2012. június 3., vasárnap
Traumatikus szombat
Hát ez remek volt...
Nem elég hogy korán volt még a pocim is...
Na jó akkor még egyszer előröl...
Matek vizsga miatt kicsit szapora vagyok... Rohangál a hasam ide-oda.
Pénteken letudtam a vizsgát és este drága M rám ír hogy etessem meg Pockot. Mert beteg és két napja az ágyból se tud kimászni és otthon van anyukájánál. Rendben. Ezzel még nincs baj, de anyuék kitalálták, hogy ők most elhívnának arra a találkozóra, amire szombaton mennek elvégre engem ott mint pólyást ismernek. Hát akkor rendben legyen sűrű a szombat. Akkor kezdés:
Reggel 3,30kor fel riadok, hogy basszus lekéstem a buszomat... aztán kiderült, hogy nem. 4,38kor a buszra fel ültem, nem ettem, nem ittam semmit még fogat se tudtam mosni, mert baromi fáradt voltam reggel. (uszkve 4 órát aludtam)
Bementem a M lakására, virágot locsolni a fejemre esett a karnis, mert mért maradt volna ott a helyén... Minek azt? szentségeltem rendesen vissza raktam egy olyan létra segítségével, amit gyűlölök mert félek hogy le esek, amugy is oylan über jó az egyensúly érzékem. Mindegy Karnis vissza ment a helyére. Pockot meg etettem hogy ne haljon éhen. Szegényke totál egyedül abban a hatalmas lakásban. Én félnék, csodálom, hogy Ő nem teszi ezt, de legalább örült nekem. kapott enni, tiszta vizet is adtam neki. boldogan vetette rá magát.
Aztán szentségeltem hogy elkésem. Készültem el hozni M-től némi ropit, hogy legalább valamit egyek, ha már ilyen pocsék a gyomrom.
Végül nem tettem, mert rohantam.
Villamos... Busz... majd sietés.... mázlira nem késtem el.
Ingerlékeny voltam és éhes.
Ott a családnál, persze minden szép és jónak tűnik elsőre. na persze... a gyerekek mint a vízfolyás hazudnak, az anyjukkal nem tudok zöld ágra vergődni, néha olyan dolgai vannak.
Az anya meg olyan hogy minden szír szart meg vesz ami tetszik neki… Most egy kenyér sütő izét vett. Csak tudnám minek és miből? Az aznapi fizuját átlag én szoktam el vinni, mert amúgy átlagon jóval alul kapok ott pénzt, de már így is több mint volt előzőleg.
Mindegy próbáltam tanulni, mert ugyi hétfőn vizsga, és nem kéne meg bukni belőle.
Nem hagytak a gyerekek tanulni, nem is ment olyan jól. Megtudtam kb. fél 8kor hogy át mentem Matekból... uh végig telefonáltam mindenkit, de persze senki nem hívott vissza azonnal, mit is várok hisz szombat van és még nincs 10 óra... mindegy volt aki később vissza hívott annak örültem örömködtem.
Reggeli készítése. Melegszendvics azzal a szendvics sütő izével :
Valahogy így kellet kinéznie valamikor régen....
Mindegy én egy szendvicset ettem ami kb annyiból ált hogy vajas kenyér sajt és rá még egy vajas kenyér.
Lehet a sajtot nem kellet volna? nem tudom... Végig nyűgi voltam.
Aztán reggeli után a gyerekek be a szobába én meg próbáltam a konyhában tanulni nem sok sikerrel mert a nagy kiabált, hogy gyere nézd meg, a kicsi meg hisztizett, hogy a nagy le vett tőle valamit.
Elegem volt nem ment a tanulás és még senkivel se tudtam bezsélni rendesen.
Hiszti, hazugság, és még mindenre oda figyeljek.
Ebéd után végül csendes pihenés volt. Ahelyett, hogy tudtam volna tanulni bealudtam ott a konyha asztalon. Olyan tipikus szupermen pózba, amit az iskolába régen is előadtam, na meg pár ismerősöm…
Ami még jobban fejbe vágott, hogy egyszerűen képtelen voltam el menni a mellékhelységbe. Na nem azért mert nem kellet hanem azért mert hányingert kaptam tőle. Hogy képesek emberek így élni? Egyszerűen majdnem oda hánytam... letöröltem hogy akkor én most... de nem... még a gusztusom is el ment tőle.
végül eljött az 5 óra az anyjuk haza talált. kifizetett és mehettem.
Irány harány a busz majd villamos megint távolsági busz hogy oda találjak egy ismeretlen helyre ahol még nem voltam.
Anyukkal telefon, legalább a buszmegállóig le jött értem apa. Aztán sok ismeretlen arc. én meg rosszul voltam.
Jó pofizás, érdekes régi történetek hallgatása.
Valamikor 7 és 8 között a banda nagy része lelépett. Végre el jutottam odáig hogy ott megkeressem a mellék helységet, mondom ritka szar volt a gyomrom és még ráadásul egész nap nem voltam.
Na de én még így nem örültem a fehér kemény műanyag ülőkének, és fehér csempés tiszta mellékhelyének benne vízcsappal és törülközővel hozzá meg szappannal.
Az este további része normális volt... nagyjából... de valamikor tizenegy után indultunk el a kocsihoz, akkor is csak a húgommal ültünk be mert már fáztunk a kimerültségtől.
Aztán anyuék is megérkeztek valamikor fél egykor, haza indultunk.
Itthon ágyba bujás valamikor hajnali fél háromkor történt meg, fürdés meg ilyen apróságok után.
Ma meg délig aludtam és most itt ülök a gép előtt és tanulnom kéne és még a tan anyag felénél se járok... és már nincs kedvem az egészhez és holnap vizsga.
Megint meg fogok bukni...
Félek...
Mindegy megyek tanulni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése