A napokban sikeresen el jutottam oda hogy vajon tényleg unalmas vagyok? Elvégre napi szinten ugyan azt csináltam... felkeltem elrohantam szakmai gyakorlatra, aztán vissza jöttem kidőltem aludni 3-4 órára és éjszakába nyúlóan cheteltem már maikor volt rá érkezésem... vagy pedig megfőztem a vacsorát és rá aludtam a lekvár eltevésre... nem tudom... Talán tényleg unalmas velem lenni... mert nem járok el minden este bulizni, nem vagyok egy parti arc, és még csak a barátaimra sincs annyi időm mint szeretném...
Aztán mikor ott vagyok hogy akkor társasági élet elfáradva még csak kedvem sincs hozzá...
helyre pofoztam a meséimet... és kiakasztó mennyi mindennel vagyok elmaradva és se kedvem se energiám se semmim nincs hozzá hogy egyáltalán befejezzem őket.
Kedvtelenség tombol itten mindenhol...
Nap nap után vidámabbnak tűnök és feldobok mindenkit, csak belül van valami ür ami nem akar kitöltődni... és valahogy az unalmasság érzete felerősödik.
Szóval a jókedv álcája mögé bújva nevetést színlelve szeretnék zokogni... és most megyek és megnézek egy agyturkamurka filmet.. kíváncsi lennék hogy az én agymaóin milyenek és ki ül a fő helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése