Mélázás

Néha nem árt egy kicsit el gondolkodni...
Most hogy közeleg a találkozó ideje, most hogy kezd minden egyre jobban kicsúszni a kezemből rá jöttem mi a manónak akarom én ezt ennyire?
Itt van pl. Odett, messze lakik nagyon, na meg még fiatal ugyan már túl van a kritikus 16on, még nem töltötte be a nagykorút, értem, hogy a szülei féltik. Értem én... Én mindent meg értek... csak el szontyolodok... Akkor most ha a szülőknél meg próbáljuk hogy oda megyek és hogy bemutatkozom... mert hát azért egész normálisnak érzem magam, és ha még jól is ébredek egész jól bírom a gyűrődést... és még álmodtam is vele... hogy bemutatkozom és a szülök faggatnak, hogy miért is akarom én ezt? Aztán egy álmatag válasz hogy olyat adott nekem amit mások nem, ugyan csak most látom másodszor mégis a szívembe zártam.
Most pedig ott tartok hogy még a találkozót se fogom meg tartani mert senki nem jön el akiket nagyon szeretnék.
Kardfogu se jön mert kimegy messzire, de nem ér rá. Odett se jön mert a szülei nem engedik, vagy épp fáradt és nem akar... nem tudom.
Álmomban ott ültem egy faburkolatú konyha étkező részénél, az asztal egyik sarkánál, és mosolyogva néztem ahogy Odett vidáman rohangál. a kutyusa begrasszál és meg szaglászik meg simogatom és még puszit is kapok, apukája morcosan méreget végül meg kérdi hol lakom kik a szüleim mit csinálok mi lesz belőlem. Rendre meg válaszolom a kérdéseket, és csak kicsit vagyok zavarba. Meg jön Odett anyu és ö is kérdez, állatokról, szülői kapcsolatokról, meg hogy mit csinálok szabad időmben. Végül közlik hogy nem jöhet Odett mert messze van ahol lakom. még bedobom hogy az állomásra kijön elé barátom. csúnyán néznek megmutatom a  képét el hűlnek,. kérdeznek róla. mit tanul, mit dolgozik. Megint csak válaszolgatok, hisz nagyon szeretném hogy Odett jöjjön el hozzám. Végül jön a nagy kérdés miért jöttem el idáig mikor Odett se akar menni.
EL szontyolodva bámulom a patyolat kő burkolatot. Végül válaszolok:
-Mert reménykedtem hogy tényleg csak velem van a baj mert nem ismernek és ezért nem akarják elengedni a messzeségbe, pedig én nagyon szeretném ha jönne. Imádni való leányzó, ugyan mondhatni alig ismerjük egymást, de ha meg se próbáljuk ki tudja talán egy nagyon jó barátnőt vesztek el így. Odett olyan kedves volt hozzám amikor mások már rég el fordultak tőlem. Hajnalig tartó beszélgetések voltak a legjobbak. (kuncog) mindig hajnali 3kor jut eszünkbe filozofálni, de ezt akkor úgy éreztem helyesnek. De ha nem jöhet muszáj bele törődnöm - fel mosolygok a szülőkre és bocsánatot kérve kimenekülök a kertbe. Ott álok és elengedem a könnyeimet, miért folytok? Hisz tudtuk előre hoyg ez lesz. Minek szenvedtem hát? Mert látni szerettem volna Odettet.
Vacsoránál apuka még kérdez pár részletet az úttal kapcsolatban meg hoyg mi is fog történni a találkozón. bevallom hogy Odett útja már előre el van tervezve a vonatra fel szállástól kezdve a megérkezésének pillanatáig. A programokat is fel sorolom, meg hogy mire kell az az összeg mit tervezek főzni, mit tervezek még a társaság ellene. valamint kik is lesznek ott. Akiről tudok fényképet is mutatok, hisz van nálam mindig egy rakat. Akit tudok meg mutogatok, aztán kicsit mosolyogva sztorizgatok. Végül elengednek a szülök. Odett fel vonszol a szobájába, beszélgetünk, mesél én is mesélek, elmélyedve kitárgyalunk pár dolgot. másnap nekem a vonatom megy. Még indulás előtt az apuka a kezembe nyomja a találkozóra szükséges pénzt, előkaparom a listát alá iratom Odettel mert így helyes. Elköszönök, hálálkodom és megy a vonatom.
Fel szeretnék ébredni de az álom folytatódik de az már nem ide tartozik.
Mégis jó lenne ha teljesülne. Hogy Odett szülei elengedjék lányukat ilyen messze hozzám. Bíznának a gyerekben annyira hogy nem tesz semmi hülyeséget.

Mégis azon mélázok vajon tényleg ilyen egyszerű lenne a dolog? Oda megyek megismernek és elengedik... nem hiszem, hogy ilyen könnyen meg úszom.
Félek hogy nem engedik el és még el is tiltják tőlem... de nekem szükségem van Odettre.. igen most már elég görcsösen ragaszkodom azokhoz akik jelentkeztek. Eddigi kilátások szerint jönni fog három ember a találkozóra.. édes négyesben fogunk csücsülni. Pedig én 10-15 emberre számoltam. Csoda lesz ha heten leszünk mint a gonoszok...Na már át csaptam nyafogásba...

Szóval ragaszkodom a barátaimhoz mert azon kevesek akik meg maradtak fontosak számomra.
Mit tehetnék hogy tényleg itt maradjanak? Tényleg el jöjjenek?... Kétségbe vagyok esve és szomorú is vagyok... akarok én egyáltalán találkozót?
Kétségek közt őrlődve neki esek tanulni mert egyébként ezért csücsülök itthon békében... csak túl nagy a csend... úgy meg nem megy jó mi?
Na megyek vár a kémia...