az álmok valóra válhatnak... hisz bármi megtörténhet!

Ilyen se volt még

Ilyen se volt még velem... Azt hiszem agyamra ment a világ. Nem elég hogy mostanában nehezen alszom el de még ez is.
Az egész ott kezdődik, hogy M-nél aludtam és kicsit éberen hogy a hörik ne lépjenek meg és hogy ne legyen baj.
Aztán hirtelen iskolában találom magam hasra fordulok és még mindig a padban ülök. Abban a kényelmetlen padban, amit úgy nem szeretek, felhajtható ülőke rész, és össze vannak kötve az asztalok és a székek, azt hiszem szocialista? Nem biztos de álmom szempontjából lényegtelen is.
Ülünk és várunk. Ott kezdek rosszat sejteni, hogy jobbomon Neji csücsül balról Aby érkezik. Na mi a fene, itt mi lesz? Jön egy leányzó legyezőket oszt. Majd kezdődik a koncert. Elsötétül minden és mi várjuk a csodát. Megérkeznek a zenészek. bele csapnak a húrba és nem hallok semmit. Nézek jobbra, nézek balra, de nem, tényleg nem szól semmi. Néma csend és hulla szag... Várunk. Na akkor az egyik gitáros rám néz és meg kérdezi:
- (Yami) Mi baj? Mi nem jó? - bele a két szemembe. nevemen szólít, én meg csak pislogok. Mutatom hogy vegye ki a füléből a fülhallgatót és kontrázok:
-Nem szól - ártatlan kiskutya szemeket meresztek rá. Kaoru fel néz a színpadra és tényleg, ott nem szól semmi, csak a srácok játszanak nagy bele éléssel. Hirtelen fények fel a srácok nem értik, Kyo kikukkant a gondolatai közül és észre veszi, hogy nincs hang. Megállnak. Neji be szól mellettem valamit erre az egyik hang technikus is meg szólal:
-Feri bácsi beteg, ezért nem szól rendesen.
-Kuvik - értelmes hozzá szólás tőlem és lecsapom Nejit. Várunk nézelődünk és végre körbe nézek a teremben. Olyan mintha Zoller óráján ülnék, ciánoztak a sorok között. Alig van bent valaki.
A hangolás helyre áll, be engedik a népeket, de előtte még ott találom magam a Diru előtt. Állok és megszeppenve nézek rájuk. Kyo meg szólal.
-Mi van nem akarsz agyon ölelgeti?
-Nem - motyogom - Én igazából csak meg szerettem volna fogni a kezed és meg rázni - döbbenten pislogunk egymásra. Végül kezet nyújt mosolyogva, én el fogadom meg rázom és mosolyogva közlöm vele - Sok rossz pillanatban segített a hangod és a zenétek. - itt a többiekre pislogok hálásan - Köszönöm, hogy volt elég bátorságotok a világ elé állni és ilyen csodát adni.
Belibben a fordító leányzójuk és ö is csak néz mint Rozi a moziban, nem szokványos viselkedés a rajongóktól azt hiszem ez a fajta vissza fogottság.
Végül arra riadtam, hogy el aludtam a vállam és a fejemben ott zsong a koncert pillanatai, mikor Kaoru rám néz és tőlem kérdezi, hogy mi van. Vagy mikor Kyo kezet nyújt. Mikor Nejit hokon nyomom mert beszól a technikusnak, az meg vissza szól.
Szép álom volt, csak egy baj van vele, jött a reggel bár inkább nevezném hajnalnak és jöttem haza mert M ment dolgozni. Én meg haza hoztam Picit mert össze bunyózott tegnap Pocokkal. szóval szép napnak nézek elébe, hulla álmos vagyok. Megyek ledőlök hátha lesz még egy kicsi időm erőm aludni. Pici mellet nem lehet.

Találkozó és a többi hacacáré

Rég nem írtam pedig mondhatni napi rendszerességgel teszem... főleg ha van rá időm.
Na de akkor most jön egy kis élmény beszámolom:

Pénteken elmentem vásárolni, hogy minden klappoljon minden jó legyen. Aztán... aztán becsapot a ménykű. M-el már napok vagy inkább hetek óta gondolkodunk azon, hogy legyen e még egy hörcsögünk, de nem jutottunk zöld ágra. Nos ott abban a messzi üzlet központban az állatkereskedésben meg láttam és bele szerelmesedtem. Annyira aranyos volt amikor ott megláttam abban a kis üveg ketrecben.
És most itt van mellettem az asztalon. Sajnos nem készültek róla első mozzanatos képek, mert sokan voltak itt és még kevesebbet lehettem én vele. A nemét még nem tudtam meg ejteni, de valószínűleg kisfiú lesz. Mindezek ellenére a Picim név rajta fog maradni. Mert Ő az én Picim. Elvégre a saját pénzemből vettem és remélem nem lesz baja. Pici szőrös meleg és izgága. Alig lehet nyugisan meg fogni.
Nagyon szeretem, először ki is ugrott a kezemből félek hogy megszökik.
Oh itt van egy kép róla:

(ugyan nem olyan tökéletesen éles, de nem sikerült jobbat találni)

Most épp egy levelet eszik, és olyan aranyos, na tessék most egy levelet rágcsál.


Na de hogy ne térjek el a tárgytól.
Szóval volt egy találkozó, amin jól éreztük magunkat. Legalábbis én probálkoztam hogy mindenki jól érezze magát.
Nagyon el fáradtam. Szinte nem is álltam meg egy pillanatra. Legalábbis M ezt mondta.

A buli jól sikerült legalábbis ezt mondták.
Na de szóval pénteken volt vásárlás Zaku össze szedés haza küldés anyuval. Aztán sikerült este 11re haza vergödni.
Nagyon lassan jutottunk el odáig hogy lefeküdjünk aludni.
Másnap reggel pedig 9-kor keltünk. hogy mire ide érnek addigra nagyából össze szedjem magam, magunk.
Aztán le a vendégek elé. mindenki ide ért egyben és tökéletesen jó hangulatban.
Elkezdödött a buli. anyu is fel kelt hogy dolgozni menjen persze elötte még elmondta hoyg kell paprikás krumplit csinálni.
Elkezdtük a főzőcske de okosant. A paprikás krumpli egész jól sikerült.
Játszottunk rajz versenyt.
Volt "Szép napocska hold" "Keresztből egyenesbe".
Ettünk ittunk jól laktunk. Volt nevetés is. Aztán szépen sorban az emberek kidőlni kényszerültek.
De még elötte készült kép rólunk. Csak hogy ne legyen olyan uncsi a dolog XD

Szerintem az egyik legjobb kép. Mindenki rajta van. Örültem hogy ennyi ember képes volt eljönni (^_^)

Sikerült mindenkit el helyezni, mindenkinek ágyat helyet adni.
Jót szunyáltunk.
Már aki, nekem reggel korán kinyílt a csipám. fájó háttal megsétáltattam egyik ismerősöm és beszereztük a reggelihez a vajat. Szerencsétlenségemre még kevesebb pénzt vittem magamhoz.
Fájt a hátam de Neji megmaszirozott estére jobb lett a dolog. Végül mindenki hazafele indult. Bár nem ment minden zökkenő mentesen.
Barboszék majdnem az utolsó busszal mentek haza, bár még jó hogy nem mert M itt hagyta a kulcsait és sajnos így vissza kellet jönnie. Itt aludt szerencsétlen és miattam el késett a melóból. Miattam...
Igen megint én vagyok a hibás.

Aztán mikor azt hiszem végre jó napom lesz anya haza jön és közli ez sincs kész az sincs kész semmire kellő vagyok és még csak szót se fogadok.

Valamint ami a legjobban fájt hogy meg tudtam nem maradhat nálam Picim... Anya azt hiszi felelőtlen vagyok és nem tudom életben tartani... Néha dacolni szeretnék vele... néha igazat adok neki. Félek.. félek mert ha Picim meg hal akkor beigazolódik amit mond. és ha életben marad akkor nem tarthatom meg. Mert nekem nem lehet állatom. Picimet is oda fogom adni M-nek ott biztonságban lesz. Kap enni, inni, és mindig figyelve lesz rá. itt meghal, mert nincs rá rendesen vigyázva. Ma is nyitva felejtettem a ketrece ajtaját. Meg tegnap is. Nekem nem való állat. Főleg ilyen kicsi nem. Aggódom érte. Félek elveszítem, hisz olyan kicsi még és húzatott kaphat, meg betegedhet. Le eshet valahonnan. Ezer meg egy veszély les rá.
Holnap rendet kéne raknom az asztalomon, hogy biztonságosan elengedhető legyen itt. elvégre ennyit megérdemel. Bár nem sokáig lesz itt... amit sajnálok mert ugyan félek hogy össze törik a kezemben nagyon meg szerettem. Nagyon aranyos. (igazi ketrec harcos lesz rövid időn belül már lassan úgy csüng mint Pocok tette anno)

Zsongás

Zsong a fejem a sok teendötöl.
Fáradt vagyok, fáj a nyakam, már megint és valószínűleg sikerült meg fáznom.
Egyébként meg hétvégén itt a lehetősége a találkozónak és mégis már eddig ketten lemondták. Miért ilyen mindenki? Elöre jó két hónappal elötte lefoglaltam ezt a hétvégét és mégis... mégis két olyan ember dobja be a törcsit, akik már ki is fizették, és én nem tudom vissza adni a pénzt. Mert ha vissza adom a maradéknak nem lesz miből kaját adni. a 8-ból már csak 6-an leszünk.... jó szűk kis társaság. Nem lesz baj, elvégre kis társoság is jól érzi magát. Csak nekem fáj, hogy akik tutira ígérték magukat azok mondják le a leggyorsabban.

Oh közben meg elvagyok, Bűbájos Boszorkányokat nézek. Nagyon rég nem láttam... de élvezem.

Na most ezzel vagyok el... megyek is nézem a következő részt... az legalább felvidít nem úgy mint a takarítás... elegem van már abból, hogy folyton ki kell nyalni a lakást. mikor én alig alig koszolok benne.

De legalább a szobámat is sikerült kigányolnom.
Legalább ezzel nem lesz baj a találkozón... jó lenne ha jó lenne a vége, és mindenki jól érezné magát. Holnap vásárlás és ma takarítás.
megyek...

Meleg

mindenhol az országban meleg meg hőség riadó van, én meg itthon olvadozok.
Bár a hétvégém jól telt.
Sok mindent láttam és élveztem.

De a mesélés elött még ide rakok pár képet Pocokról, mert ugye néha végezni kell velük depresszió tesztet. ami annyiból áll hogy fogod szerencsétlen rágicsálót és belerakod egy némiképp langyos vizbe ugy hogy ha elsüjed utána kapsz és rájösz baj van a kis állatta, ha meg uszik és kimászik utána vigan mosakszik akkor semmi baja élet képes egyed. Nos ez mind szép és jó de mi van akkor ha sinám vissza ugrik még egy kört uszni? Hát egy nagyon vizes jószág aki édesen fürdik:

 Még itt is vizes

 Brrrr, megrázzuk magunk mert még mindig vizesek vagyunk

Ne fényképez már mosakszom

Oh ott is olyan

Na még egy kicsit

Végre száradok

Már csak egy egészen kicsit vagyok vizes mindjárt száraz leszek újra

Édesen fürdik, legalábbis a vizet letisztogatni magáról aranyosan teszi.

A hétvége nem is szombattal kezdödött hanem csütörtökkel.
csütörtökön kezdödött a meleg riasztás akkor mentem lemezeket venni. na meg be ugrottam M-hez főzni, aztán el is aludtam és utána mentem tovább mert Reiel voltam kar öltve.
Este haza aztán süti alkotás végül valamikor 4kor ágyba keveredtem.
Pénteken reggel pedig be szintén városba aztán sütikkel a honom alat el M-hez ott lecuccolni aztán pénteken még ide oda mászkáltam. Hogy hova már nem is emlékszem... Ja meg van orvoshoz mentem időpontot kérni a szemészhez. Aztán kimentünk a kopaszira hogy napozzunk meg pihenjünk oda vittem magammal Nejit meg Hellast hogy jó legyen egy kis társaság is.
Szombaton munka. reggel 7től este 5ig. Aztán rohanás M-hez hogy menjünk szülinapra. Végül elértünk valami olyan járatott amit nem is hitt volna el. Megérkeztünk 7 re pont torta fel vágásra.
Nagy nehezen sikerült be illeszkedni a társaságba végül nagyon jól éreztük magunkat.
Valamikor hajnali 4kor elindultunk a buszhoz mert haza is kell ám jutni. Meg másnap... vagyis még aznap velencére szerettünk volna menni.
Aztán 8körül megérkeztünk a lakásba. lefürdés és tisztán kicsit ki dőltünk. Meg mutattam M-nek egy filmet. Na ugy volt hoyg én is nézem vele aztán szépen be szunyáltam.
Majd két órás ébresztgetés után baba fel hivott arra kipattantam az ágyból és mentünk végre strandra.
Nos strand... nem ez volt életem legjobb fürdése. Eddig velem még nem volt olyan hogy a parton maradtam inkább és nem a vízben lubickoltam volna, de most meg történt. Elaludtam az árnyékban szépen le barnultam.
Viszont a víz pocsék volt, ugyan a hőmérséklete jó volt de az emberek annyira fel kavarták, hogy élvezhetetlen volt benne az ázás.
Na végül haza furikázás se volt egy leány álom. Nem elég hoyg a vonat késett, és még tömve is volt de még az elöttünk lévö le is robbant és az utasok nagy töbsége fel paszirozott a mienkre. aztán a háromnegyedórás utat meg tettük két óra laatt.
Végül tacsakosan fáradtan megérkeztünk az állomásra irány M-hez. Gyors tus aztán suhanás a buszhoz, igen ám de nem jártak a villamosok. pukkant egy csö a másik odlalon igy nem jártak. Nem jutottma haza a buszom vészesen el ment.
Szóval maradtam M-nél.
Reggel haza, nagyon korán kelés. 7re értem haza.
Hétfö reggel betoppanok és meghalgatom hogy anya mi mindent kitalált nekem. nos ugy hogy a 8,40es buszal fordulok is vissza. végülis elintéztem neki apapirokat és még a buszt is elértem.
Találkozás Abybabával. Irány vásárolni. Vettünk csomo mindent. nagyon élveztem és korán is végeztünk.
Megint kikötöttem M-nél. és megbezséltük hogy kedden is bemegyek, mert vesz mályat és elvben én azt meg tudom csinálni. Végül nem is tudom már hánykor keveredtem haza.
Kedden berombolás a 12órásival. a legnagyobb melegba el aszalodtam a lakásig. kétségbe esve fel hivom anyát hogy hoyg kell megcsinálni a sertés mályat mert tottál más mint a csirke.
hát végül elkészült. Oh és a végén még hajózni is el mentünk. Fagyiztunk. Nagyon finom fagyit kaptam. a Hajozást is élveztem. beszélgetünk emséltem a mesebeli hajó terveimről. Sikerült vele tovább fejleszteni. Szóval szép volt a kedd.
Szerdán meg korán kellhettem hogy meggyet szedjek és már csak a magozás vár magára.
DE én azt mamár nem fogom meg csinálni hisz M itt laszik mögöttem és én is mindjárt megyek oda bujni hozzá.
meg ma fürödtem először a medencébe. Az itthoniba, nagyon jó volt!
Azt hiszem el mondhatom amgamról hogy egy eléggé élvezetes hétvégém volt és mondjuk eléggé... sürü is XD
Na megyek aludni... Remélem az álmok nem kerülnek el és végre tudok majd írni is a napokban. kéne mert lemaradásom van.
Jó éjt.. már ami maradt belőle.
Holnap megint korán kelés van mert elmaradt ma is pár dolog és azt melegben nem lehet meg csinálni.