Tudnám miért vagyok még itt, miért csinálom még mindig ezt és mért élvezem a szenvedést?
Végtére is a válasz egyszerű, szeretek itthon lakni.
Ma itt volt ismerősöm Blani, anyukám kiakadt hogy ide addig senki be nem teszi a lábát amíg ki nem takarítok, nos neki álltam felporszívóztam, és persze még port is töröltem a látványosabb részeken... de semmi több semmi nagy neki esés vagy ilyesmi. Persze még mielőtt nagyon meg nyugodnál... áh nem úsztam meg ilyen egyszerűen, anyukám drágám közölte, hogy ez nem szálloda, na ez fájt...
Szálloda... Nos igen, mindenki azt hiszi viccből mondta, de majd alkalmasint vissza fog ez még ütni.
Szálloda... mért is mondhatta?
Azért mert meló után haza esek, totál fáradtan és nem takarítok, nem mosogatok, nem csinálok meg mindent mikor közli, hogy meg kéne csinálni. Na én erre nem vagyok hajlandó... Meg kéne,.. az nem egyelő azzal hogy légyszíves csináld meg.
Szálloda... ez fáj.... Nagyon fájt...
Ezek után Jött Blani meg nyugtatott, nem egy állapot ténylegesen. valamint miután elszívtunk pár béke pipát, csobbantunk a medansziében, és még a padlás szaunájában is meg mártóztunk, közölte : Ez egy békés hely. Jó ide jönni, mert nyugodt, és ö is megnyugodott.
Azért jó érzéssel tölti el az embert ha ilyet hall. Béke, és nyugalom, meg jó érzés.... Igen ez jellemzi az otthonom, és én szeretek itthon lenni, már csak ezért is...
Szóval el jutottunk megint oda hogy miért is vagyok még mindig itthon, mert itt békés.
Itt béke van, nem háborgat senki...
Azt hiszem menni kéne aludni... Holnap dolgozom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése