A túlélés záloga hogy nem arra koncentrálok ami a probléma.... Szóval most aztán kicsit össze csaptak a fejem felett a hullámok...
Megírtam egy vizsgát... kimerültem idegileg, és kicsit azt hiszem testileg is...
Ezek után végig baktattam majdnem az egész körutat hogy találjak megfelelő minőségű anyagot... meg lett... végre van ruha anyagom már csak némi szabásminta kell és neki eshetek varrni...
Na de hogy kerek legyen a napom.. M-nél elszakadt a cérna... fájt amit mondott, bántottuk egymást... mert akik szeretik egymást azok bántják legjobban azt akit szeretnek... szóval egymást.
Végül arra jutott hogy kijött ide hozzám. Ez nagyon jólesett és azt hiszem most kicsit boldogabban hajtom fejem álomra (arra a megmaradt 4 órára) és bizakodva lépek át a mába.
Ezen kívül kaptam két olyan hírt is ami alapjaiban a két órás zokogásomat feledtette velem.
Meg lett!!!!
Meg van két tárgyam is ami visszamaradás volt csak... (már csak három van hátra! Fel a fejjel van ki út a sötét alagútból)
Az egyik tárgyat negyedjére kellet fel vennem, de végre meg van... Túl éltem! Túl éltem mert másra koncentráltam (^.^)
Szóval és tettel... Megyek aludni... itt az ideje hogy lepihenjek... bár még aggódóm M. miatt... remélem épségben megérkezik úti céljához, és nem lesz semmi baja.
Ma pedig neki eshetek még egy tárgy megtanulásának.
Mindent bele már csak két hét...
(alvás nélkül, csokin élve... könyvek fölött görnyedve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése