Sokan idő pocsékolásnak tartják a napló írást.
Pedig nem kéne annak tartani.
Akik olyan feledékenyek mint én, azoknak jó hisz emlékeik írásban is fent maradnak.
1999óta vezetek naplót. Jó vissza olvasni a régi emlékeket, Mi mindent tartottam akkor fontosnak hogy le is jegyezzem.
Fontosnak tartottam leírni hogy mikor megbántottak, mikor kihasználtak... Mikor úgy éreztem már nem bírom tovább...
Nem lesz tőle jobb, de a lélek megkönnyebbül hogy kiadta a bajait... Most is épp ezzel van a probléma... Kimondom amit gondolok... Sokaknak nem tetszik még többek panaszolják hogy csak panaszkodni tudok.. Igen sok a panasz és még több a gond.. Mégis én így érzem magam jól.
Senki nem szeret panaszkodni.. mégis ha valakinek elmondhatja ami baja van akkor megnyugszik, ha viszont az emberek már nem akarják meghallgatni olyankor jól jön egy csendes társ aki megőrzi titkainkat.
Mára már a második füzetemet töltöm meg gondolataimmal pedig alig tíz éve vezetem.
Belegondolva nem csak a napló de polcokat töltök meg. Furcsa végig nézni a szekrényen ahol egymás hegyén hátán állnak fekszenek dőlnek mappákban... feljegyzett írásaim.. amik már lassan a feledés homályába vésznek - olvashatatlan kéziratok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése