Megújulás

Végre eljutottam oda hogy a sejhajomon ülve töltsek pár napot. Ennek köszönhetően a szakdolgozatom is dagadt egy kicsit, sajnos még nem teljes a darab, pedig már kész kellene lennie (~.~), de a remény hal meg utoljára... sikerülni fog!
Ezenkívül sikerült el jutnom oda hogy a Cosplay oldalamat és a facebookos oldalrészt is megújítsam.

Oh de hogy ennél jóval jobb témákról is szó essen:
Karácsony!
Sikeresen túl éltem :)
A családdal töltött idő nagyon jó volt, és élvezetes. Az ajándék osztásnál olyan jól esett mindenkinek örömet szerezni. Jó volt látni mindenkinek a csillogást a szemében hogy olyan hasznos dolgot talált amit kézzel tudtam készíteni.
Szóval azt hiszem jól záram az idei karácsonyt :) Mindenkinek tudtam adni hasznosat is meg aranyosat is meg kézzel készültet is :)

Utólag is Kellemes karácsonyt és előre Boldog Új évet !

emlék

Nagyon rég nem éreztem magam így... ugyan a helyszín megváltozott, de feledhetetlen élmény mikor újra megtörténik ami évekkel ezelött megtörtént.
Furán hangzik tudom... de nagyon jól esett... édesanyám befonta a hajam! Nagyon régen történt, talán már 10 éve is mikor utoljára ilyet kértem tőle. Állítása szerint mert mások okosabbak ügyesebbek voltak, de ez nem igaz... vissza tekintve látom már hogy nem igaz!
Még most is olyan jó érzés ha Ő fonja minden izé-bizé ellenére is. Szerinte nem szép... szerintem a legszebb.
Sose tudtam magamnak befonni, anya viszont hiába állítja hogy nem tudja megcsinálni, még mindig nagyon szépen fon!
Köszönöm!

kettőt alszunk

Ezt még régebben hallottam egyetemi éveim elején, még ifjú voltam és óvatlan. Az első félév végére megértettem miért is alszunk kettőt karácsonyig...
Most pedig így a végéhez közeledvén, arra kell rájönnöm, hogy ez nagyon sokszor lesz így... nem tudok ezer felé szakadni, sajnos a spontaneitás kihalt belőlem, dolgozom tanulok szakdolgozatot írok, egyszerűen nem megy ennyi felé. A hobbijaimat leredukáltam minimálisra, és csak olyankor foglalkozom velük ha mással már tényleg nem tudok. Legjobb példa erre, hogy menet közben mikor utazom és már nem tudok tanulni, mert rosszul leszek az olvasástól neki állok horgolni, vagy hímezni; nem a legjobb megoldás, de így talán néha kikapcsol az agyam.
Bár mostanában nem sikerül a dolog... nem kapcsol ki aludni se tudok rendesen folyton folyvást csak jár. Ébresztő előtt kelek kipattanok és aztán egész nap hajtás... úgy érzem két végéről égetem a gyertyát, meg kéne állni különben hiába hozza ki a gép hogy nem nézek ki többnek mint 20, de akkor is.
Nem gond, megoldjuk mindig mindent meg lehet oldani... alvás hiány... mi az nekem?
Legfeljebb ingerlékenyebb leszek a szokottnál is jobban.
S itt a másik fő gond... ingerlékeny vagyok, iszonyat ingerlékeny vagyok és ez a környezetemmel nem tesz túl jót... se páromnak se családomnak.
Megint el jött az az érzés hogy legszívesebben elmenekülnék a világ végére és csak lennék.. valahogy el lennék... nem kéne foglalkoznom semmivel és senkivel.
Szép vágyak csak sajnos nem túlzottan megvalósíthatóak...
Megyek megpróbálom kikapcsolni a fejem, húgomnak köszönhetően végre újra érdekel egy sorozat, és most lefoglal... végre...

Karácsonyi mumus

Nem véletlen ez a  címe mostani bejegyzésemnek... a karácsony évek óta mumus szerepet tölt be életembe.
Mindig sok emberre gondolok ilyenkor akiket szeretnék megajándékozni, de persze ezeknek az elkészítése némi problémát okoz. Nem tudok ugyanis annyi pénzt elő teremteni amennyi kéne egy egy ilyen alkalmakkor. az idei karácsony a kézzel készült dolgoké lesz.
Viszont a kérdés mindig a levegőben lebeg... én mit szeretnék karácsonyra? Sok mindent!
Nagyon nem nehéz nekem ajándékot választani, de azért készítettem szeretteimnek egy listát minek is örülnék mostanában a legjobban....
(Bevallom anyumnak felajánlottam hogy elmegyek megvenni csak adja rá meg a pénzt... mert nagyon szeretném amit kinéztem és még hasznos is...)

Na de a lista:

Könyv:
Most bele vagyok zakkanva egy egy könyvsorozatba tehát lássuk a medvét... Rengeteg könyvet szeretnék. belinkelem ide azokat amiknek most perpill nagyon örülnék:
Laurell K Hamilton:
Legújabbak
Ragály
Tigrisvadászat
Ezüstgolyó
Halálcsók

Ezt a kupacot kéne előbb elvégre a sorozatom ott maradt abba hogy Gyilkos tánc... meg megkaptam még két kötetet, de azok olyan különálló félék a Végzetes flört és a Micha cimet viselik.
Sápadt hold
Obszidián pillangó
Leláncolt nárcisszusz
Égkék bűnök
Lidérces álmok
Haláltánc
A Harlekin
Fekete vér
Fogat fogért

Az irónő másik sorozata is felkeltette érdeklődésem:
Misztrál csókja
Isteni vétkek 
Fagyos érintés
Elnyel a sötétség
Az éjfél simogatása
Az alkony ölelése
Árnyak csókja
Borzongató fény     


Anne Rice:
Ami hiányzik a sorozatomból:
Testtolvaj meséje

Memnoch a sátán

Merrick

Vér és arany

Blackwood farm

Vérhozsánna

Boszorkányok órája I-II. (A Mayfair-boszorkányok élete I/I - I/II.) 

Lasher 

Táltos

Legújabb rész!
Lestat herceg

Ezen kivül pedig müszaki cikk:

iBIND A12 műanyagspirálozó gép

Hozzávalók(nem válogattam ki mert édes mindegy a lényegen nem változtat XD

Elő és hátlapok

Műanyag spirálok

ezen felül még hasznos dolog:

kötény

turmix

botmixer

Persze folytathatám még pár hasznos dologgal...

De minek csak el szomorodom és csak még rosszabb benne, hogy azt az értést keltem magamban: nekem semmi nem elég... Soha semmi nem elég.

Szóval a listáról ennyit térjünk vissza a mumusra.

A karácsony elég rég óta nem igazán tartozik a kedvenc ünnepeim közé, és nem az esemény miatt hanem az előtte történő nyüzmüz miatt. A karácsonyi ajándékok utáni mászkálás... beszerzési mizéria... és a láz ami lassan leborít mindent.

Ezek után jönnek a csomagolástok (ezt a részét szeretem!)

Aztán jön a takarítás... úúúútálok takarítani. DE mindennek ragyognia kell, mert különben meg esz a sok sok porcica... nem szeretem!

Aztán fa állítás, sütés fözés és folyton agódni hogy minden tökéletes legyen.

Ekkor jön az apont amit már szeretek...

A fa alatt állni és énekelni, majd ajándék bontás végül vacsora. aztán vissza a fa alá... és megint énekelni és ott élvezni az ajándékokat ha olyanok hogy fa alatt maradhatnak... könyvek zoknik, kesztyűk... nem tudom ami van ott van. és akkor végül vidáman és boldogan fekvés

Szeretem a karácsonyt... minden hisztim ellenére szeretem a karácsonyt! Viszont ki nem állhatom a körülötte felmerülő hisztérikát, a hajtást, takarítást.

Családhoz járni szeretek. Jó mikor össze gyűlünk beszélgetünk elvagyunk. 

Ettől még a mumus ott marad :)

Karácsonyra fel... élük túl a vizsga időszakot és a beadandókat is sikerüljön beadni :)

Túl éltem

Jelentem túl éltem egy nagyon hosszú hétvégét... elfáradtam és bele is csömörlöttem kicsit a dolgokba. Beszámolót >>ITT<< olvashattok konkretizálva. Képes beszámoló pedig >>ITT<< található.
Most pedig azt hiszem mehetek tovább... Sokan gerinctelennek tartanak mert egyszerűen fogom magam és tovább állok, nem vagyok hajlandó sokat egy helyben maradni ha feleslegesnek érzem magam.
Élményeim vannak lesznek és voltak. Most pedig koncentráljunk a jóra.
Ismételten neki ültem olvasni, az előző könyv melyet elkezdtem félbe maradt, nem érdektelenség hanem könyv féltésből. Itthon nem igen van időm energiám olvasni vagy csak végre a seggemen ülni egy kicsit. Így sajnos az a könyv még porosodik tovább. Viszont végre neki estem egy másik könyvnek, ezt kölcsönbe kaptam és gyorsan kell kiolvasnom. egész jó. Az íróval még nem találkoztam, de nagyon tetszetős darab.
Valamint most már be merem vallani hogy végre neki estem egy új írótársál az oldalamon egy új történetnek. Még nem tudom mi fog belőle kisülni, még nem tudom hogy mint lesz, de már alakul belőle valami.
Most pedig hogy felvérteztem magam jókedvvel, irány az iskola... még mindig...

Vannak napok...

Vannak olyan napok a világon amiknek létjogosultságuk van és mégis uuuutáljuk őket, de ha nem lennének nem tudnánk örülni annak ami van ami szép ami jó.
Ma hazafelé jövet a buszon mellém trampliskodott egy hölgyike, magát szépre kikenve fenve, és parfümje folyótógató édes illatával.
Eközben olvasgattam végre hónapok óta először elkapott a láz, hogy a táskámban lapuló könyvbe mélyedve tágítsam a tért a fejemben. Sok érdekességet megtudtam belőle, de elsődlegesen egy kísérletre vetemednék... Szép virágnyelvi versre... nem tudom mi sül ki belőle, de majd a fejtegetést is hozzá írom...

Az elindító szál a szerelmesek nyelve címet viselő kis szösszenet volt egy gyűjteményben
(könyv: Lin Yutang - Méz és bors)
Ezek az alap szavak és kötőjel után a jelentésük szerepel, valamint azok a szó összetételek amik elinditották a lavinát a fejemben:
vihar, eső, felhő, szél - érintés
tavasz - erotikus vágy
virág - nő
lepke és mandarin kacsa
két ágú fa
Virágok és szomorúfüzek után vágyódni - utalás a szeretőre


A szélfúvástól tova lebbennek a felhők szívemről
Jer ifjú virág, eső mossa szirmaidat...


és ennyi... kifújt a nagy tudományom XD
Ha lesz hangulat akkor lehet hogy fogom tudni folytatni (^.^)
És most el lehet gondolkodni hogy mit is akart az író mondani.
Szerelmes vers? vagy csak egy tájleírás? mi is van a toll mögött?

Túléltem...

Jelentem Túléltem a kórházat...
Jobban vagyok már, és kisebb fájdalmaktól eltekintve minden flottul megy.... kivéve hogy haladnom kéne és a határidők megint bezárultak körülöttem.
Tudod van az az érzés amikor már minden hullám össze csapott feletted de te még mindig úszol és néha ha levegőhöz jutsz akkor veszel, ha nem, akkor megfeszített tempóban folytatod tovább...
Mert csak tovább és tovább csak tovább.
Na ez történik velem...
Szak dolgozom, mellette próbálok ügyet intézni, mellette bevállaltam egy TDK-t és persze még suliba is járni kéne... oh és itthon is kéne lenni, mert itt mégiscsak nyugisabb, meg mit tudom én még hol kéne lennem... franc se tudja...

Jőőőő a nyár

No hát az vagyon hogy vége a szakmai gyakorlatomnak... neki álltam a nyaralást tervezni XD
Semmi nem úgy sikerült ahogy terveztem.
Elhagytam a fényképezőgépemet... mindennel együtt. A nyúl megrágta a fülhallgatómat, az mp3 lejátszóm felmondta a szolgálatot... mi jöhet még?
Természetesen félre értések tömkelege, egy durcás kisgyermeki én... és na ná hogy én XD

Kezdem feladni a dolgok követését, történjen aminek történnie kell.

Megyek amikor megyek, varrok amikor van rá időm... és hímzek amikor tudok.

Egy jó azért történt megtanultam horgolni XD
Egész jól megy már (^.^)  Majd ha tudok képet készíteni akkor fogok.

unalamas

A napokban sikeresen el jutottam oda hogy vajon tényleg unalmas vagyok? Elvégre napi szinten ugyan azt csináltam... felkeltem elrohantam szakmai gyakorlatra, aztán vissza jöttem kidőltem aludni 3-4 órára és éjszakába nyúlóan cheteltem már maikor volt rá érkezésem... vagy pedig megfőztem a vacsorát és rá aludtam a lekvár eltevésre... nem tudom... Talán tényleg unalmas velem lenni... mert nem járok el minden este bulizni, nem vagyok egy parti arc, és még csak a barátaimra sincs annyi időm mint szeretném...
Aztán mikor ott vagyok hogy akkor társasági élet elfáradva még csak kedvem sincs hozzá...
helyre pofoztam a meséimet... és kiakasztó mennyi mindennel vagyok elmaradva és se kedvem se energiám se semmim nincs hozzá hogy egyáltalán befejezzem őket.
Kedvtelenség tombol itten mindenhol...
Nap nap után vidámabbnak tűnök és feldobok mindenkit, csak belül van valami ür ami nem akar kitöltődni... és valahogy az unalmasság érzete felerősödik.

Szóval a jókedv álcája mögé bújva nevetést színlelve szeretnék zokogni... és most megyek és megnézek egy agyturkamurka filmet.. kíváncsi lennék hogy az én agymaóin milyenek és ki ül a fő helyen.

Orvos orvosovics...

Nemrégiben rá hoztam a frászt mindenkire... végül a háziorvos kijött és öt is megilyesztegettem... de nem baj, legalább lett egy papírom amivel innetől kezdve neki áltam rohangálni. először egy faluval odébbra azán be a fővárosba... végül a fővárosi specialista édes deden eltologatott... hát nem is tudom... olyan négy hónapja történt a frászos nap... és végre el jutottam oda hogy a specialistának is meg mutassam magam... hát rám nézett és elválalt.
Megkérdeztem mit fog velem csinálni, elmagyarázta... én pedig teljes frászban ülök itthon, van még kb egy hónapom a műtétig.. de akkor is..
Eddig csak arra vártam hogy megnézzen... de most már a műtéttől rettegek.
Persze tudom ma már ez rutin beavatkozásnak minősül, de akkor is, velem még nem volt ilyen és nem is terveztem hogy valaha is lesz bármi hasonló.
Nem szeretek orvoshoz járni, mert az mindig sok várakozás oda aszalódás... és bahhh... macera na.

Most is, volt időpontom, 1-re mentem oda. az doktor úr megérkezett háromnegyed 2-kor, és darálta a betegeket. Végre bekerültem az EKG vizsgálóba akkor elvitték a doktor urat műteni, aztán vissza lobogott, és végül valamikor este fél 8 körül lettem szólítva újra.
Bementem a doktorúrral kezet fogtam köszönt kérte a papírjaim, csak az EKG vizsgálatokon hümmögött egy sort, végül elválalt hogy megcsinálja. Elmagyarázta milyen viszgálatott fog végezni, aztán néztünk nekem egy időpontot. Végül elköszöntünk.
Nem értem én ezt.. bent  voltam kb. 10 percet se, a doktor úr előtt még annyit sem... de mért kellett ehhez nekem este 8-ig ott csücsülnöm?
Mindegy.
A család örülhet... mindenkit megijesztettem... Nem túlzottan vagyok abban a korban amikor orvostól orvosig járna az ember... ott a váróban is eléggé furán néztek rám, mert nem anyu volt a beteg hanem én... a sok nyugdíjas között elég furán festettem én az iskolás...
Nem baj... túl éltük haza jöttünk, nekem beállt a gyomrom... és most mi lesz?
Semmi különös nem lesz majd augusztusban megyek műtétre...

Szép napot...

Dolgozó embőr

Hosszú kihagyás és némi macera után ismét jelentkezem.
A számítógépem halála után végre vissza állt a rendszer, viszont munkába álltam és így nem sok időm maradt semmire sem... kb. aludni járok haza...
A könyveimmel se haladok, pedig szép sor várja az elolvasást.... valamint filmek is sorakoznak szép egymásutánban a megnézésért.
Ezenfelül laborba sikerült szakmai gyakorlatot szerezni, most azon vagyok hogy elkészítsek egy 12 oldalas beadandót. hogy minden meglegyen hozzá, még azt se tudom mit írjak bele konkrétan....
Most kicsit élvezem hogy itthon vagyok béke van... Egyébként meg búcsú XD
Haza jövet anya mondta, hogy az van... szeretnék kimenni, de nem a legnagyobb melegbe kéne XD
Szóval most félig meddig koleszos is vagyok... mert bent lakom a városban és hétvégén járok haza a békébe.
Jó dolog, csak kicsit elfárad az ember benne.
Most is húz a fejem az ágy felé (^^)
Azt hiszem egy délutáni sziesztát én is megengedek magamnak... elfáradtam nagyon... és holnap hétfő ha anyuval meg tudom dumálni akkor még este vissza megyek ha nem akkor hajnali 4 kor kelés van... és nincs pót cuccom... hosszú naci kelleni fog (^^)

Békések a napok csak nem állunk meg egy pillanatra sem...
Készülünk a Conra is,... az én ruhám még az ablakban a kiegészítőimmel együtt... a partnerek ruhái már úgy ahogy kinéznek valahogy (^^)
Ezek után még talán annyit említenék meg hogy kezdeti lendületem hogy nekem megvan az írásom... hát kudarcra van ítélve... nem jött vissza minden ötlet... szóval hurcolom magammal a cuccost.... de nem haladok vele semerre sem.

Azt hiszem most kellően adtam meleget hideget jót rosszat... irány a búcsú  (^^)

Haza

Úgy szeretnék haza menni...
De hát itthon vagy...
Ja itthon vagyok... de ez nem otthon....
Mikor rideg emberek néznek vissza rád és az egyetlen lény, aki örül mikor haza érsz az a kutya, akkor fáj... fáj a lét, fáj a levegő, és fázol...
Nem az vagyok akinek akarnak, így már nem is kellek, mert nem vagyok jó úgy ahogy vagyok...

Szóval álmomban jártam egy helyen ahol képzeletet felülmúló csodás békés ház nézet vissza rám, a kutya ott is örült nekem, mikor meglátta hogy haza értem. Aztán nyílik az ajtó, egy meleg mosoly napfényes előszoba, gyönyörű nappali, egy meleg tea, és ülünk a kanapén hogy nyugalom béke van. Meghallgatják bánatom, örömöm, a munkám. Meghallgatom a bánatot, örömöt, munkát, mindent mit mesélnek. Végül vacsora nevetve. Közben fürdés, és végül közös evés asztalnál, nincsenek csípős megjegyzések, szól a zene. Mindenki vidám.
Végül jő az ágy, de előtte még betérés a rejtett kis szobába egy könyvre, hogy élvezzük még az éjszakába nyúlóan azt a sok csodát ami körülvesz minket. Aztán eltántorgás az ágyba. Lámpa gép kikapcsolás. A bukóra kinyitott ablakon beáramlik a meleg éjszakai levegő, felmelenget.

Ezek után felébredek, körbenézek, és elkeseredve látom, hogy csak egy cetli fogad miszerint csináljam meg ezt meg azt. És amikor nem csinálom meg jönnek a beszólások, hogyha egész nap itthon vagy akkor mért nem csinálod meg.
Talán azért nem, mert épp készülök, hogy ne keljen tovább suliba maradnom... ne keljen tovább finanszírozniuk a dolgaimat. Ne keljen több dolgot rám áldozniuk, és hogy kikerüljek a képletből.
Ne keljen velem is számolni.

Ezekkel a gondolatokkal, az ember gyermeke vígan készül a vizsgájára... és még csak ne legyen meg az az érzése se hogy most még van esélye, mert nincs több esély, át kell menni és slussz.
Mentem tanulni...
(átmenekül a húga szobájába hátha ott békésebb)

Hétvégi kis kiruccanás

Hosszú idő óta először jött úgy össze minden hogy párommal neki vághassunk a nagyvilágnak. Már kellett egy kis kikapcsolódás, egy az hogy rég nem találkoztunk, kettő az hogy a suli elég rendesen leszívta az idegeimet, meg az erőtartalékaimat.
No de nem én lennék ha nem lenne az útnak célja, így szerencsétlen ismerősöm, aki ráadásnak még a kedvemért csomagolt is meg ki is jött az állomásra... Oh de imádni való volt és hálám üldözze érte.
Szóval!
Szombaton reggel nyakunkba vettük a világot.
Eredetileg úgy volt hogy reggel 7-kor indulok, egyedül megyek és három átszállás meg minden egyéb...
No ebből az lett, hogy reggel 9-kor indultunk, és többed magammal, mert még a nyúl is jött velünk.
A vonatra feljutni gyerekjáték volt, bár fura volt hogy sebes vonattal mentünk, nem állt meg mindenhol. Azért élveztem. Pihe meg össze vissza rohangált rajtam, és szeretett az ölembe lenni.

Megérkeztünk a megfelelő állomásra, még volt egy kis átszállás és akkor végre ott voltunk a végállomás cél állomáson :)
Ott várt egy picit át fagyott picit megázott ismerős, aki kezében dobozzal, és zavarba ejtő kék szemekkel kicsit elveszetten nézet ránk. Annyira zavarba jöttem hogy még a szokásos üdvözlés is elmaradt, rávetettem magam a dobozomra... nagyon ciki volt... uhhh...
Aztán szerencsétlenkémet ott hagytam... mert M nagyon húzott már hogy menjünk már... Hát így esett hogy még rendesen meg köszönni se tudtam ismerős segedelmét az üggyel kapcsolatban... Szóval remélem utólagos köszönöm utol érte :)

Aztán végre találtunk egy száraz padot és le ültünk. Végre sikerült lefotóznom a csomagomat :)

A doboz előröl hátulról oldalról felülről, mindenhonnan :)

 S lőn kinyílt a csomag :)

 A kis drágaságok

 Pihe segít a kicsomagolásnál :)

 Nem bírtam ki hazáig.... muszáj volt legalább egyet kicsomagolnom még a vonaton

 olyan rózsaszín :)

 Kilóg a zöld belőle :)

 Olyan jól fest egyben :)

 Még a tartót is össze raktam...

 Pihe még héderel kicsit a vonaton

 Mindenhova oda mászkál.

 A leszállás előtt is még héderelt :) Na de még hogyan!

Ezek után végre haza értünk és neki álltam fényképezni.
Fáradtan éhesen fagyizás közben... DE akkor jöjjön az örömködés és első fotók a csodákról :)

A kis dobozkáim :)

 Amit már kiraktam a vonaton

 És a többit elkezdtem kirakosgatni :)

 az össze csomagolt rózsaszín kis batyu

 Kis rózsaszín csomagocska rejti az én kis kincsemet

 bénázás a bontogatással...

 kinyiiilt XD

 kikukucskál belőle a meglepi

 Darabokban van még a kicsike

 alakul a molekula

 Nézzük mit rejt a kék gömöcke

 olyan pöttöm... annyira fura hogy ilyen kicsi, bevallom nagyobbra számítottam

 darabokban

 össze rakva

 Végül mindannyian egyben.

Szóval ezúton is köszönöm a rengeteg segedelmet ismerősnek :)
Az utazási élményt páromnak, és a kincsecskéket üdvözlöm a kincstáramban :)

Éhes....

