Nemrégiben rá hoztam a frászt mindenkire... végül a háziorvos kijött és öt is megilyesztegettem... de nem baj, legalább lett egy papírom amivel innetől kezdve neki áltam rohangálni. először egy faluval odébbra azán be a fővárosba... végül a fővárosi specialista édes deden eltologatott... hát nem is tudom... olyan négy hónapja történt a frászos nap... és végre el jutottam oda hogy a specialistának is meg mutassam magam... hát rám nézett és elválalt.
Megkérdeztem mit fog velem csinálni, elmagyarázta... én pedig teljes frászban ülök itthon, van még kb egy hónapom a műtétig.. de akkor is..
Eddig csak arra vártam hogy megnézzen... de most már a műtéttől rettegek.
Persze tudom ma már ez rutin beavatkozásnak minősül, de akkor is, velem még nem volt ilyen és nem is terveztem hogy valaha is lesz bármi hasonló.
Nem szeretek orvoshoz járni, mert az mindig sok várakozás oda aszalódás... és bahhh... macera na.
Most is, volt időpontom, 1-re mentem oda. az doktor úr megérkezett háromnegyed 2-kor, és darálta a betegeket. Végre bekerültem az EKG vizsgálóba akkor elvitték a doktor urat műteni, aztán vissza lobogott, és végül valamikor este fél 8 körül lettem szólítva újra.
Bementem a doktorúrral kezet fogtam köszönt kérte a papírjaim, csak az EKG vizsgálatokon hümmögött egy sort, végül elválalt hogy megcsinálja. Elmagyarázta milyen viszgálatott fog végezni, aztán néztünk nekem egy időpontot. Végül elköszöntünk.
Nem értem én ezt.. bent voltam kb. 10 percet se, a doktor úr előtt még annyit sem... de mért kellett ehhez nekem este 8-ig ott csücsülnöm?
Mindegy.
A család örülhet... mindenkit megijesztettem... Nem túlzottan vagyok abban a korban amikor orvostól orvosig járna az ember... ott a váróban is eléggé furán néztek rám, mert nem anyu volt a beteg hanem én... a sok nyugdíjas között elég furán festettem én az iskolás...
Nem baj... túl éltük haza jöttünk, nekem beállt a gyomrom... és most mi lesz?
Semmi különös nem lesz majd augusztusban megyek műtétre...
Szép napot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése