Készülnöm kéne a mai Zh-ra... de teljesen kikészültem. Azt hiszem ezt hívják vég agyi tevékenység elfáradásnak? Vagy valami hasonlónak.
Nyakunkon a karácsony, nekem nincs még karácsonyi lázam de a boltok már abban égnek, csak végig nézek a silány és kicsi ajándék halmon amit mindenkinek szánok és majdnem elsírom magam... Miért is nem tudok készülni mindenkinek valamivel? Oké aláírom, ha nagyon mélyre ások, akkor találok mindenkinek valami kis apróságot... hát nem lesz egy nagy eget rengető karácsonyi ajándékozás... Mindenkinek készülünk valami kis aprósággal.
Van, aki csak képeslapot fog kapni, van aki csak csokit... és lesz olyan is akad aki csak meg lesz emlékezve.
Mégis miért kell az embereket bele hajszolni az ajándék vásárlásba? Miért kell mindig jobb és szebb és minél modernebb kütyüket venni? Mire fel? Hova tart a világ?
Nagymami a harmadik mobilját kapja mikor még az előző kettőből is egy még bontatlan mert nagyon jól el van vele?
Felesleges ajándékok tömkelege, és még nincs is itt az igazi hajhászás, minden bolton rengeteg kirakott szöszmösz... és mindenki csak rohangál hogy ez kéne még meg az.
Volt szerencsém bemenni egy plasaba tegnapi nap folyamán, nem kellet volna. az emberek egymás majdnem taposták, hogy hozzá férhessenek mindenhez és még csak december eleje van. oké én csak 14.én kapok fizetést és csak akkor tudok el menni megvenni a maradék csokoládét az ajándékokhoz.. de hogy mi lesz akkorra nem tudom... de káosz az fix...
Éljen a karácsonyi mizéria...
Miért nem lehet kis dolgoknak örülni?
(a nagyokat és a szükségeseket előbb utóbb úgy is megveszi magának az ember...)
De legyen csak tele a zsák... és legyen csak minnél több mindenért ideges az ember...
Húgom most írja össze milyen sütemény listát szeretne karácsonykor enni, és neki áll hisztizni hogy még sütőrumot is kell használnia, nem bánom csinálja de a süti aminél neki állt rinyálni meg követeli azt a pici aromásítást amit ö nem akar... (Ebből is az lesz mint múltkor, fogom magam és megcsinálom helyette a tésztát hogy ne ríjon a szája, aztán a krémet is rendesen felhabosítom, aztán csókol anyád Lujza... hagyjon békét nekem)
Az még hagyján de megint két helyen kell helyt állnom, Karácsonyozás itthon, mert ez így illik. Aztán rokonokhoz menetel vagy ők jönnek nem tudom már, és végül de nem utolsó sorban páromhoz is menni szeretnék, akinél takarítás, főzés és sütés egy napba sűrítve meg lesz, és ő idén nem is biztos hogy kijön, mert apuék nincsenek oda érte...
Éljen:
Mert szeressük a karácsonyi mizériát...
Miért nem lehet úgy mint régen? Hogy nem kell a hajamat tépnem, csak ülni és nézni ahogy anya süt apa felállítja a fát, és közben neki esek takarítani?
Nekem most már ott kell lennem a sütésnél, mert nekem is segíteni kell. Akkor a fa felállítás még mindig apa dolga, de most már csak húgommal ketten díszítjük. És persze a takarítás is ránk van hagyományozva. Na akkor lepődnének meg igazán ha még december 24.én is dolgoznék, ha már van rá lehetőségem lehet meg csinálom... Elegem van az itthoni ribillióból..
És ez a legfurcsább az emberek egy része a munkába menekül az ünnepek elől, más része vágyik haza.
Azt hiszem én egy nyugodt otthonra vágyom ahol nem kell azon izgulni, hogy jaj a csirke nem lesz kész időre... Ki nem pottyantja le... akkor lesz kész amikor kész lesz, és nem időre megy hanem hangulatra a játék.
Lassítás... ez kéne...
Lassítani kéne az embereknek, nem bele hajszolni magukat mindenféle hülyeségbe.
Én is próbálok lassítani, de az életvitelem jelenleg nem engedi, bár még nem szedek mindenféle erőlét meg okosság növelő tablettát, hogy jobban legyek, csak c-vitamint töm belém anyám rendszeresen, de evés és gyomor zavarral ugyan úgy küzdök mint bármely korombeli. És ez borzasztó... Itt vagyok alig a negyed évszázadommal és lassan olyan problémákkal küzdök mint egy hetven éves néni. Aki sokkal jobban bírja a strapát mint bárki más.
Hát akkor.. Fel vidám orgyilkosok ZH-ra....
Mindenkinek sok sikert a Karácsonyhoz... és ne feledjétek... Langzi Langzi!!!!! Lassan jársz tovább érsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése