Nagyon sokáig volt mindig ugyan olyan a blog kinézete de mivel én is változtam, azt hiszem a blognak is változnia kell.
Nem sokat, mert a tartalom ugyan úgy rólam fog szólni.
Most például öröm táncot járhatok.. letudtam egy vizsgás tárgyat (elő vizsgával és kettessel!!!) valamint két félévközi tárgyat, legnagyobb meglepetésemre ugyan olyan eredménnyel.
Szóval boldog ember lehetnék... ha nem lázasodtam volna be és nem kellett volna külön hisztit levágnom azért hoyg békén hagyjanak. Akár hányszor M.-nél alszok több napig mindig bele betegszem. azt hiszem ezt a többet egy huzamba jegelni kell, de ha meg ingázom abba bele rokkanok, nem baj megoldjuk, legfeljebb valami kárára megy. Előbb utóbb kiderül minek a kárára jutok tovább, de hogy én ezt sokáig nem fogom bírni. Nem baj túl éltem én már ennél rosszabbat is. Legfeljebb össze pakolok és el jövök onnan, ha már nem bírom tovább. Végülis igen, én mindig csak menekülök a problémák elől. Nem baj akkor most is elmenekülök. és szépen jóságosan túl leszek ezen is... elvégre az iskolai nagy szerelmek nem tartanak olyan über sokáig.
Csoportársam is épp rákente párjára, hogy neki mutatta a puskát a fiút persze megbuktatták, de a lányt, aki eredetileg puskázott nem... Szép mi? Rákenjük a másikra... Ilyne világban élünk.
Hol van már az amit most újra élek Tündivel meg Annáva, hogy ott álok a büfében és mondom, hogy pill. még hozok egy 200-ast, erre Anna benyögi, hogy hagyd csak, meghívlak. Én meg pislogok.
Vagy Tündivel beszélünk és rálegyint, hogy nem baj, majd megoldjuk.
És mindezt úgy, hogy csak gondoltam rájuk apróságokkal. Annának láttam egy rég áhított összecsukható szatyrot, és megvettem mert tudtam hogy örülni fog neki. Nem erről szól ez a szar karácsonyi mizéria? hogy valami aprósággal gondolunk a másikra?
Miért nehéz az embereknek felfogni hogy segíteni jó, és ha segítesz valakinek akkor annak könnyebb és ha egyszer te szorulsz segítségre, akkor jön és ö is segít, mert emlékszik rá hogy szar helyzetben te is ezt tetted vele.
Itt a Karácsony nevű szörnyeteg, és mindenki rohangál hogy minél szebb minél modernebb minél pompázatosabb ajándékot vegyen, de arról az apróságról megkeletkezik, hogy itt nem az a lényeg, hogy minél drágább minél korszerűbb, vagy értékesebb legyen, hanem az a fontos, hogy annak akinek veszed jelentsen valamit, és ha esetleg készítesz valamit akkor azt szível készítsd.
Nos ezután a monológ után azt hiszem megyek és végre szénre kapok, már érik egy ideje bennem egy szépnek nem mondható rajz terve, még nem tudom mi lesz, csak legyen valami, ha nem ábrázol semmit az se baj. Akinek lesz az így is úgy is örülni fog neki.
Ne feledjétek!
Ajándékot nyugodtan bárkinek akit kicsit is közel éreztek magatokhoz, de ne gondolkodjatok "toronyórában és láncban" mindenképp emlékezzetek meg mindenkiről aki fontosnak éreztek. Ha mást nem egy képeslapot mindenki meg érdemel. (higgyétek el, ez az egyik legjobb dolog! Mikor kapsz egy lapot az ismerősödtől akiről nem is feltételezed hogy meg emlékezik rád.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése