Néha nem tudom eldönteni, hogy én beszélek olyan nyelven amit mások nem értenek vagy egyszerűen nem érdekli őket amit mondok.
Vegyünk egy példa:
Sokszor írok a saját szórakoztatásomra, és ezt megosztom másokkal is. Vannak olyan esetek is amikor közösen írok valakivel.
De most! Ha-he - kikuncogott az élet.
Terhessé vált írni. elvárják hogy írjak és úgy már nem is olyan jó. Vannak már olyan fandomok amikbe nem akarok írni.
Szeretnék új dolgokat kipróbálni. Vagy csak simán szünetelni. De nem lehet. Nekem írni kell mert különben nem tetszik a másiknak. Mert nem halad előre a közös írásokkal és hogy micsoda dolog ez. Nem tud mit kezdeni magával mert ötlete van csak nem halad miattam, az én hibámból.
Persze minden az én hibám....
Szeretek írni, szeretek gondolatokat egymásuránba fűzni... de mikor ezt már elvárják és nem pedig segítik akkor nem megy...
Nem fogok tudni írni egy jó darabig azt hiszem... és tönkre fog menni egy barátságom is emiatt... pedig szeretném ha nem így lenne.
Kényszerből viszont nem akarok írni, az nem olyan - régebbi bejegyzésemben már fel van tüntetve miért... és ez azóta se változott...
Azt hiszem nem lehet ennél szebben kifejezni hogy hagyjanak békén.. és még sem, mert még mindig és még jobba... mert mért is lenne egyszerű a helyzetem.. XD
Nem baj addig a meglévőket piszkálom nyugodt szívvel, végig olvasom és nevetek hogy de furán és hülyén fogalmaztam... Most pedig ideje vissza térni az animékhze, ha mást nem akkor legalább az oldallal foglalkozzak egy kicsit ha már van és csinálom... Szegény Barbosz úgy is egyedül mokolt vele az elmúlt napokban... Most kicsit bele piszkálok én is.
Aztán irány harány a tanulás...
