Keserge

Elkeseredtem... valahányszor bele gondolok, egyre csak rosszabb lesz. Miért tol ki az élet ennyire néhány emberrel?
Na jó kezdjük az elején:
A minap bele gondoltam hallgatva ismerősömet, hogy milyen jó partik voltak régen, és elszörnyedtem hogy én ilyenekre nem is emlékszem, nem partiztam, nem voltam IHB-bulikban, sőt nem drogoztam, nem füveztem, és alkoholt se szívesen fogyasztottam.
Nem is éltem igazán?
Vagy éltem, csak nem úgy ahogy kellett volna?
Miért zavar ez most engem?

Azt hiszem a konklúziót levonhatjuk:
Elcsesztem a fiatalságomat?

Miért rontottam volna el bármit is? Jó gyerek voltam, elengedtek mindenhova hisz megbíztak bennem. Alig jártam el valahova, hisz hova is mehettem volna, az összes haverom furcsa és nagyon alkohol gőzös partikon vettek részt, ami nekem nem tetszett, mert a részegeket nem bírom.

Most meg nem akarnak elengedni találkozni a barátommal, akit persze ismernek, nem engedik hogy éljem az egyetemi éveimet? Hisz nem járok még mindig bulizni, nem lázadozom olyan hangosan mint egyesek, nem vonulok koleszba (pedig meg tehetném), ráadásnak csak annyit kérek hogy had éljek kicsit.
Persze ilyenekkor meg kapom hogy nem jókor, nem kéne ennyit, meg mire megy el amit megkeresel... ahhh... ha én azt tudnám... boldog ember lennék. hát mire ment el? Vettem egy kis édességet, pár csepp ajándékot, nem sokat csak hogy jól érezzem magam, hogy készültem valamivel.
Most meg felrebbent egy hír egy autóról.. nem kell nagy dologra gondolni egy kis polszki fiatra... mellesleg a kedvenc kocsim. Erre jött a hideg zuhi, meg akarod csinálni a jogsit? Oké... fizesd magadnak... Hát remek érzés mondhatom... Itthon tartanak elvárnak mindenfélét, és ezek után még fizessem is ki mindent. Apa fenyeget számlákkal, 17 meg 20 ezresekkel... a suliba most 40 kell... és láss csodát, elcsöndesedett... ö keresi a legtöbbet a családban, és még ő van felháborodva?

Ezek után megkapom, hogy jó legyen a napom, hogy túl sok mindenen jár az agyam. Igen mert képtelen vagyok lekötni magam. Képtelen vagyok egy dologra koncentrálni, nem megy egyszerűen az hogy most le üljek és akkor seggeljem a tan anyagot. Vagy leüljek egyszerűen megnézni egy filmet. Muszáj közben valamit mókolni, vagy mellette még plusz dolgokkal lefoglalni kezem lábam.
Végül de nem utolsó sorban a dekoncentráció oka... idő hiány...

Ha minden igaz akkor túlontúl nagy idő hiányban szenvedek, egyszerűen nem érzem magam eléggé felkészültnek ahhoz hogy ezt elviseljem, most mindent szeretnék egyszerre, hogy jó legyen, hogy mindenbe bele ártsam magam. Hogy érezzem élek...

Azt hiszem itt fel hozhatom Zaku példáját... Imádott barátosném most épp messze van tőlem, és épp nem tudok róla semmit, de mindenkinek az életét tornádóként alapjaiban rázza meg. Bekebelez, meg ráz, felráz, végül kiköp és úgy érzed semmit se csináltál még az életben.
Na most én is így érzek, közeleg a negyed évszázad és úgy érzem semmit nem csináltam még, semmit nem próbáltam még, semmit....
Nem értem el semmit sem, ugyan abban a langyos vízben toporgok mint alig 6 évvel ezelőtt.

Változások jönnek és elmennek mellettem.
Unalmasnak érzem az életem, mind magánterületen, mind a nagyközönség felé mutatottban... Keserü vagyok és szánalmas...
Szárnya szegetten próbálok felreppenni a vágyaimhoz melyekbe gyáva vagyok igazán bele kapaszkodni.
Sorolhatnám őket napestig, de nem tudtam még megtenni egyet sem... Majd ha meg vannak felsorolom őket...


Megyek mert elnyel ez a gyógyszer ízű mocsár..