Nyugalom

Hosszú idő óta először érkeztem úgy haza egy programról hogy elfáradtam berekedtem és kiadtam magamból minden stresszt...
Azt hiszem ezt hívják jóleső fáradságnak... Vagy én nem tudom...
De a lényeg a lényeg... Végre eljutottam egy olyan koncertre ahol nem mászott senki az acél mögé tűsarkúval és ahol nem lökdöstek meg pogo közben. Üvölthettem, rázhattam a fejem, csápolhattam, tapsolhattam, és élveztem az egészet!
Aztán majdnem fél napot át aludtam, és meg volt a karácsonyi nagy bevásárlás, és többet nem megyek ebben az évben bolt közelébe se! (csak pár száz forintos tételek miatt esetleg,,, de én boltba még egyszer nem!!!

Szóval elköltöttük az idei évi utolsó havi pénzecskéjét... és amúgy is elegem van a sok sok tötyörgő bambula népből... szóval innentől kezdve neki esek és nincs megállás karácsonyig indul az ajándék gyártó üzem.
Mentem hokolni... ami igazából horgolás xD

ünepi hisztimici

Hmmm jönnek az ünnepek.. kezdek én is bezsongani ahogy a többiek... viszont bajban vagyok egy két rokonnal...Akik persze nehezebb diók mint egyébként lenne :)
Szóval most elkapott a láz egy hangyamicsodányit, de mivel nincs anyagi támogatásom a dolgokhoz egyelőre csak az ötletek száguldoznak bennem... És ez így fog maradni egy jóóóóó darabig (hun van már dec. 10.?)
Szóval a készülődések mennek ezerrel.. rájöttem hogy a kézzel készült ajándékok a legjobbak csak hát időigényesek, de azt hiszem ez az amiből nem fogok engedni... kipróbálom magam és csak azért is kész leszek XD
(alapanyag hiány miatt pár dolog tolódik.... sajnos... (ˇ.ˇ)
Szóval készülődés van és mindenkinek legyen karácsonyos hangulata.. készüljön sok sok szeretettel oda figyeléssel és törődéssel, mert ezeket nem lehet megvenni. Ezeket csak éreztetni és csak úgy adni lehet.
Közben megkaptam hogy mivel elkísértem barátos nőmet fogászatra és utána búfeledőnek bementünk boltba nézelődni (és nem venni semmit mert úúúgysincs nálunk pénz,) megjött végre a karácsony hangulata, tudja kinek mit meg hogyan vegyen. Csak egy két emberrel van bajba, én is adtam neki ötleteket, ő is adott nekem :) Tehát mehet a gőzerővel a készülés (^-^)

Irány harány... hát nem ajándékot készíteni hanem dolgozni XD

Borzongás

Vannak azok a pillanatok mikor elszorul a szíved mikor meglátsz valamit és nem a jó érzések töltenek el hanem színtiszta riadalom, hogy ezt még egyszer nem akarod látni. Ezek után végre felállsz és akkor helyre rázod a fejed, megrázod magad és a végeredményben közlöd a tükörrel, hogy igen is elértél valamit.
El bizony... olyan dolgokat amikre nem is gondoltál volna. Ugyan apró és fejben eldőlő dolgokról van szó, mégis csak sokat jelent.
Szóval nem azt csinálom mint látszatra, hogy egyet előre és hármat hátra, hanem szépen lassan törekszem előre. és csak előre!
Mert el kellet érni és igen elértem!
Befejeztem a közép iskolát (van aki erre se képes)
Befejeztem a két technikus rengeteg támogatással a hátam mögött, de szerencsére olyan szüleim vannak akik csak biztattak hogy menni fog! És megcsináltam! Túl éltem és van két papírom is.
Aztán volt egy lejtmenet mikor is nem volt munkám de egyetemre se jelentkeztem, a számítógépem is csütörtököt mondott. És akkor nagyon kicsinek és butának éreztem magam. DE a szüleim nem mondtak le rólam!
Egyetem! Olyan hátrányokkal mik nekem vannak és olyan butus érzéssel hogy "nem tudok semmi", bele vágtam. ÉS megcsináltam! Igen megcsináltam!
Sok sok energia idő és rengeteg segítséggel megcsináltam!
Immáron diplomával a kezemben szó szerint kikerültem a szörnyű valóságba... Elköltöztem otthonról, miután munkát találtam. Helyemet nem leltem sokáig, de végül úgy fest az is meg lesz. Bevallom furcsa tudom, hogy sokáig keresgélek jobbra balra. Mégis ha nem érzem jól magam nem találom az egyensúlyt akkor nem tudok ott maradni.
Most pedig hogy egy várhatólag jó helyen leledzem, neki állok tovább tanulni. Igen mert mindig csak tovább és tovább.

Szóval borzongató rossz érzést elhagyva már csak vállat kell rángatni a lehúzó emlékeken és előre nézni, és csak a jóra szépre emlékezni...
Nem vagyok hajlandó vissza gondolni azokra akik/amik lehúztak elrontották a kedvem, dolgaim mindenből csak a jót akarok megtartani!
Mert azokra jó emlékezni, a többit meg hagyjuk... had tűnjenek el a feledés homályában.

Fan girl görcs...

Tegnap este hazafelemenet az autóból jobra kilesve egy nagyon fura sárga jármüvet pillantottam meg.. ezzel nem is ett volnbaj, de aki benne ült.. húúúúúúúúúúúú meg haaaaaaaaaaaa egyszerüen lefagytam.. s csendben megszolaltam M. nézd.. ez Ő! M néz, s nem érti, kicsoda... Hát Ő Szabó P. Szilveszter!!! A Szinész, az előadó, az énekes... a kedvencem!
Lopva megint oda ézek... uristen de szép arcéle van.. mennyire arakán, mennyire férfias, és a hangja, fejemben felcsendül egyszerre három darabja. Elkapott a fan görcs.. hazafelé csak erről tudok beszélni a továbbiakan. A darabjai, a szerepei, a hangja...
végül a legközelebbi benzinkútnál Ő el.. mi pedig tovább.
Sose voltam még iyle közel hozzá. Nagyon szép és lyen furcsa pici kezei vannak.
Vasárnap... ez egyfeledhetetlen élmény volt.
Rmélem nem zavartam meg a művészt azzal hogy a piros lámpánál álva megbámultam az anyós ülésen gubbasztva.
De imdom a hangját a fellépését a karizmatikáját!!!

Megek össze szedem elfolyosodott mivoltomat, és a szivacsból össze facsarva újra összerakom magam.
Szeretek élni XD

hmm...

Ez a mai nap ilyen hmm... szóval nem véletlen ez lett a cím is...
Kicsit el tévedtem jártamban keltemben, és nem igazán volt időm.. (haha... pont mikor épp nincs más dolgod mint ülni a gép előtt és azt nyomkodni...)
Szóval... hmm... hmm... olyan semmilyen kedv szállt meg, és nem tudok ellene mit tenni. Tehát még írni sincs kedvem még ide sem.
Pedig történt rengeteg minden...
Jött egy új család tag úgy hívják hogy Kormocska.. még nem sikerült megfelelő bejegyzést készíteni róla. Voltam kirándulni, erre arra (legalább 4 helyen.. ), ezek is kimaradtak. És végül de nem utolsó sorban, néha sikerül a haverokkal is jól érezni magam, erről is készült pár videó meg kép... (persze nem teszem közzé XD nem véletlenül...) és ezeket a jó élményeket se osztottam meg.
Se a jót se a rosszat...
Valahogy most még a napló írás se köt meg, pedig valamelyik nap nagyon viszketett a kezem... csak először a tollam után a tintapatront és legvégül az ihlet hiányzott..
Szóval savanyú vagyok...

Ég veled Beliál....

Nehéz döntést hoztam meg és rég nem gondoltam volna hogy ilyen hideg fejjel tudok gondolkodni. Megtörtént ez van...
Hosszú és macerás út volt a miénk, de úgy hozta a sors hogy máshoz kell hogy kerülj...
Beliál...
Sokáig gondolkodtam még több ideig rágódtam rajta...
Viszont muszáj elköszönünk egymástól, nincs az az édes kis szikra... nem tudok veled olyan szinten törődni mint ahogy te azt elvárnád. Nem tudok neked kellően jó gazdi lenni. Azt hiszem ha máshoz kerülsz jobb sorsod lesz.
Aranyos voltál de sok van a számládon:
- egy megrágott függöny
- egy megrágott lámpa kábel
- két itató...
Azt hiszem kellően jó voltam hozzád, ketrecet építettem neked, sok sok segítséggel, rengeteget foglalkoztam veled, és még többet gondoltam rád.
Nem haragszom és nem bosszúból csinálom, egyszerűen úgy döntöttem nem értjük meg egymást.
Nem megértésnek pedig értetlenség a vége.

Ég veled... szeretett kis szőrös ördögöm!

jártamban keltemben

Mostanában volt lehetőségem utazgatni és sikeresen beszerezni a fontosabb hozzávalóimat mint például egy könyv sorozat hiányzó részei.
Tehát Immár felvértezve magam új könyvekkel vágok bele a következő kalandba.
Reményekkel telve várom a csodát.
Csoda... na igen az kellene nekem nem kevés... és nem is kicsi.
Volt lehetőségem kipróbálni magam a kereskedelemben. Nem jött be. Nem az én világom. Maradjunk csak a jól bevált programnál... nem vagyok életre való azt hiszem. Kicsit elszontyolodtam hogy mennyire nem vagyok jó semmire. Enyhén kudarcnak könyveltem el az utolsó munkahelyemet. Most mégis ott vagyok hogy talán... talán nem is baj. Jó szívvel váltak el útjaink, ezzel nem is lenne gond. csak most úgy ülök itt hogy nincs más kilátásban. Ami lenne onnan nem hívnak. Az államvizsga is egyre közelebb. és félelmetesen közel van.
Rettenetesen közel van és úgy érzem a napok csak elszáguldanak mellettem, én pedig csak ülök a vonaton és robogok ki tudja hova merre meddig.

Péntek 13

Fura babonaság... a péntek 13.-ának mindig szerencsétlennek kéne lennie... nos hát nem tudom... én jól éltem meg... nem volt gond... Felmondtam... és a felmondási papirjaimat intéztem és ez volt az utolsó napom is.
Gondolataim erről a napról:

Sose volt számomra szerencsétlen nap a péntek 13. Mindig úgy gondoltam hogy a nagyon babonás volág önmagát taszítja romba. Ez nem jelenti azt hogy nekem nincsenek babonáim, csak ép kicsit másképp épülnek fel. No de térjünk vissza a mai napra.
Nekem szerencsés. A mai nappal vége a munka viszonyomnak. Nem bánom!
A jövőhetén máshol kezdek. A bolondok napján kezdtem illő hogy egy péntek 13.-án fejezzem be. Három hónapig nem lesz lehetőségem közszférában dolgozni állami cégnél. Ez van. Ennyit kibírok, annak elemére hogy kicsit sajnálom is ezt a helyzetet. De NEM BÁNOM!!! Semmit se bánok ami történt.
Bolond voltam megfizetek érte hát megfizetem de az iskola is!
Na de térjünk vissza az eredeti témához. Péntek van hétvége! Ez önmagában miért rossz? ráadásul három napos hétvége lesz (Majdnem 4 ^.^) ezenfelül kialszom magam, haza megyek anyuékhoz. Valamint jövőhetén elvileg kezdek.
Szóval nekem most épp szerencsés XD !
No és akkor kezdjük az utolsó napot.
Kelt az óra, nagy nehezen az utolsó pillanatban fel is keltem, körbejárom a lakást a nyöveimet lefotóztam hogy dokumentálni tudjam őket, digitális katalógusomba.
Meg az új hajkefémet amint felavattam:
(kicsit hajas... )

Az elődjét három darabra szedtem szét... nem akaratlag.
De ez... ez remélem most bírni fogja a gyűrődést.

Aztán a jószágokat mert mindenki nő és egészséges és rajuk fér a heti ketrec takarítás. Meg aztán jön a húgom és vele is megleszünk. Legalábbis remélem...
Aztán össze pakoltam magamat meg nehezen és olvasással karöltve beérkeztem a munkahelyemre. Ahol is az Igazgató úrnál kezdtem a napot. Aztán a köz szolgáltatási mit tudom én hova kellet lemenni megvárakoztattak mert az úr akihez mentem volna szegénykém késett mert előző nap volt orvosnál, és műtéti beavatkozása volt, de nem akart kihagyni egyetlen napot sem, mert még új volt ő is. Nem is volt toppon de egy rossz szavam se volt, hisz eléggé szétzilálhat mindenkit egy értágítás.
Aztán pakolás a szertárban, végül egy döntés... veszek magamnak egy 2000db-os puzzle-t... mert már nem kihívás az 1000 darabos... és a 1500 darabosat is nagyon könnyen kiraktam.
Vigyázz játékbolt jövök!

Imádom a bürokráciát. Enyi papír felesleges nyomtatgatás... Minek? Ilyen kaput egy rendszert...
Lassan egy ürája ülök itt egy kezdővel aki nagyon rendes velem és szegényke...
Igy lepasszolni... ahh mindegy.
A lényeg kilépek. Felmondok... ahhh végre vége.

A napi beszámolónak vége...
De mellesleg megjegyzem nagyon nem jött össze a puzzle vásárlás... azóta se XD
Dolgozok mint a kis güzü és még egy nyamvadt több darabos puzzle.t se tok megvenni. ez a méreg és nem a cián.

Az új munkáról majd máskor számolok be.
Most irány aludni... mert holnap kellni kell és végezni a dolgom.

Furcsa általában az embereknek az utolsó napról nem az jut eszébe hogy de jó lehet...
Nem... az ember általában azon agyal hogy hogyan tovább.
Nos én is gondolkodtam azon hogyan lépjek tovább, de mázlim volt. Attól még keresek.

U...uuu... ki ne mond!

Mit csinál az ember ha unatkozik?
Olvas, könyvet, filmet... vagy csak fedett pályás távolba nézési versenyt rendez magának?
Nem tudom...
Sokszor történik meg velem hogy azt hiszem unatkozom, de aztán kiderül hogy dehogyis vagy így, mert mindig csinálok valamit.
Most is, elkezdtem nagyon bamba lenni és gondolkodni azon hogy úúúúgy unatkozom... hát tessék neki álltam blogot írni, máris jöttek a kérdések a válaszok közben töltök le, közben nézem ismerős projektjét, végül beszélgetek és írom a saját sztorimat.
Aztán már mehetek is fel és jönnek a rohanós feladatok egymás utánban sietve, mert végezni kell mert a többiek munkaideje kicsit máshogy ér véget...
Szóval ennyit arról ha egy pillanatig is azt hittem hogy unatkozni fogok (^.^)
Nem szabad kimondani mert hirtelen mindenki itt lesz!

Két hét után csak kész lett...

Sokat kellet rá várni de csak készen lett ez a drágaság.
Elszöszöl az anyagbeszerzés volt döcögős... utána a kezem bánta, de végül csak sikerült és sok sok segítséggel de kész lett (^.^)
De megérte! Minden pillanata megérte hogy ennyit kellet rá várni... most egy nagyon boldog és remélhetőleg immár mozgás térileg kibővült drágaságom van.



Nehéz szülés volt de megérte... csudi szép lakja lett. nincs benne létra, mert mozgásra kell ösztönözni XD Ha már ugró egér akkor alkosson ugrásokat XD

Nida már be is foglalta... Ki kukucskál ott?



Na ná, hogy a kis drága... ahelyett hogy lent a puhában fent a hideg és rideg fémen kell üldögélni...



Imádni való, teljesen be volt zsongva mikor megkapta a bővítést. Nagyon megfogni se lehetett hogy megsimogassam.
Remélem tetszik neki...
Délután kiderül hogy szökés biztos e... Mert hülye biztosra nem tudtam megcsinálni xD

Új család tag érkezett

Az elmúlt időszakban neki veselkedtem hogy újra gazdi legyek. Pici elvesztését kihevertem, itt az ideje hogy új kis kedvencre öntsem rá szeretettem. Hát sokáig agyaltam mi is legyen a kiválasztott faj. Hörcsögöt újra nem szerettem volna, hanem valami mást. Első neki futásra sündisznót szerettem volna, de nincs most feleslegesen több pénzem rá. Tehát valami olcsóbbat szeretnék... gondolkodik gondolkodik.. végül egy nagyon is érdeklődési körön kívül eső darabot választottam, persze mindenki ódzkodik tőle amit meghallja milyen lenne.
Beszéljenek a képek...
Első találkozás vele:
Itt már hazafelé viszem a kis aranyost.

 

Első pillanatok már az új helyen:
Azonnal bekockáztat magát a legbiztonságosabbnak tűnő helyre XD

 

Végül mikor már enni is kapott sokkal barátságosabb lett a hangulat:

 

Aztán jött a nagy ismerkedés mindennel és mindenkivel XD

Ez a pózolunk a kukoricával annyira aranyos!

 

 Végül neki ült a sarokba és neki állt a kukorica eszegetésének.

 

Itt már kicsit duzzogás volt hogy minek van ennyit fotózva

 

 Azért megnézte mivel fotózom össze vissza

 

 Imádni valóan kíváncsiiii!

Átkerült az terráriumba a rácsból, hogy több helye legyen.

Aztán a napok folyamán mikor valami aranyos történt le lett fotózva:

élete első ropija, azt hiszem tetszik neki.

itt is volt kíváncsiság, hogy miért zaklatom a vakuval

nagy kíváncsiság

aztán menekülés...

A legfurcsább helyeken látni mikor még azt hittem hogy elveszett meglépett, és ekkor tűnt fel hogy mekkorákat is tud ugrani.

DE hogy mért kényelmes az itató teteje... azt nem tudom...

Pillanat kép a sarokban...

ez az oda ragadt forgács... annyira cuki volt, fel se tűnt neki igazából (ha nem fotózom szerintem hat láb mélyen aludt volna még)

Az új mászóka tetején.

Egy orr... kíváncsi orr

Még mindig kíváncsi de már a füle is látszik XD

Szemből, de már nagyon figyel mért zargatom...

A hogy is van elrendezve a csoda helye...

 

 Riszálom úgy is úgy is...

Ez tényleg nem patkány hanem ugró egér... vagy valami izom kolosszus akar lenni.. nem tudom de hogy az üveg peremébe kapaszkodva húzódzkodik...
De ez a pillanat kép annyira aranyos volt, a pont elkaptam hogy rosszat tesz és le se tagadhatja.

Azért még felmászik...

Végül lent megpihen...

Konklúzióba nekem végül is nem patkányom van hanem egy ugró egerem, aki helyből veszi az akadályokat.

Fogalom zavar...

Napokban probléma merült fel...
Oh de nem kell nagyra gondolni, egy egyszerű sima kis gond. B. elolvasta D írását... és kiakadt, hogy hogy lehet valaki ilyen... és micsoda diszkrimináció.

Új dolgok

Mindenkinek az életében eljön előbb vagy utóbb hogy szeretne elköltözni a családi fészekből.
Engem is utol ért ez az érzés.... Szeretnék el költözni, de nem lesz zökkenő mentes ahogy képzeltem régebben ahogy terveztem régebben. Soha semmi nem zökkenő mentes.

Ame vágyálmai....

Ame ma boltban volt és gondolkodott...
A mélyhűtő előtt állva a fagylaltokat nézve azon gondolkodott megengedheti e magának ezt a fajta kényeztetést... és miért nincs eper citrommal kombinálva... végül a tojás megtalálása után csak meg lett az egyetlen vödör citrom eper kombinálású fagylaltot. Végül hosszas lamentálás után úgy döntött megveszi... elvégre ma már egy könyv büszke tulajdonosa. Végül csak haza talált és neki állt a kényeztetés öröme...
Elkészült a Miki egér koktél és mellé a pipa...

Ezek után ül a konyhában és békésen lézeng... aztán vacsora ötlet és beüt a ménkű legyen ez... de hogy mit gondolt ki a boltban vacsorának magának arról fogalma sincsen... és hogy mit visz holnap... arról sincsen...

Ame nagyot álmodott és vágyai még nagyobbak...
egyszer sok pénze lesz és nem lesz gondja könyvre és édességre...
furcsa milyen egyszerű dolgok tesznek minket boldoggá... könyv és édesség...
könyv olvasása miközben meleg teát iszogat és beburkolódzik a kedvenc takarójába... Sokat kér?
Nem hiszem..
Napközben pedig egy kellemes nasi pillanat képe:

 

A vágyak és álmok pillanata egy kicsit meghomályosul mikor az ember muszáj hogy felkeljen és kimenjen a valóságba.

Mégis a fagylaltpultnál magamban beszélve ráébredtem. Nem baj hogy nem vagyok normális, ettől sokkal színesebb és vidámabb vagyok mint az összes többi ember!

El fújta a szél

Jelenleg épp labilis hangulatomban lézengek... talán egyszer helyre billen az egyensúly... szeretném azt hinni hogy ez hamarosan megtörténik. Mert ez nem állapot!
Annyira nem állapot hogy most már verselésre sarkallom egyik ismerősöm.. Fáradtak nyűgösek és betegnek érezzük magunkat, ez a végeredmény:

Űzzük Űzzük nyavalyát
Sose lássuk többet már
Sicc ki most már belőlünk
Nincs már helyed mi köztünk
Vidáman és jól leszünk

Szóval ez van most este... de napközben hol a hót unalom hol az alvás elleni küzdelem hol pedig az édesség utáni vágy... és mivel tudja az ember csökkenteni ezt a fajta vágyát? Hát... vásárol... képzeletben. Mert nekem nincs sok pénzem így azt a keveset ami van be kell osztani.
Végül is a három méregdrága könyv helyett vettem egy hasonló témájú de kicsit olcsóbb könyvet. kvázi tizedéért költöttem mint amit kinéztem.
Persze ma hamar elengedtek ez jó volt mert így eljutottam a postára át vehettem a könyveimet amiket anya rendelt nevem napjára.
Aztán az ebéd befejezése bőrkiütése, végül anyuhoz fel... Most pedig béke poraimra... lassan ágyba kéne toloncolódni... de olyan jó itthon lenni... nem akaródzik elmenni holnap sehova.
Nap végére rájöttem hogy nem is baj hogy ilyen hamar megszűnik a munka viszonyom úgy hogy nincs más hely számomra... Lesz időm takarítani helyre rakni a lakást... és olvasni. pihenni.
Muszáj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz különben kijön a vacsorám a nem szokványos útvonalon és azt most nem szeretném, nincs időm betegnek lenni... majd lesz időm betegnek lenni ha már túl vagyok minden mizérián.

Szeretném ha már túl lennék ezen, nem kéne néznem azokat akik elfordulnak csak azért mert valaki rosszat mond vagy gondol és hangot ad neki... nem szeretem mikor elítélnek... Ráadásul olyanért amiről nem tehetek.

Mindegy ami volt elmúlt... elfújja a szél... minden gondot bajt.. egyszerűen nincs erőm és kedvem vele foglalkozni, majd jön valami jobb valami új.. valami más.

Mai nap folyamán viszont örömeim is vannak két új könyv, ami régi álom volt és most végre sikerült megszerezni. Szeretem a filmet is de a könyv az igazi. Egy gésa emlékiratai... ahh...

Mentem aludni, hogy holnap tudjak olvasni XD

Megfordult a szél

Megfordult a szél!
S ezen a fordított szelőn nem Mary Poppins jön csak én megyek. Megint megyek állás interjúra és megint el kell kéredzkednem. Ezek után már csak azt várom hogy végre felegyenek. Nem hiszem hogy a múltkori helyre sikerült nagyon bele gabalyodtam, de jó hely lett volna. De talán ide... olyan jó lenne!
Most végre itthon vagyok, és élvezem anyuék társaságát morgását miegymásét...
Jövőhetén végre el fog múlni a gyomor idegem, és minden bajom ha másért nem hát munkanélküliségem miatt.
Ezenfelül sikerült pár hírt elmondani anyuéknak így már kicsit nyugodtabb a légkör körülöttem... Őket sokkolta én végre megnyugodtam.
Ezentúl nyugodtan mesélhetek életem ezen részéről is.

Most pedig panasz áradat következik...
Elköltöztem itthonról mégse találok semmit! És ez még igy lesz jó sokáig... nem egy jó előrejelzés de igyekszem dolgozni az ügyön hogy ne így legyen. Jó lenne tudni hogy kvázi dolgaim merre leledznek.
A munkámra is panaszkodom...
ott vagyok de igazából nem is kellenék... lenne más értelmesebb feladat is amit elvégezhetnék... viszont az hogy személyes adatokba turkáljak képzettség nélkül... arra nem vállalkozom erre át akartak rakni 4 órába az meg a fizum felét jelenti ami azt jelenti hogy még a K+K felét se tudom állni... Tehát vagy 8 órában foglalkoztatnak vagy azonnal megyek amerre látok, és kifizetik amit ott dolgoztam eddig, ugyan 36e mínuszban leszek, de nem érdekel!
Kezdem megint úgy érzeni hogy bevettem a letojom tablettát, és nem izgat semmi sem!

Szóval bele vetettem magam a számokba, és végül azt sütöttem ki hogy jó újra varrni készülni a ruhákkal, most próbálok lefordítani egy szabás mintát.
Remélem sikerül legalább egy közel jól kinéző ruhát össze hoznom... szeretném.

Végig nézve a szobámon elszomorít mennyire kevés dolgom van itthon, mégis mikor látom hogy mi minden maradt itt megnyugszom, azért nem fognak elfelejteni teljesen.

Van még valami amit azt hiszem el kell döntenem!
A napokban találtam ki... azt hiszem lesz egy kisállatom!
Újra állattartásba kezdek. Sünit szerettem volna eredetileg, de az elérhetetlen áron van... Marad az egyszerűbb, de kíváncsibb mégis a hiedelmekkel ellentétben tiszta jószág. A Patkány.
Ezzel búcsúzom mára...

Első munka nap...

Áprilisi tréfák, eltűnt diákok...

Azt hiszem ez most a legfurcsább dolog ami történt velem. Már voltam a kémia laborban vagyis a szertárban mosogattam elpakoltam. Találkoztam a biológia tanárnővel is mindenki teljesen kedves eddig nem volt gond velem sem. Félek hogy nem fogok beválni. Furcsa az asztal túl oldalán lenni.
Lehet hogy a szünetek csataterek de mikor óra van nyugalom van szerencsére.
Kicsit slamposnak érzem magam de legalább mikor a diákok között vagyok nem tűnök ki, Kellet volna könyvet hoznom...
A takarító is teljesen rendes, kezet fog bemutatkozik üdvözöl. Hogy mi lesz hétfőn... nem tudom... pedig jó lenne.
Ez a recsegő parketta... egy agyrém!
Lehet elő kéne kaparnom a tabletet s írnom valamit vagy csak olvasni, olyan rövidek a szünetek.
Azt hiszem ma haza sétálok. Lefogom járni a lábam de minek siessek? Otthon úgy se vár senki.
Szerencsére az informatikus rendes fazon és kapok tőle wifi elérhetőséget. Lehet haladni fogok a könyvemmel? ki tudja Reménykedem.
Kezdek aggódni.... hogy kell áfás számlát kérni? Nekem ezek a dolgok nagyon ujjak... hirtelen bele csöppentem a felnőttek világába.
Sajnálom hogy a laposom nem bír ki többet akkumulátorilag pedig most még jól is jönne bele bújni.
Fura hogy bele látnak az asztalomba, de néha jó is.. Nem tudom...
Nézem a tanárok arcát és látom hogy a nap előre haladtával hogy kedvtelenednek el. Majdnem teljesen végig vezethető a napjukon.
Jó lenne megtudni mikor milyen óra van. Mikor kellek ide és mikor inkább lehetnék a szertárban.
Szeretnék elmenekülni a szertárba! Ott béke van itt pedig folyton szem előtt, nem jó érzés.
Szeretnék hasznos lenni de valahogy nem jön össze a dolog... haszontalanul ülök itt az asztalnál.
Végre labor... vagyis szertár... Hagytak némi mosogatni valót... hát jó...
Bemegyek a laborba és elkámpicsorodom.
Basszus két szakmával egy félkész diplomával itt vagyok egy középiskolába és mosogatok. Én nem ezt akartam!
Sírás kerülgetett de nagyjából mindent elmosogattam amit tudtam... "sikeresen" eltörtem egy kémcsövet mert persze én meg a finom mancsaim.
Végeztem és még mindig volt kb fél óra addig hogy vége legyen a munka időmnek. Ezek után az igazgató helyettes úr közölte hogy magázzam, és mivel magázást kért így mehetek haza. Hétfőn reggel 8kor kezdődik a nap.
Üvölteni sírni szeretnék! Annyira szutyok nap volt ez... pedig olyan jól indult, de én nem vagyok titkárnő... nem ez a szakmám. sőt még csak ide való se vagyok. túl képzett mosogató nő.
Egyetlen szerencsém... nem kaptak el hazafelé a villamoson az ellenőrök... inkább haza sétáltam. Hosszú volt a csarnokban megvettem a vacsihoz valókat. és jóízűen megeszem most hogy végre kész van bár még ehetetlenül forró.

Keresgélés

Ismételten jó a gépem, ennek köszönhetően neki állhatok keresgélni, igazából ez a keresés már tavaly október óta megy.
Álláskeresés... mindenhol csak állás ajánlatok vadászata megy folyamatosan.
Ezenfelül az élet se túl szép, mert megint őrlődés van a köbön.
Hogy lehet finoman és óvatosan közölni hogy szeretnék elköltözni? sehogy.... főleg ha épp mindenért én vagyok a hibás.
Tehát keresgélem az utamat, még mindig a nagyvilágban próbálok örülni a jónak és elfelejteni a rosszat...

egy halál...

NA nem kell nagy halálra gondolni, csak a laptopom gondolta úgy, hogy ő most nem akar tovább működni.
Szóval szombatig... a létezés legkisebb jele is csodának számít... írni is csak füzetbe. Hogy megmenekülnek e a dolgaim az eddigi merevlemezemről... az majd szombat este kiderül. Reményeim szerint sikerül... és túl éli... és mindenem meg lesz.
Nem kisebb értékek forognak itt kockán mint:
Az összes eddigi lementett fényképem mai még tavalyról és indéről készültek (még nem kerültek fel internetes fiókomba)
Az összes iskolai cuccom
A szakdolgozatom
Az összes elkezdett de még nem befejezett történetem...
A filmjeim...
A klipjeim...
A zenéim... (akkora gyűjteményem volt hogy csak na...)
ÉS még sorolhatnám mi minden apróság volt a gépen ami remélhetőleg még rajta is van és nem sérült és meg lehet menteni.

A remény hal meg utoljára...
A gépem először...

Az operaház fantomja

Már nagyon rég tartozom ezzel a bejegyzéssel.
Volt lehetőségem elmenni a Madách színház előadására. Ott pedig megnézhettem az Operaház fantomja című darabot.
Hát... sok mindent szerettem volna róla mesélni, zenés belinkelésekkel együtt, de nem jön össze. Még most is hatása alatt állok kicsi.

Egyszerűen nagyszerű volt.
Nem a megszokott volt a vége, hanem kicsit átírásra került.. de nekem így tetszett jobban.
Úgy mentem el hogy nem néztem körbe miről szól, hogy szól... csak mentem mert a lehetőség adott volt.
Nem bántam meg. A szünetben persze kérdezgettem azt akivel mentem hogy milyen az eredeti történet, mesélt is róla, de nem... nem bántam meg.
Imádtam... egyszerűen magával ragadott. a képek a mozzanatok, a kosztümök, a zene, a hangok...
Még össze függően se tudok róla beszélni.

Köszönöm a lehetőséget hogy láttattam!

Amikor idő van...

Sokszor el gondolkodom miért rohanunk... a minap kaptam rá egy érdekes magyarázatot. Utaztunk és ültünk a vasút állomás előtti hűvös árnyékos padon, a fejem vörös mint a paradicsom (szóval elég meleg volt). Ekkor M. fel hozta hogy akkor hogy is van ez. Az órásoknak köszönhetően megtudták alkotni a mozdonyokat és ezzel elindult a lavina. Az óra készítés és a vasút nagyon is közeli szoros kapcsolatban állnak.
És mióta vasút van azóta nincs nyugalom, pihenés... azóta folyamatosan rohanunk, hogy elérjük a vonatot. Eleinte csak egy óra kellet a templom tornyára, ahhoz igazodtak az emberek. Aztán jött a vasút, és felborult a rendszer... jöttek láttak és győztek, az emberek már maguknál is hordtak órát (persze eleinte csak a vasút állomásokon volt óra mindig a bejárati ajtó felett.)
Aztán a modernizáció utat tört.
Ma pedig már nem tudunk létezni nélküle... és csak rohanunk rohanunk....
Nincs vége.
Pedig néha meg kéne állni csak egy egészen kicsit, körbe nézni, megnézni mi az amin épp átgázolunk, ahol épp elsietünk.
Fontos dolgok ezek, és egyre fontosabbak lesznek. Ahogy haladunk előre, mert az idő az ami nem áll meg, mi pedig csak mérjük. mérjük mennyi időt vesztegetünk el evésre alvásra, pedig mennyi minden mást tehetnénk helyette.
Pedig az ételt élvezni érdemes. Az álmokat meg kell álmodni, hogy aztán valóra lehessen váltani őket.
Az időt mérjük, de mi lassítsunk le egy kicsit...
Kell az idő amíg a vonaton ülve kibámulunk az ablakon és fürkészük a tájat, hogy aztán a végtelen út végén legyen miről mesélni. Éljük meg a pillanatokat!

gyüleletem meséje

A napokban sikeresen leraktam a csupasz alkaromat egy olyan asztalra amire nem kellett volna. kipattogtam... kentem fűvel, fával, virággal nem múlt el, de a viszketés sem... szépen álmomban véresre vakartam és már a felkaromra is át terjedt a dolog. Kis piros pontok lényegében nem nagyobbak a szúnyog csípésnél... és mégis jobban viszket mint bármi más a világon.
Gyanakvásom az se könnyíti meg hogy allergiás vagyok a melegre, a porra, és természetesen még ekcéma hajlammal is rendelkezem.
A tegnap estét át viszkettem. Olyan poros helyen.. uhh...

És itt kezdődik a mese igazán.

Megérkezem elmosogatok, elpakolok, hogy leülhessek még helyre kell raknom egy csomó mindent. Ezek után ahelyett hogy a saját cuccommal foglalkoznék neki állhatok takarítani. utálok ott lenni. koszos, büdös... és még el is kell viselnem. nem én nem költözöm oda semmi pénzért.
Ha valaki nem képes maga körül rendet tartani üsse kavics... de hogy tisztaságot sem?
Ekkora hányadékot már rég nem láttam. a fürdőben nem megy le a víz, se fürdeni se mosni nem lehet így. a wc-ben ott a háromnapos nyúl pisi a szőnyegen, mellette a nyúlszar, és még csak arra se képes senki se hogy fogja és szépen bele dobálja a toalettbe.
Ezek után ne kapjak agylobot, hogy az egész nap békésen csendben lévő viszketésem az ágyban azonnal előre kap olyan szinten, hogy nem vagyok képes még csak aludni sem, mert bármihez hozzá érek csak viszket, viszket, és viszket.

Hogy ezek után miért is menekülök haza oly gyorsan a saját kis koszfészkembe, mert itt se volt karácsony óta takarítva és rohangálnak a por tigrincsek a földön. de hogy tiszta talpal nem lépek bele egyetlen nyúl ganéba sem az is fix.

Utálom azt a házat, mindenki csak megbámul mikor köszönök nagy nehezen vissza köszönnek, egy egészségeset lélegezni nem lehet mert a bűzös városban van.
Utálok azt a lakást mert mindenről csak az jut eszembe, hogy én még semmit nem raktam le az asztalra, nincs munkám, és itt is csak kitartott vagyok, tehát ellenszolgáltatásokat kell nyújtanom az ottlétemért.
Utálom ezt az érzést.
Valamint nagyon utálom azt amikor szellemjárás van.
Mert van... nem is kicsi... és borulnak a cuccok. tünedeznek le a dolgaim. nem szeretem!


Szóval most kipufogtam magam.
Megyek alszok egy jót a saját ágyamban, ami nem poros... és tiszta az ágynemű... és én is nemsokára tiszta leszek.

Vigyázzatok a gombostűkkel... a legfurcsább helyeken kerülnek elő.

2016 Boldog Új Évet!

Elérkezett még egy év... ímhol már 2016-ot írunk.
Elgondolkodtató kicsit hogy mennyi minden megváltozott a régi szilvesztereimhez képest.
A tavai szilveszterem (haha... szóval ami pár napja volt szilveszter) arról szólt, hogy bekevertem egy hatalmas adag palacsintát, kisütötték a fiúk, és a lányok elvonultan beszélgetni a... na nem a hüvelygombáról, hanem a szakdolgozatról az élet nagy kérdéseiről, mi lesz velünk a továbbiakban, meg kivel mi történt amióta nem látta a másikat.
Ezenkívül velem "bulizott" húgom is, aki nagyon élvezte a "nagyok" társaságát. Elvolt mint a befőtt, jóízűen ette a palacsintát és vígan beszélgetett.
Éjfél előtt 15 perccel kinyitottuk a pezsgőket ( a két lány... Remek volt jót vidultunk, én félek a dugóktól ők meg röhögtek rajtam aztán a gyerekpezsi csak el lőtte a dugaszát.) aztán jöttek a fiúk, 5 perecel éjfél előtt, hogy akkor nyissuk ki a pezsgőket. Erre hoppon maradtak mert már ki volt nyitva az amit kértek XD
Végül pohár vadászat és lőn pezsgők a pohárba mindenkinek annyi amennyit és amilyet kért. Várjuk az éjfélt. felcsendül a himnusz. Koccintás, kuncogás. Telefon vonalak fel izzanak. Végül vissza süppedés a beszélgetések mezeire.
Hajnali kettőkor egy egyén elment aludni, hajnali fél háromkor elment egy vendég, és hajnali háromkor a maradék vendég is távozott.
Húgom meg én leültünk lefeküdünk animét nézni, párom az ágy falhoz közelebbi részén nyomorgott és szunyált. Ezek után valamikor hajnali 5 körül elaludtam én is.
Délután valamikor feléledtünk halottainkból. aztán irány haza.

Otthon anyuékkal újra koccintás, végül egy kis pukkantgatás. Végül elkezdődött az új év.
Fogadni semmit nem fogadtam meg. Elvárni sokat elvárok magamtól, de nem volt újévi fogadalmam.
Mindenkinek kellemes boldogságban gazdag új évet!