Bánat

Oly könnyen meg lehet bántani azt, aki a szívednek leginkább kedves.
Ami még rosszabb hogy hiába kérek bocsánatot, itt nem úgy van mint a Dzsungel könyvében, hogy aki valami hibát vét annak a büntetés kiszabása után el van felejtve bűne, sajnos az ember más, az ember szörnyű.
Hiába tudom ésszel hogy meg bocsátott, itt belül talán a szívem helyén, fáj. Fáj mert nem tudok neki megfelelni, fáj mert félek mi lesz ha egyszer csak meg unja az egészet. Akkor inkább most unja meg és hagyjon el minthogy később mikor már nagyon bele élem magam (nem mintha mostanában nem tettem volna).
Egyik ismerősömmel most szakít a fiúja vagy épp a leányzó szakít a sráccal, nem tudom. Félek, hogy a döntést én segítettem elő, de nem bírtam nézni ahogy szenved szegényke. Mégis, én is küzdeni akartam az utolsó reménysugárig, míg volt fikarcnyi lehetőségem. De nem. Nekem hosszú idő kellet míg regenerálódtam, és egy fiú akit végtelenül kihasználtam, csak hogy ne fájjon nekem annyira.
Szörnyeteg vagyok?
Talán igen talán nem, én annak érzem magam.
Megint itt az éjszaka, aludnom kéne mert borzalmas lesz a hétvégém, még se vagyok képes lefeküdni pedig már pizsamában ücsörgök a gép előtt.
Néha kedvem lenne felcserélni a nappalt az éjszakával, amivel csak egy probléma van, túl sok áram fogyasztás lenne a végeredménye, amit persze nem engedhetek meg magamnak hisz nem is én fizetem.

Amit még talán érdemes lenne megemlíteni:

Hazafele jövet a villamoson, igen érdekes dolgot vettem észre, na nem mintha olyan nehéz lett volna hisz a mellettem álló M és egy fiú diskurálásáról van szó. Jómagam is részt vettem csekélyke közbeszólással a beszélgetésben. Jobban mondva a srác csak annyit mondogatót, hogy ez is meg az is meg amaz is csak relatív. Egyébként az eszmecsere tárgya a táska volt, nem csekély probléma lássuk be. Egy társak sok mindenre jó. belerakni súlyos terheket hogy könnyebben magunkkal cipelhessük. Ezzel nem lenne semmi gond. A probléma ott kezdődik ha az ember fel akar vele szállni egy tömött villamosra. Akkor ugyi a figyelmeztető matricákon is ki van rakva illik levenni a háti batyut, és lábhoz támasztani hogy ne bántsunk vele másokat és talán még ki se raboljanak olyan könnyen.
Na mármost, ama mintapéldánya fiatalságunknak aki nem votl hajlandó levenni a társkáját, igen erös ostromott kapot szavakból M-től. Hát nem mondom néha én is csak kapkodtam a fejem.
Igaza volt M-nek, én is leszoktam venni a tömegben a táskám, amikor alig lézeng valaki a villin akkor nem, de akkor minek is?
A sárc csak kappkodta a fejét, a barátnője csak mosolygot, én pedig csedben meg jegyeztem hoyg akkor ha nemv eszi le akkor vegye maga elé (oldaltáska lévén megtehette volna) valamint mgé az elején kértem, hogy ha én is levettem akkor ő is legyne oylan szives és potrohos kövesse példám.
Oh de amit ki akartam hozni belőle. M-nek volt egy megszólalása ami nagyon is ütött. Nem tudom sajnos szó szerint idézni de valami hasonló volt: Pontosan az ilyenek miatt mint te, van oylan rossz véleménnyel mindenki a fiatalságról.
Valahol nagyon is igaza van. Fáj be vallani hogy ténylegesen az olyan bunkó egyének miatt akik a fiatalok uszkve 10-15%-a, vannak olyan rossz véleményel az összesről.
Néha el gondolkodmom vajon tényleg jó volt e a rendszer váltás, vagy sem? Jó volt mert felszabadutunk, rosz votl emrt hirtelen történt?
Nem tudom...
Engem érdekes mégis meg nevelt az édesanyám, engem nem a TV, számítógép nevelt.
És mégis.

Megint vissza értem oda, hogy szörnyen érzem magam mert cserben hagytam azt aki fontos számomra, cserben, mert ígértem valamit felelőtlen módon és nem tudtam betartani.
Vajon van értelme bocsánatott kérni? Kapok megbocsátást? Tovább tudunk lépni felette?
Nem tűnik nagy gondnak, az elején, mégis én fen akadok rajta mert mi van ha másban, nagyobb dologban nem tudom meg tartani az ígéretem? mi lesz ha tényleg betelik nála a pohár, és kitelik a becsületem? Mi lesz velem?
Nos kétségbe esésem el temetem kicsit magamba, talán majd egyszer sikerül rendeznem mindent.
Kihúzott hát, egyenes derék, és fel a hajnalra. Hosszú napoknak nézek elébe.
Pénteken, délelött nem tudom mit csinálok hogy csinálom, de le kéne raknom a cuccom egy fix helyen, lehetöleg ott ahol Pocok is szunyál, aztán anyumat orvoshoz vinni és el mondani neki mikorra kaptunk időpontott. Aztán találkozni egy duzzogo és hitetlennel. Végül vele tölteni a délutánt egy két sör meg kostolásával. (mert én ilyennel is készültem csak hát megint ember tervez isten meg ördög végez)
Aztán hogy jó legyen a nap szombaton reggel kelés, hogy nyugi legyen béke és minden felhőtlen, dolgozni megyek. Melóban, hogy el üssem az üres jártaokat, filmet is nézhetek (van nem kevés amit jó lenne meg nézni) meg dvdt is irhatok ki tekintve, hogy a külsö és belsö vinyom kezd kiakadni hoyg sok rajta az adat. Végül hogy ne unjam el a dolgot, végezvén a munkában rohanhatok egy szülinaposhoz, megigértem. A sütemény már kész van bár foglamam sincs hoyg lesz holnap (ma) hordozható állapotu még... de majd meg oldom. szóval süti. Aztán ezzel és a batyuval a hátamon mehetek oda. Ott ünneplés, meg reménykedés benne, hogy M felbukkan és haza visz. Szombat éjszaka még ez. Vasárnap időjárástól függő, hogy mit csinálok. Vagy fürdünk a Velencei tóban, vagy megázunk és fázunk a városban és sétálunk. Egyik se egy rosz program. Remélem elöbbire lesz meghívom, a fürdörucim már ott van.
Ez a poszt is kinőtte magát, de hát mit is várunk miközben várok... Épp megint vackolok és nehéz szenvedni vele. Sok hely kevés dolog... nem fordítva, sok dolog kevés hely.
Menni kéne aludni de kezdek már egyáltalán nem álmos lenni. Pedig ma aztán kitettem magamért... izé tegnap.
Na jó ez a vég.
kész a letöltés, ideje aludni térni. Jó éjszakát.
Valószínűleg egy sárkány jön és segít aludni, rég nem kaptam zakatoló kedves járműveket álmom tengerének átszelésére. Így jártam.

Kérdések kérdése

Annyi kérdés kavarog bennem. Felteszem őket és ha tudok válaszolni válaszolok magnak, milyen elmés XD

Mi az igazi barátság? Miért fontos az embernek a tárasság? Miért.... Miért?

Mindig érdekelt mért szeretnék egyedül lenni, mikor félek attól hogy magamra maradok. Miért kell nekem társaság mikor úgy is csak kívülállónak érzem magam, miért ragaszkodom az emberekhez akik fontosak számomra. Talán pont azért mert fontosak nekem.

Olvasok Odett írásaiból érzem, hogy szeretne valamit; érzem, hogy változik, de mi van akkor ha úgy meg változik, hogy én már el is vesztem? Vagy ha nem is így konkrétan vesztem el, de már nem leszek érdekes számára. Félek, félek egyedül maradni. Mégis mindenkit ellökök magamtól. Azt hiszem a világ minden szavát ismerem.

Mi az hogy barátság? Mi számít annak? Mikor mindennap fel hívod, hogy mi van vele? Ha mindennap beszéltek hogy mi történt? Vagy az amikor napokra, hetekre, évekre eltűnik az életedből és hirtelen fel bukkan és ugyan úgy tudsz vele beszélgetni mint annak idején.

Miért szakad meg egy barátság?

Összevesztek, mert jót akartok a másiknak? Vagy, mert egyszerűen meg unod? Képesek vagyunk megunni valakit? Ilyen egyszerű az egész, ha megunod, eldobod? Végtére is nem rokonod...

Rokonok család, Mi az a család?

Mikor egy halmazba pakolt emberek együtt élnek egy lakásba? Nem ez nem család. Egy igazi család ott kezdődik, hogy van benne szeretett. Olyan szeretett, ami feltétel nélküli, ahol az anya meghallgatja a gyerekét és kérés nélkül is segít hisz ez a dolga, az apa tanácsot ad, és segít a helyes úton maradni. Legalábbis a kódex szerint így van. Na de mi a valóság?

Ott vagy egy rakat emberrel körül véve, a barátaid meg válogathatod, a szerelmed kiválaszthatod, de a családod nem válogathatod meg. Láttam szét esett, elvált, csonka családokat. Miért kegyetlen az élet?

Nekem megadatott a rendes család, anyukám, apukám, húgom.... na igen rendes, mi az a normális és rendes? Mi viccelődünk, fapofával mondunk valótlant és kinevetjük, aki elhiszi. Képesek vagyunk sírni, ha boldogok vagyunk és nevetni, ha szomorúak, és ha fáj valami.

Nem vagyunk pénzesek, mégis gazdagnak érezzük magunkat, hisz mienk a szeretett. Egy olyan megfoghatatlan érzés, melyet nem lehet simán más szavakkal definiálni. Át kell élni ahhoz, hogy megértsd, tanítani is lehet, de nagyon nehéz, ha nem lesz mellette érzelem.

Megint ott tartok, hogy nem tudom mi az igazi barátság, és mi az, amiért társasági lények vagyunk, amiért kívánjuk egy vagy több ember jelenlétét, hogy éljünk.

Végre itt a nyár!

Végre itt a nyár és meleg az időőőő!
Nagyon meleg, az elmúlt három napban tetőzött meg fokozódott meg szóval nagyon meleg volt és én ezt a három napot választottam a városban való korzózásra XD Jó mi?
Na de szóval amit akartam.
Végre vége a sulinak! Felszabadultam ma csak 11-ig aludtam...jó, kis meg szakítással, mert még haza is kellet jönnöm, de mit nekem az a fél 5-től fél 8-ig való fent lét? Semmi, aludtam tovább XD
Most már neki kell esnem csomó mesének, rengeteg minden vár rám. És ma még vár is egy kicsit. Péntek van. Még egy sztorit be szeretnék ma fejezni, aztán... aztán utánam a vízözön!
Minden tantárgyam sikerült leraknom, most már tudom fixen 7 tárgyat meg tudok csinálni... csak sajnos a kövi félévben nem 7 hanem kicsit több tárgyam lesz... jó sok... Még bele gondolni sem akarok... legalábbis most még nem XD (összesen 11)

Ami jó, hogy szépen alakul a találkozó, ami rossz, hogy akit szerettem volna, nem jön el.

Épp kiszellőztetem a fejem a lakásból, olyan meleg volt hogy a mostani fel engedős lehűlős, kiengedős idő nagyon jól esik és még legalább a szél is fúj.
Juj a reggelim!
(...)
Szóval dél tájban, meg reggelizés után...

Összevetve jól érzem magam a bőrömbe, ugyan tegnap volt egy igen frusztráló beszélgetésem M-mel, de hát nem lehet mindig minden tökéletes. Nem szeretem a féltékenységet, de meg értem, oké a baráti társaságom nagyobb része áll fiukból mint lányokból, de ez abból fakad, hogy inkább játszottam a fiukkal mint a lányokkal, azok olyan nyávogósak voltak és nem is bírták úgy a strapát. És most kiakad, hogy az egyik csop. társammal túl sok időt töltök, és ez zavarja, pedig tudhatná, nem kezdek ki se csoport se osztály se semmilyen közeli "minden-nap-látni-kell" krapekkal. Ez valami alapszabály szerűség nálam, olyannal nem kezdek, akivel muszáj vagyok találkozni a napok özönében, és nem lehet az hogy az esetleges szakítás után egyszerűen nem találkozunk többet.
De ezt nehéz megérteni... meg hát nem is várhatom le, hogy mindenki meg értse ezt az álláspontot.

Egyébként sikeresen félre néztem a napokat, jövőhetén hétvégén van szülinapozás, ezen a héten anya orvosa, nekem meg meló kéne mert kéne az a rohadt pénz. De nem baj. Majd csak lesz valahogy...
Végre itt a nyááár!
Lesz fagyi, szülinap, béke, meleg, megfövés, találkozó, kirándulás, sétálás, éjszakai élet. Jó kilátások, már csak a munka kéne XD

Jó meleg van, megyek... kicsit rendet kell raknom.
Ne feledd az élet szép, még akkor is ha épp kitol veled, élni jó, még akkor is ha nagyon nehéz. Ne csak túl éld hanem meg is éld!


Ja és Pocokról egy új kép... kicsit ilyen olyan de ő van a képen :)

Édes grimasz, és hosszú vizsgáló szöszállak.

Evanescence koncert

Hát mit is lehetne mondani?
Aki ott volt át érzi a dolgot aki nem járt arra még csak nem is tudhatja. Egy élmény volt. Valahogy... ott az első számok közt még nem de a végére teljesen át vettem a lendűnetett, a dallamot és ugyan a szöveget nem értem de egyszerűen magával ragadt Ami Lee.

A jegyem (^_^)
[Kicsit meg gyűrte és viselte a koncert de hát ha egyszer az övtáskában csücsülte végig]
A születés napomra és a név napomra kaptam Abybabától.
Ő rángatott el... és azt hiszem nem bántam meg... Nem akartam először menni mert hát én nem hallgatom őket... mégis...még is úgy érzem egy élménnyel lettem volna kevesebb ha Aby nem adja meg nekem ezt a lehetőséget és nem rángat el magával!

Aminek nagyon örültem még hogy játszottak oylan számokat is miket ismerek... Mert ugye az új albumról játszanak ilyenkor mindent... nos nekem az nincs meg... vagy ha meg is van nem hallgattam de kiderült, hogy ismerek pár számot...
Ezek azok amiket meg is találtam :

Ez a legújabb számuk:

Ezek meg régebbiek:

Abynek nem tudom hogy fogom tudni meg köszönni ezt a lehetőséget és azt se hogyan fogom még feldolgozni, mert még nem sikerült feldolgoznom...

Azt hiszem... ennyit tudtam most el mondani... legalábbis az Evanescence koncertről... és Ami Lee-ről aki valószínűleg nagyon örült nekünk, mert többször is mondta hoyg köszöni.

Amit még a koncert élménybeszámolóhoz kéne hozzá fűznöm. Kicsit kiábrándultam a fiatalságból, nem mintha én oylan öreg lennék, de akkor is! Micsoda dolog, benyomtak egy Evanescence koncert elé egy no name bandát és elvárják, hogy egy órás csuszás után még örüljünk is nekik, az előttem álló lány fel visított, hogy ö tudta hogy ők lesznek és hogy nagyon örül nekik. Szerény véleményem szerint érthetetlen volt a szöveg és még csak nem is volt ritmusa, dallamot meg már nem is mertem keresni. De ez az én naiv véleményem... és kicsit dühös voltam hogy még mindig nem az igazi nagy szám érkezik Ami Lee.
Aztán akik végig visongtak az előzenekart egyszerűen csak álltak mint a faszent mikor jött az igazi zene.
Néztem kint mikor várakoztunk a kapunyitásra, hát nem tudom mióta divat kőrumcipőben meg hokedli nagyságú tűsarkúban koncertre járni? én inkább bele rohadtam a bakancsomba de nem akarok bajt a lábamnak, így is ráléptem egy papucsos... igen tanga PAPUCSos lányra aki mellettem állt, és csak bámult ki a fejéből mint a luki nyúl, és csak tátotta a száját, de nem élvezte a zenét, nem tudott egyé válni vele.
Nem tudom néha hova tenni az embereket.
Mindegy a lényeg hogy én és Aby élveztük a koncertet és sok kis csitri nem tudta el rontani pedig próbálkoztak.

Mélázás

Néha nem árt egy kicsit el gondolkodni...
Most hogy közeleg a találkozó ideje, most hogy kezd minden egyre jobban kicsúszni a kezemből rá jöttem mi a manónak akarom én ezt ennyire?
Itt van pl. Odett, messze lakik nagyon, na meg még fiatal ugyan már túl van a kritikus 16on, még nem töltötte be a nagykorút, értem, hogy a szülei féltik. Értem én... Én mindent meg értek... csak el szontyolodok... Akkor most ha a szülőknél meg próbáljuk hogy oda megyek és hogy bemutatkozom... mert hát azért egész normálisnak érzem magam, és ha még jól is ébredek egész jól bírom a gyűrődést... és még álmodtam is vele... hogy bemutatkozom és a szülök faggatnak, hogy miért is akarom én ezt? Aztán egy álmatag válasz hogy olyat adott nekem amit mások nem, ugyan csak most látom másodszor mégis a szívembe zártam.
Most pedig ott tartok hogy még a találkozót se fogom meg tartani mert senki nem jön el akiket nagyon szeretnék.
Kardfogu se jön mert kimegy messzire, de nem ér rá. Odett se jön mert a szülei nem engedik, vagy épp fáradt és nem akar... nem tudom.
Álmomban ott ültem egy faburkolatú konyha étkező részénél, az asztal egyik sarkánál, és mosolyogva néztem ahogy Odett vidáman rohangál. a kutyusa begrasszál és meg szaglászik meg simogatom és még puszit is kapok, apukája morcosan méreget végül meg kérdi hol lakom kik a szüleim mit csinálok mi lesz belőlem. Rendre meg válaszolom a kérdéseket, és csak kicsit vagyok zavarba. Meg jön Odett anyu és ö is kérdez, állatokról, szülői kapcsolatokról, meg hogy mit csinálok szabad időmben. Végül közlik hogy nem jöhet Odett mert messze van ahol lakom. még bedobom hogy az állomásra kijön elé barátom. csúnyán néznek megmutatom a  képét el hűlnek,. kérdeznek róla. mit tanul, mit dolgozik. Megint csak válaszolgatok, hisz nagyon szeretném hogy Odett jöjjön el hozzám. Végül jön a nagy kérdés miért jöttem el idáig mikor Odett se akar menni.
EL szontyolodva bámulom a patyolat kő burkolatot. Végül válaszolok:
-Mert reménykedtem hogy tényleg csak velem van a baj mert nem ismernek és ezért nem akarják elengedni a messzeségbe, pedig én nagyon szeretném ha jönne. Imádni való leányzó, ugyan mondhatni alig ismerjük egymást, de ha meg se próbáljuk ki tudja talán egy nagyon jó barátnőt vesztek el így. Odett olyan kedves volt hozzám amikor mások már rég el fordultak tőlem. Hajnalig tartó beszélgetések voltak a legjobbak. (kuncog) mindig hajnali 3kor jut eszünkbe filozofálni, de ezt akkor úgy éreztem helyesnek. De ha nem jöhet muszáj bele törődnöm - fel mosolygok a szülőkre és bocsánatot kérve kimenekülök a kertbe. Ott álok és elengedem a könnyeimet, miért folytok? Hisz tudtuk előre hoyg ez lesz. Minek szenvedtem hát? Mert látni szerettem volna Odettet.
Vacsoránál apuka még kérdez pár részletet az úttal kapcsolatban meg hoyg mi is fog történni a találkozón. bevallom hogy Odett útja már előre el van tervezve a vonatra fel szállástól kezdve a megérkezésének pillanatáig. A programokat is fel sorolom, meg hogy mire kell az az összeg mit tervezek főzni, mit tervezek még a társaság ellene. valamint kik is lesznek ott. Akiről tudok fényképet is mutatok, hisz van nálam mindig egy rakat. Akit tudok meg mutogatok, aztán kicsit mosolyogva sztorizgatok. Végül elengednek a szülök. Odett fel vonszol a szobájába, beszélgetünk, mesél én is mesélek, elmélyedve kitárgyalunk pár dolgot. másnap nekem a vonatom megy. Még indulás előtt az apuka a kezembe nyomja a találkozóra szükséges pénzt, előkaparom a listát alá iratom Odettel mert így helyes. Elköszönök, hálálkodom és megy a vonatom.
Fel szeretnék ébredni de az álom folytatódik de az már nem ide tartozik.
Mégis jó lenne ha teljesülne. Hogy Odett szülei elengedjék lányukat ilyen messze hozzám. Bíznának a gyerekben annyira hogy nem tesz semmi hülyeséget.