Éhesen ülök a gép előtt... azon rágódom vajon mit és hogy kéne tennem ahhoz hogy olyat egyek amit szeretnék...
Nos a fodrász ajánlása sok gyümölcsöt, de az savat csinál, és nekem fogyni kell, nem keveset... ma még mocorogtam is, és az ebéd meg a nasi is kimaradt.

Éhes....

Nagyon éhes...

Már benyomtam egy kis csokinyuszit nem sokat segített... és még tanulnom is kéne...

Éhes....

Hamarosan befejezem a félévet, ma megbuktam elektródból, de kaptam egy jó hírt is, van egy jó jegyem, ami tovább lendít hogy holnap után oda álljak és meg tudjam csinálni a vágazd2-őt.

Éhes...

Lassan itt az ideje vissza görnyednem a tankönyvek fölé...

Éhes...

Azt hiszem vacsora, és türtőztetni kell magam, mert különben megint felszedek jó pár kilót XD

Anyáknapja

Orgona ága…

Orgona ága, barackfa virága
Öltözzetek új ruhába,
Anyák napja hajnalára
Illatosan.
Zúgja az erdő, susogja a szellő
Üzenik az ágak lombok:
Légy Te mindig nagyon boldog
Édesanyám!

Sajnos több nem jutott eszembe, és ehhez is kicsit puskáztam....

Anyumat egy csokor orgonával, és egy kis képeslap szerűséggel örvendeztetjük meg.
Mindenkinek szép napot :)

Boldog Anyák napját!

Napi meglepetés

Igazából több napja történt, de most sikerült feldolgoznom annyira az esetet, hogy még le is tudjam írni.
Szóval hulla fáradtan belépek a suliba és ott egy felbolydult osztály fogad, mintha méhkasba léptem volna bele...
Egyszer csak oda lép mellém B hogy a kis barátnőm egy erőszakos disznó. Pislogok és nem értem, B helyesbít, a volt barátnőm az a fura csaj verekedett az órán.
Nézek, nézek és nem értek...
A nap végére kiderült hogy régi ismerősöm, aki mostanában más néven illeti magát mint ahogy én hívtam őt anno (az új nevét is tőlem kapta), két csoporttársamat akik lányok megtépet. Mert hogy előtte ültek és hogy nevettek meg telefonon pöntyögtek. Ez természetesen óra alatt történt, a tanár nem csinált semmit, se nem lépet közbe se nem küldte ki a rendbontót. Semmit nem tett (ez az egyik legbosszantóbb a dologban), csak bámult és nem tett semmit.
Ezek után a csoport társam nevezzük S-nek csak hogy egyszerübb legyen a dolgom.
Szóval újra kezdve a sztorit.
Elöl ült a két leányzó telefonozott és nevetgélt óra közben. Ezen S úgy fel húzta magát hogy az egyik lányt megtépte, a másikat csak akarta, de nem járt sikerrel mert ő védekezett. Ezek után a tanár csak pislogott, és le ültek. Természetesen ezzel nem lett vége az attrakciónak. S nem elégedett meg ennyivel, annak a lányka akit nem sikerült felpofoznia a ruháját össze firkálta, nem csak úgy finoman, hanem konkrétan majdnem bele állította a hátába a tollat. Volt szó itt még telefon huzakodásról, meg mit tudom én miről.
Így üljön le az ember lánya tanulni még egy kicsit a zh előtt... na nem tudom hogy sikerült ez a zh-m... mert szerintem pocsékul. Tekintettel a felbolydult körülményekre.
Azóta mindenki féli és utálja S-et... és joggal, aki képtelen a társadalom elvárásának megfelelni főleg egy ilyen helyen. A francba is Egyetemisták vagyunk, az úgy mond értelmiségiség... és mi ez? Óvoda?
Teljesen le vagyok sokkolva a dolog mibenléte és történése folyamán...

Szeretném letagadni, hogy valaha is a barátomnak neveztem S-t, de ezt nem lehet, hát mint minden ilyen dolgot figyelmen kívül hagyok. Azt hiszem számomra meg szűnt létezni. Aki képtelen felnőni a feladataihoz annak menni kell. Kegyetlen vagyok, de nem kell még valaki nyűgje, próbálkoztam vele, el buktam, nem vagyok rá büszke, hogy nem tudtam neki segíteni. Viszont nem hiszem hogy nem tettem meg mindent annak érdekében hogy neki jobb legyen, de ha valaki képtelen a változásra, és nem is akar mert neki elég a saját mocsarában tengődni, ki vagyok én hogy megállítsam benne?
Tengödjön a saját kis világába, de engem hagyjon békén, és akkor el leszünk egymás nélkül is.

Álmodtam egy világot neked

Mostanában szóba került a ház és közös jövő M-mel...
Kicsit félek is tőle...
Keresgélt házakat mutatott képeket...
Nos én találtam egyet... és nekem ő tetszik
Ő lett a kacsalábon forgó álom ház:

Virágos kertel, néhol gyümölcs fákkal, és még valahol veteményes kert is van rajta.
A ház maga világos, és hát nem csoda szép?
Nos ez volt a szerelem első látásra...
Nekem viszont nincs pénzem... a ház álom marad, én pedig felébredek miközben bilibe lóg a kezem.

Elmentem keretért, más is lett belőle

Mikor elindultam ma, szánt szándékkal közeledtem a bolt felé, ki hitte volna, hogy otthon hagyom a papirosomat és rajta minden információt? nos én nem. így át tértem a játékboltba megnéztem a méretet, hát megtudtam ami kellet, de még valamit nem sikerült ott hagynom, úgy hogy most egy 1500darabos puzzle kirakásán fáradozom.
De kikerült a falra két képem is. No nem azért kettő mert annyi lett kész hanem azért kettő mert egyhez vettem most keretet és egyet még régről raktam ki. és már keretbe foglaltan várta sorsát.
Most végre kiraktam.
Remek érzés (^.^)

Itten van ami a boltból hazajött velem, mert képtelen vagyok úgy kijönni egy játék boltból hogy ne vegyek valamit... (nem olcsó mulatság de ahhoz képest hogy 1500darabos, nagyon is jó áron volt.)

Ezek után végre megtöltöttem a képkeretet és fel is került újdonsült helyére XD

És immár kicsit rendezettebb környezetben jobban fest a szoba fala, persze még néhol likas.. de majd csak megtöltöm azokat is képekkel, még pár képkeretet úgy is szeretnék venni (^.^)

Oh és még valami :)
Olyan jól néz ki, ennyi puzzle darab egy rakáson XD csak nem tudom hogy fogok ebből egyáltalán képet össze rakni (^.^) mert persze abba nem gondoltam bele hogy nekem nemsokára kezdődik az új szemeszter (^.^)

Ezzel a záró képpel búcsúzom és megyek kirakosózni (^.^)

rétes....

Mostanában nem lelem a helyem megint. Nem az emberekkel van gond (bár lehet velük is...) hanem velem... ezt eddig is tudtam hogy nem vagyok normális... de hogy ennyire.
Most is itt ülök a rétes felet, amit anya csinált és itatom az egereket.
Nem tudom eldönteni mi fáj jobban, az hogy apa beszélt, vagy az hogy ez milyen érzéseket váltott ki belőlem... nem voltam képes teljesíteni a magam számára kiszabott kvótát, és mások ezt nem érzik milyen rossz érzés. Mert ők csak azt látják, hogy többet teljesítettem mint eddig. Pedig nem... nem teljesítem a megfelelő mennyiséget. feladtam jó pár dogot hogy tudjak koncentrálni és mi lett belőle? az hogy nem vagyok jó semmire.

Reggel hazafelé

Tegnap reggel... na jó nem reggel hanem délelőtt mentem haza felé és olyan szépen sütött a nap...
Hirtelen eszembe jutott hogy van nálam fényképezőgép és fogtam és ezeket a képeket készítettem.... egyszerűen mesés volt az égbolt, és az a nyugalom ami ott fogadott...

Mikor felnéztem és megláttam az eget...

Csak mert még minidg szép...

Most már az utca is benne van xD

Az ég... olyan szép, és ez az egy felhő volt ami ott  uralta az eget (^.^)