Két ünnep között

Néha elcsodálkozom mennyire macerás a két ünnep között létezni... Hát rá kellet ébrednem hogy nem. Egyáltalán nem a macerássága a problémás hanem az hogy egyszeregyen nincs nyugta az embernek. Elvesztettem az idő érzéskémet... és most nem találom a helyem.

Annyi doglom lenne, de egyszerűen nincs kedvem létezni se.

Elvesztenek érzem magam most ebben a formában.

Vajon mi romlott el?

Áh elromlani semmi nem romlott el.

A karácsony egy lótás futás volt... 20-21-22.én dolgoztam, mert mért ne alapon kell a pénz. Aztán 23.-án át mentem barátos nőmhöz mert megígértem neki, hogy a szünetben meglátogatom.

Végül nagy nehezen haza találtam 23.án este. 24.én anya a belünket is kitaposva takaríttatott. Szóval kinyaltuk a lakást nagyjából. Még így is maradtak helyek amik kimaradtak. Aztán este Karácsonyozás... Nem mondom hogy rossz lett volna mert azért családi ünnep és családdal lenni jó érzés volt.

Ajándékozás... éneklés stb.

Aztán vacsora.

Anya sírva fakadt a fa alatt ajándékosztás után. Nem értettem miért.... Hisz mi mind boldogok voltunk azzal, amit kaptunk. Nem értem miért akar mindig toronyórát lánccal előteremteni. Hisz nincs rá szükség.

Könyvet ugyan nem kaptam, de majd veszek magamnak, most úgy is van az a sorozat, amiért oda vagyok... majd megveszem :) és elkönyvelem karácsonyi ajándéknak.

Ezek után persze 25.én megjelent M. hogy akkor vele is karácsonyozzak... anya végül bele ment. Nagyon nehezen és neheztelt is érte rám.

Végül délután 2re megérkeztünk M-hez és neki estünk a karácsonyi előkészületeknek. Takarítani nem kellett azt már meg csinálta előbb. Karácsonyfa díszítés, akkor jöttek a süti sütés meg vacsora készítése… Egyik se egyszerű mulatság mégis megcsináltuk. Aztán túl éltük. Az ajándékozás sokkal jobb volt már... énekeltünk meg vacsoráztunk utána mentünk át és ajándékoztuk meg egymást.

Aranyos volt. Sok kedves ajándékot adott apróságokat és én is olyan dolgokkal leptem meg.

26.án reggel haza buszozás, mert megyünk nagycsaládos találkozóra… Ki pusztavámra, mert ott gyűlik össze mindenki.

Persze ez se megy zökkenőmentesen. Végül csak oda jutottunk.

Annyira fáradt voltam már az alvás hiánytól és rohangálástól, hogy már nem törődtem semmivel. Simán elaludtam a pamlagon a beszámoló alatt.

Végül ajándék osztás és a végeredmény… Kaptam egy mp3mat amit azóta se tudok használni. Mert nem kompatíbilis a gépemmel. Oda se neki… elvégre van még régi… de hogy hova lett a kupakja? Mindegy.

Lassan elkap megint a hév, és végre tudok írni.. végre tudom egymásba fűzni a szavakat végre látom ételmét annak amit csinálok…

Azt hiszem, megyek, és még irkálok egy keveset elvégre jó sztori ki kívánkozik… hogy mikor fogok el jutni oda, hogy még a videót is bekaraokézzam azt passzolom J

Még posztot is kéne írnom a MiNi CP világára is.

Ne feledjük el hogy ajándékozni jó még ha csak egy képes lap az egész, annak is örül valaki.

új örület

Nem rég jött ki egy film, sikerült megnézem és nagyon boldog vagyok vele... Nem tudok lekattanni róla, vannak jelenetek amikért oda meg vissza vagyok és még mindig el rabolt... leírom a karakterek nevét és már magával is ragadott egy új történet szála... ami persze nem köthető az eredetihez.

Itt a könyv borítója (Mert persze könyv is készült belőle XD)

Csontváros: (1. kötet)

Hamuváros (2. kötet)

Üveg város (3. kötet):

Bukott angyalok városa (4. kötet):

Elveszett lelkek városa (5. kötet):

És van még egy hatodik kötet is de az még nem jelent meg magyarul...
Viszont reménykedem a jeszuska megszán és megvehetem... most reménykedem csak hogy normális a fordítás és nem fogom a hajam ledobni mint egy másik könyvnél amit kaptam... De ha a filmet nem értem teljesen akkor muszáj a könyvhöz nyúlni hogy meg értsek minden részletet. Nagyon felcsigázott a dolog.

Szurkoljatok :)

Alig várom a könyvet... szeretném kézbe kapni :)

December: péntek 13...

Úgy retyketnek ettől a naptól, pedig nem kéne :)
Nekem csupa szép emlékem kötődik ehhez a naphoz.
Például Országos, és világi cimborám ekkor született, huszonnégy éve ma látta meg a napvilágot. Szerettem volna felhívni sajnos nem jött össze mert dolgozik, szóval majd később újra próbálkozom. Mert felköszönteni nagyon szeretném.
Akkor ehhez a naphoz még mi is köthető? Hüm.... nem sokára itt a karácsony? (általában ilyenkor tájt szokott elkapni a karácsony láz. Mármint kb. dec. 13.-ától vagyok lázban égő, hogy lassan itt a karácsony.)
És ma bontottam ki a mukulás csomagom amiben találtam egy .... hatás szünet... jól figyeljetek: LILA!!!! harisnyát...
Halvány lilám sincs mi késztette a házi mikit hogy én kapjam meg a lila harisnyát... szerintem valami tévedés volt.. és megint össze kevertek a húgommal... nem ez lenne az első eset. Viszont a zokninak örülök (^.^)

Megint csak egy jó hír: Kijött végre a hajamból az a szörnyűség amit sötét mahagóninak hívtak. Valószínűleg csak színező volt, de nem bánom... nem akarok még egyszer vöröset a fejemen látni... elegem lett.
Nekem vagy fekete, vagy kékes fekete hajam lesz... Vagy vissza nő a sajátom... amit nem nagyon szeretek.

Azt hiszem megyek tanulni mert két óra múlva lassan de biztosan kilövés... és megyek Zht írni... meg utána Tündihez megmókolni a dolgokat. (és még a könyvet is ki kéne olvasnom...)

Hajrá!!!!!

Változik minden

Nagyon sokáig volt mindig ugyan olyan a blog kinézete de mivel én is változtam, azt hiszem a blognak is változnia kell.
Nem sokat, mert a tartalom ugyan úgy rólam fog szólni.
Most például öröm táncot járhatok.. letudtam egy vizsgás tárgyat (elő vizsgával és kettessel!!!) valamint két félévközi tárgyat, legnagyobb meglepetésemre ugyan olyan eredménnyel.
Szóval boldog ember lehetnék... ha nem lázasodtam volna be és nem kellett volna külön hisztit levágnom azért hoyg békén hagyjanak. Akár hányszor M.-nél alszok több napig mindig bele betegszem. azt hiszem ezt a többet egy huzamba jegelni kell, de ha meg ingázom abba bele rokkanok, nem baj megoldjuk, legfeljebb valami kárára megy. Előbb utóbb kiderül minek a kárára jutok tovább, de hogy én ezt sokáig nem fogom bírni. Nem baj túl éltem én már ennél rosszabbat is. Legfeljebb össze pakolok és el jövök onnan, ha már nem bírom tovább. Végülis igen, én mindig csak menekülök a problémák elől. Nem baj akkor most is elmenekülök. és szépen jóságosan túl leszek ezen is... elvégre az iskolai nagy szerelmek nem tartanak olyan über sokáig.
Csoportársam is épp rákente párjára, hogy neki mutatta a puskát a fiút persze megbuktatták, de a lányt, aki eredetileg puskázott nem... Szép mi? Rákenjük a másikra... Ilyne világban élünk.

Hol van már az amit most újra élek Tündivel meg Annáva, hogy ott álok a büfében és mondom, hogy pill. még hozok egy 200-ast, erre Anna benyögi, hogy hagyd csak, meghívlak. Én meg pislogok.
Vagy Tündivel beszélünk és rálegyint, hogy nem baj, majd megoldjuk.
És mindezt úgy, hogy csak gondoltam rájuk apróságokkal. Annának láttam egy rég áhított összecsukható szatyrot, és megvettem mert tudtam hogy örülni fog neki. Nem erről szól ez a szar karácsonyi mizéria? hogy valami aprósággal gondolunk a másikra?
Miért nehéz az embereknek felfogni hogy segíteni jó, és ha segítesz valakinek akkor annak könnyebb és ha egyszer te szorulsz segítségre, akkor jön és ö is segít, mert emlékszik rá hogy szar helyzetben te is ezt tetted vele.
Itt a Karácsony nevű szörnyeteg, és mindenki rohangál hogy minél szebb minél modernebb minél pompázatosabb ajándékot vegyen, de arról az apróságról megkeletkezik, hogy itt nem az a lényeg, hogy minél drágább minél korszerűbb, vagy értékesebb legyen, hanem az a fontos, hogy annak akinek veszed jelentsen valamit, és ha esetleg készítesz valamit akkor azt szível készítsd.

Nos ezután a monológ után azt hiszem megyek és végre szénre kapok, már érik egy ideje bennem egy szépnek nem mondható rajz terve, még nem tudom mi lesz, csak legyen valami, ha nem ábrázol semmit az se baj. Akinek lesz az így is úgy is örülni fog neki.

Ne feledjétek!
Ajándékot nyugodtan bárkinek akit kicsit is közel éreztek magatokhoz, de ne gondolkodjatok "toronyórában és láncban" mindenképp emlékezzetek meg mindenkiről aki fontosnak éreztek. Ha mást nem egy képeslapot mindenki meg érdemel. (higgyétek el, ez az egyik legjobb dolog! Mikor kapsz egy lapot az ismerősödtől akiről nem is feltételezed hogy meg emlékezik rád.)

Reggel és keserű gondolatok az ünepekre vonatkozóan

Ma reggel arra keltem hogy elaludtam, ami nem igaz mert még bően van időm a nap elkezdésére, még úgy is hogy bankba kell mennem előtte (ami lássuk be nem egy laza kis körséta). Aztán Jött a Miki... oh igaz is mindenkinek boldog Mikulást!

Szóval most nem tudom miért ülök itt és ütöm le egymás után a karaktereket talán össze állva egy értelmes  mondatot...
Készülnöm kéne a mai Zh-ra... de teljesen kikészültem. Azt hiszem ezt hívják vég agyi tevékenység elfáradásnak? Vagy valami hasonlónak.
Nyakunkon a karácsony, nekem nincs még karácsonyi lázam de a boltok már abban égnek, csak végig nézek a silány és kicsi ajándék halmon amit mindenkinek szánok és majdnem elsírom magam... Miért is nem tudok készülni mindenkinek valamivel? Oké aláírom, ha nagyon mélyre ások, akkor találok mindenkinek valami kis apróságot... hát nem lesz egy nagy eget rengető karácsonyi ajándékozás... Mindenkinek készülünk valami kis aprósággal.
Van, aki csak képeslapot fog kapni, van aki csak csokit... és lesz olyan is akad aki csak meg lesz emlékezve.

Mégis miért kell az embereket bele hajszolni az ajándék vásárlásba? Miért kell mindig jobb és szebb és minél modernebb kütyüket venni? Mire fel? Hova tart a világ?
Nagymami a harmadik mobilját kapja mikor még az előző kettőből is egy még bontatlan mert nagyon jól el van vele?
Felesleges ajándékok tömkelege, és még nincs is itt az igazi hajhászás, minden bolton rengeteg kirakott szöszmösz... és mindenki csak rohangál hogy ez kéne még meg az.
Volt szerencsém bemenni egy plasaba tegnapi nap folyamán, nem kellet volna. az emberek egymás majdnem taposták, hogy hozzá férhessenek mindenhez és még csak december eleje van. oké én csak 14.én kapok fizetést és csak akkor tudok el menni megvenni a maradék csokoládét az ajándékokhoz.. de hogy mi lesz akkorra nem tudom... de káosz az fix...
Éljen a karácsonyi mizéria...
Miért nem lehet kis dolgoknak örülni?
(a nagyokat és a szükségeseket előbb utóbb úgy is megveszi magának az ember...)
De legyen csak tele a zsák... és legyen csak minnél több mindenért ideges az ember...

Húgom most írja össze milyen sütemény listát szeretne karácsonykor enni, és neki áll hisztizni hogy még sütőrumot is kell használnia, nem bánom csinálja de a süti aminél neki állt rinyálni meg követeli azt a pici aromásítást amit ö nem akar... (Ebből is az lesz mint múltkor, fogom magam és megcsinálom helyette a tésztát hogy ne ríjon a szája, aztán a krémet is rendesen felhabosítom, aztán csókol anyád Lujza... hagyjon békét nekem)
Az még hagyján de megint két helyen kell helyt állnom, Karácsonyozás itthon, mert ez így illik. Aztán rokonokhoz menetel vagy ők jönnek nem tudom már, és végül de nem utolsó sorban páromhoz is menni szeretnék, akinél takarítás, főzés és sütés egy napba sűrítve meg lesz, és ő idén nem is biztos hogy kijön, mert apuék nincsenek oda érte...
Éljen:

Mert szeressük a karácsonyi mizériát...

Miért nem lehet úgy mint régen? Hogy nem kell a hajamat tépnem, csak ülni és nézni ahogy anya süt apa felállítja a fát, és közben neki esek takarítani?
Nekem most már ott kell lennem a sütésnél, mert nekem is segíteni kell. Akkor a fa felállítás még mindig apa dolga, de most már csak húgommal ketten díszítjük. És persze a takarítás is ránk van hagyományozva. Na akkor lepődnének meg igazán ha még december 24.én is dolgoznék, ha már van rá lehetőségem lehet meg csinálom... Elegem van az itthoni ribillióból..
És ez a legfurcsább az emberek egy része a munkába menekül az ünnepek elől, más része vágyik haza.
Azt hiszem én egy nyugodt otthonra vágyom ahol nem kell azon izgulni, hogy jaj a csirke nem lesz kész időre... Ki nem pottyantja le... akkor lesz kész amikor kész lesz, és nem időre megy hanem hangulatra a játék.
Lassítás... ez kéne...
Lassítani kéne az embereknek, nem bele hajszolni magukat mindenféle hülyeségbe.
Én is próbálok lassítani, de az életvitelem jelenleg nem engedi, bár még nem szedek mindenféle erőlét meg okosság növelő tablettát, hogy jobban legyek, csak c-vitamint töm belém anyám rendszeresen, de evés és gyomor zavarral ugyan úgy küzdök mint bármely korombeli. És ez borzasztó... Itt vagyok alig a negyed évszázadommal és lassan olyan problémákkal küzdök mint egy hetven éves néni. Aki sokkal jobban bírja a strapát mint bárki más.

Hát akkor.. Fel vidám orgyilkosok ZH-ra....
Mindenkinek sok sikert a Karácsonyhoz... és ne feledjétek... Langzi Langzi!!!!!   Lassan jársz tovább érsz!

Gyűrűdzik

Gyűrűdzik a sok feladat, már azt se tudom hova kapjak... Néha tényleg elcsodálkozom azon hogy minek vállalok be még ezt meg azt...
Aztán ott az élvezeti része mikor megdicsérik a munkámat, vagy csak látni hogy mennyien örülnek neki. Szeretem mikor valami jól sikerül.
Most megyek és megpróbálok magamból valamit kisajtolni, és itt bömböl a fülemben Hyde koncertje, mert most épp erre kattantam rá, de a penemen még egy szám van csak fent, azt is már meg karaokéztam.. csoda hogy nem untam még meg.
Azt hiszem most ennyi... a többit akkor ha már össze szedettebben tudok gondolkodni... Mondjuk a zhk után a vizsgák előtt miután kialudtam magam.

Ez a helyzet...

Nem tudom miért... de neki álltam felrakni az összes cuccom mait megtaláltam a zenei palettámon... és rá kellet ébrednem hogy naaaagyon sok minden van itten... Szóval nem tudom mit csináljak vagy hogy és mikor rakjam fel... igen megint túl vállaltam magam.

Oda se neki megoldom... Majd lassanként fog fel kerülni.
Nem tudom miért, de azt hiszem ideje színesíteni a palettát. meg hát így bővül a tárunk is... És Yumemi se panaszkodhat el kezdtem mokolni az oldalon.
Ide nem hiszem, hogy felteszem őket mert ez a blog nem arról szól... De lehet Yami Clubra fel rakom.. elvégre oda még helye is lenne...

Azt hiszem ez a helyzet jelentés elég.

Úgy se történik semmi (^.^)
Persze meg amit gondolok...

Kenny ki van akadva, Koszi ki van akadva... és még nekem is fáj pár dolog...

Keserge

Elkeseredtem... valahányszor bele gondolok, egyre csak rosszabb lesz. Miért tol ki az élet ennyire néhány emberrel?
Na jó kezdjük az elején:
A minap bele gondoltam hallgatva ismerősömet, hogy milyen jó partik voltak régen, és elszörnyedtem hogy én ilyenekre nem is emlékszem, nem partiztam, nem voltam IHB-bulikban, sőt nem drogoztam, nem füveztem, és alkoholt se szívesen fogyasztottam.
Nem is éltem igazán?
Vagy éltem, csak nem úgy ahogy kellett volna?
Miért zavar ez most engem?

Azt hiszem a konklúziót levonhatjuk:
Elcsesztem a fiatalságomat?

Miért rontottam volna el bármit is? Jó gyerek voltam, elengedtek mindenhova hisz megbíztak bennem. Alig jártam el valahova, hisz hova is mehettem volna, az összes haverom furcsa és nagyon alkohol gőzös partikon vettek részt, ami nekem nem tetszett, mert a részegeket nem bírom.

Most meg nem akarnak elengedni találkozni a barátommal, akit persze ismernek, nem engedik hogy éljem az egyetemi éveimet? Hisz nem járok még mindig bulizni, nem lázadozom olyan hangosan mint egyesek, nem vonulok koleszba (pedig meg tehetném), ráadásnak csak annyit kérek hogy had éljek kicsit.
Persze ilyenekkor meg kapom hogy nem jókor, nem kéne ennyit, meg mire megy el amit megkeresel... ahhh... ha én azt tudnám... boldog ember lennék. hát mire ment el? Vettem egy kis édességet, pár csepp ajándékot, nem sokat csak hogy jól érezzem magam, hogy készültem valamivel.
Most meg felrebbent egy hír egy autóról.. nem kell nagy dologra gondolni egy kis polszki fiatra... mellesleg a kedvenc kocsim. Erre jött a hideg zuhi, meg akarod csinálni a jogsit? Oké... fizesd magadnak... Hát remek érzés mondhatom... Itthon tartanak elvárnak mindenfélét, és ezek után még fizessem is ki mindent. Apa fenyeget számlákkal, 17 meg 20 ezresekkel... a suliba most 40 kell... és láss csodát, elcsöndesedett... ö keresi a legtöbbet a családban, és még ő van felháborodva?

Ezek után megkapom, hogy jó legyen a napom, hogy túl sok mindenen jár az agyam. Igen mert képtelen vagyok lekötni magam. Képtelen vagyok egy dologra koncentrálni, nem megy egyszerűen az hogy most le üljek és akkor seggeljem a tan anyagot. Vagy leüljek egyszerűen megnézni egy filmet. Muszáj közben valamit mókolni, vagy mellette még plusz dolgokkal lefoglalni kezem lábam.
Végül de nem utolsó sorban a dekoncentráció oka... idő hiány...

Ha minden igaz akkor túlontúl nagy idő hiányban szenvedek, egyszerűen nem érzem magam eléggé felkészültnek ahhoz hogy ezt elviseljem, most mindent szeretnék egyszerre, hogy jó legyen, hogy mindenbe bele ártsam magam. Hogy érezzem élek...

Azt hiszem itt fel hozhatom Zaku példáját... Imádott barátosném most épp messze van tőlem, és épp nem tudok róla semmit, de mindenkinek az életét tornádóként alapjaiban rázza meg. Bekebelez, meg ráz, felráz, végül kiköp és úgy érzed semmit se csináltál még az életben.
Na most én is így érzek, közeleg a negyed évszázad és úgy érzem semmit nem csináltam még, semmit nem próbáltam még, semmit....
Nem értem el semmit sem, ugyan abban a langyos vízben toporgok mint alig 6 évvel ezelőtt.

Változások jönnek és elmennek mellettem.
Unalmasnak érzem az életem, mind magánterületen, mind a nagyközönség felé mutatottban... Keserü vagyok és szánalmas...
Szárnya szegetten próbálok felreppenni a vágyaimhoz melyekbe gyáva vagyok igazán bele kapaszkodni.
Sorolhatnám őket napestig, de nem tudtam még megtenni egyet sem... Majd ha meg vannak felsorolom őket...


Megyek mert elnyel ez a gyógyszer ízű mocsár..

CP ala Dilonyosok :)

Azt hiszem itt az ideje hogy leközöljek pár képet... Mert hát nagy élmény volt azért megcsinálni életem első CosPlayeit XD

Szóval íme... a sok macera után... Ren Hakuryuu és Judal a'la Yami XD

A készítés és egyebek meg több kép itt is meg található: >>ITT<<


Íme a kész és utánozhatatlan eredmény XD:

Szombat (Őszi MondoCon 2013, 09, )

Vasárnap ( Őszi MondoCon 2013 09 )

Még meg se érkeztünk a Con területére de már lecsaptak ránk XD