Mégis azon mélázok vajon tényleg ilyen egyszerű lenne a dolog? Oda megyek megismernek és elengedik... nem hiszem, hogy ilyen könnyen meg úszom.
Félek hogy nem engedik el és még el is tiltják tőlem... de nekem szükségem van Odettre.. igen most már elég görcsösen ragaszkodom azokhoz akik jelentkeztek. Eddigi kilátások szerint jönni fog három ember a találkozóra.. édes négyesben fogunk csücsülni. Pedig én 10-15 emberre számoltam. Csoda lesz ha heten leszünk mint a gonoszok...Na már át csaptam nyafogásba...

Szóval ragaszkodom a barátaimhoz mert azon kevesek akik meg maradtak fontosak számomra.
Mit tehetnék hogy tényleg itt maradjanak? Tényleg el jöjjenek?... Kétségbe vagyok esve és szomorú is vagyok... akarok én egyáltalán találkozót?
Kétségek közt őrlődve neki esek tanulni mert egyébként ezért csücsülök itthon békében... csak túl nagy a csend... úgy meg nem megy jó mi?
Na megyek vár a kémia...

Virágom viiirágom

A hangjegy ugyan hiányzik... na meg ez egy anyák napi vers részlet... de minden klappol nagyából XD
Jó a hangulatom és végre meg vannak a képek amiket kerestem!
A viasz virágom illatozásnak indult és oylan szép virágai vannak.
Mutatom is XD :
Ez a kerti bazsarózsa.... vagy valami hasonszőrű dolog :)

Íme az ablakban lakó viasz virágom: (Csak az enyém él már az egész bandából, volt vagy négy darab, mindenkinek egy...)

Bimbózik:

És kinyílt!

Olyan aranyos hogy ilyen bokros virágzata van:

Sikerült pont pattanás után is el kapni, épp nyiladoznak a bimbócskák:

Nem lett oylan jó kép de a virágzat a lényeg:

És ott a viaszt csepp ami ragad és nagyon édes illatot áraszt magából:

Másik bimbó kompánia:

Szép és hosszan tartó virág, és még az én mostoha körülmények közt nevelődöm is bírja a gyűrődést. És nagyon finom illata van, bár az év nagy részében csak zöldell, de hosszan virágzik. Szereti ha szeretik, és élvezi ha gondoskodnak róla, még se haragszik meg hogy ha olyan szörnyű gazdája van mint én.

Majd hozok Verácskáról is képet mert nem rég kaptam olyat is. (Aloevera)

Súly probléma

Nem tudom hogy súlyos probléma vagy csak súly probléma...
Úgy érzem magam mint egy víziló és rinocérosz keveréke, szörnyű száz a bőröm, dagadt is vagyok és még hájas is... amin sokat nem segít az a kevéske állapot hogy épp vizsgázom és oylan ideges vagyok hogy a gyomrom tótágast áll és nem tudja eldönteni mit csináljon.
Ideges vagyok nyűgös folyton ezek... és még meg is kapom hogy dagadt vagyok, hogy csúnya vagyok... és hogy egyszerűen képtelen vagyok a normális fogyásra..
Mi a fenének kezdett olyannal aki hízásra hajlamos ha nem akar dundi/dagadt barátnőt?
Nem tudok kiigazodni az embereken... fogadjon el úgy ahogy vagyok és hagyjon lógva.... Tudom dagadt vagyok sőt mi több még hízásra hajlamos is.. sőtebb képtelen vagyok néha teljesen normális viselkedésre... de nem baj... ha valaki akar engem az ugy fogadjon el ahogy vagyok... én pedig megpróbálom ugyan ezt...
Hogy M-et azzal szekálom hoyg vékony az azért van mert nyavalyog hogy vékony és hízni akar... de nem megy neki...
Én meg dagadt vagyok de én lány vagyok! vagy legalábbis valami ahhoz hasonló teremtmény.
Mindegy nekem most fáj a fejem ledőlök.. hátha jobb lesz bár kétlem.. remek időjárásunknak köszönhetően...
Frászt kapok az óra rendemtől... katasztrofálisra sikerült...
Na megyek...

Stefánia-torta

M kérte alkossak valami finomat és bedobott egy receptet. Érdekes, de két külön receptből dolgoztam, ami netről talált. Az egyikben a cukrot felejtették el a másikban a pontos leírást így most képes illusztrációval közzé teszek egyet ahogy én csináltam! Persze ezt nem muszáj úgy csinálni lehet jobbat szebbet okosabbat keresni (^_^) Mi csak szeressük a hasunk.

Hozzávalók:
-60-65 dkg liszt
-50 dkg margarin
-2 tojás
-40 dkg cukor
-1 csomag sütő por
-1 csomag vanília cukor
-1 liter tej + kb. 1 dl tej
-6 dkg keserű kakaópor + a szóráshoz

Elkészítés:

Tésztához:
-50dkg liszt
-25dkg margarin (sütő, esetileg ráma)
-2db tojás
-10dkg cukor
-1csomag sütőpor
-némi tej (hogy könnyen nyújtható-gyúrható tésztát kapjunk)

Az 50 dkg lisztet a csomag sütő port össze keverjük bele morzsoljuk a 25 dkg margarint.

Két tojás sárgáját is hozzá adjuk

A fehérjét habosra keverjük és hozzá adjuk a masszához

 

Majd annyi tejet hogy könnyen nyújtható-gyúrható tésztát kapjunk

 

6 részre osztjuk és kör alakúra sodorjuk (torta forma méretűre, torta forma körbe vágásával lehetséges elérni a formát)

Tepsi fenekére helyezve pár percre előmelegített sütőbe pár perc alatt világos színűre sütjük.

Krém:
-1 liter tej
-10-15 dkg liszt
-6 dkg kakaó por (keserű kakaó)
-30 dkg cukor
-25 dkg margarin (sütő, esetileg margarin)
-1 csomag vaníliás cukor

A 10-15dkg lisztet a 6dkg kakaóport az 1 liter tejjel csomómentesre el keverjük.

Lassu tűzön csomómentesre és sűrűre főzzük folyamatos kevergetés mellet.

Ablakpárkányba kehülésig néha meg kevergetjük.

A 25dkg margarint 30 dkg cukorral habosra keverjük

Ha kihűlt a kakaó massza össze keverjük a habos margarinnal.

A krémet a kihűlt lapok közé töltjük és a tetejére illetve az oldalára is kenünk belőle.

A tetejére vastagon keserű kakaó port szórunk.

Igazán másnap az igazán finom mert addigra össze érnek az ízek.

Jó étvágyat kívánok hozzá! :)

Oh és itt a szülinapi kivitel (^_^)

Pocok!

kicsit ömlengek pocokról.
Itt volt valamelyik nap és végre először életében találkozott fűvel... annyira aranyos volt íme a képek róla... meg a fűről XD

Első lépések

Kíváncsi mindenre

Még mindig kiváncsi

Forgunk jobbról balra balról jobbra

Nagyon nem tetszik neki mert hozzá ér mindenéhez és talán csiklandós

"Jé fel vagyok emelve"

"Te ki vagy?"

"Mi van arra?"

"Te?"

Mi ez?

"Ne hagyj itt nem tetszik!"

"Má megint fű"

Kukucs

Nagyon figyelünk!

Biztonságban a megszokott kis fadarabon

"Mit akarsz tőlem már megint?"

 Ezek pedig már az indulás előtt.