Befejeztem egy nagyszabású történetem és nagyon furcsa, hogy vége van... Nem azzal van a bajom hogy be fejeztem hanem azzal az ürességgel amit maga után hagyott... Tudom, hogy rengeteg befejezésre váró történetem van... De ez valahogy más volt. Ez a történet egy véletlen szülötte... egy kicsit esetlenül kezdődik és csak valahol a harmadik fejezet környékén körvonalazódott bennem hogy ezt kicsit bővíteni kéne.. sóval a végére már igen kusza lett... ráadásnak még sok embert is meg szólaltatok benne... furcsa érzés.
És most vége. Vége a történetnek... Nem mondom hogy sikerült lezárni mert nem hiszem. Valaki egyszer azt mondta hogy a jó történeteknek csak akkor van vége ha az alkotó író már meg halt. Nem tudom hogy ez igaz e vagy sem... Csak az tudom hogy kicsit talán fáj elengedni ezt a mesét. Sokat törődtem vele dédelgettem... Nem hiszem hogy olyan oltári jól sikerült, csak azt tudom szeretem.
Talán ezért se akaródzott befejezni mert nagyon a szívemhez nőtt. Nem akartam hogy vége legyen, de nem lehet a végtelenségig húzni halasztani a "Vége" felíratott... egyszer felkerül minden történet végére.
Egyszer talán az én történetemnek a végére is fel kerül ez a felirat... Nem tudom mit szán a "sors" vagy aki az én könyvemet írja. Bár remélem még egy kicsit messze van és még pár oldalt meg tölthetek emlékeimmel, tetteimmel, érzéseimmel.
Hüh nagyon filozofikus lettem, megyek mert még vár rám jó pár történet amit meg "kell" írni XD Legalábbis nagyon jó lenne befejezni őket.
Most pl. egy közös történeten dolgozok Nejivel és annak próbálom megírni három povját. Egy karakter három helyre való szemszögét. Jó móka azért írni XD
Szeretek írni.
Megyek mert késő van és holnap sok sok mindent meg kéne csinálni... már ha menni fog XD
Jó éjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése