Vannak olyan napok a világon amiknek létjogosultságuk van és mégis uuuutáljuk őket, de ha nem lennének nem tudnánk örülni annak ami van ami szép ami jó.
Ma hazafelé jövet a buszon mellém trampliskodott egy hölgyike, magát szépre kikenve fenve, és parfümje folyótógató édes illatával.
Eközben olvasgattam végre hónapok óta először elkapott a láz, hogy a táskámban lapuló könyvbe mélyedve tágítsam a tért a fejemben. Sok érdekességet megtudtam belőle, de elsődlegesen egy kísérletre vetemednék... Szép virágnyelvi versre... nem tudom mi sül ki belőle, de majd a fejtegetést is hozzá írom...
Az elindító szál a szerelmesek nyelve címet viselő kis szösszenet volt egy gyűjteményben
(könyv: Lin Yutang - Méz és bors)
Ezek az alap szavak és kötőjel után a jelentésük szerepel, valamint azok a szó összetételek amik elinditották a lavinát a fejemben:
vihar, eső, felhő, szél - érintés
tavasz - erotikus vágy
virág - nő
lepke és mandarin kacsa
két ágú fa
Virágok és szomorúfüzek után vágyódni - utalás a szeretőre
A szélfúvástól tova lebbennek a felhők szívemről
Jer ifjú virág, eső mossa szirmaidat...
és ennyi... kifújt a nagy tudományom XD
Ha lesz hangulat akkor lehet hogy fogom tudni folytatni (^.^)
És most el lehet gondolkodni hogy mit is akart az író mondani.
Szerelmes vers? vagy csak egy tájleírás? mi is van a toll mögött?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése