A béke szigete

Ismét egy "eseménytelen" nap...

Tudnám miért vagyok még itt, miért csinálom még mindig ezt és mért élvezem a szenvedést?

Végtére is a válasz egyszerű, szeretek itthon lakni.

Ma itt volt ismerősöm Blani, anyukám kiakadt hogy ide addig senki be nem teszi a lábát amíg ki nem takarítok, nos neki álltam felporszívóztam, és persze még port is töröltem a látványosabb részeken... de semmi több semmi nagy neki esés vagy ilyesmi. Persze még mielőtt nagyon meg nyugodnál... áh nem úsztam meg ilyen egyszerűen, anyukám drágám közölte, hogy ez nem szálloda, na ez fájt...
Szálloda... Nos igen, mindenki azt hiszi viccből mondta, de majd alkalmasint vissza fog ez még ütni.

Szálloda... mért is mondhatta?
Azért mert meló után haza esek, totál fáradtan és nem takarítok, nem mosogatok, nem csinálok meg mindent mikor közli, hogy meg kéne csinálni. Na én erre nem vagyok hajlandó... Meg kéne,.. az nem egyelő azzal hogy légyszíves csináld meg.
Szálloda... ez fáj.... Nagyon fájt...


Ezek után Jött Blani meg nyugtatott, nem egy állapot ténylegesen. valamint miután elszívtunk pár béke pipát, csobbantunk a medansziében, és még a padlás szaunájában is meg mártóztunk, közölte : Ez egy békés hely. Jó ide jönni, mert nyugodt, és ö is megnyugodott.
Azért jó érzéssel tölti el az embert ha ilyet hall. Béke, és nyugalom, meg jó érzés.... Igen ez jellemzi az otthonom, és én szeretek itthon lenni, már csak ezért is...
Szóval el jutottunk megint oda hogy miért is vagyok még mindig itthon, mert itt békés.
Itt béke van, nem háborgat senki...

Azt hiszem menni kéne aludni... Holnap dolgozom...

számadás

Tegnap este sikerült beszélnem egy ismerőssel, valamiben igaza volt valamiben nem...
A fekete ruha problémámra kerestem magyarázatot. Mostanában ugyanis feltűnt, hogy egyáltalán nem vagyok félelmetes vagy megbotránkoztató a körülöttem levők számára, ez elkeserít.
Mindig is szerettem polgárt pukkasztani, mostanában meg mindenféle jött ment oda jön leszólít és ez zavar, elég rendesen.
Szerencsére a ruhámmal a zenei ízlésem nem változott meg, de vissza hallgatva a régi klasszikusokat (mármint számomra) megint csak rájövök hogy mennyire másabb voltam, mennyivel lázadóbb.... Vajon jó ez nekem hogy asszimilálódtam?
Jó nekem hogy bele olvadtam a szürke hétköznapokba? Én is egy birka lettem, aki dolgozik, hogy megéljen; és tanul, hogy legyen majd jobb munkája....


Számot vetettem, és el keseredtem...
Ezek a videók várják hogy kész legyek velük... Bár a sorból kihúzhatok párat mert már csak a magyar szöveget kell elkészíteni hozzá.

Íme a lista:

Black Veil Brides:
                          - Nobody's Hero
                          - Perfect Weapon
                          - Rebel Love Song
                          - The Legacy
    Legion of the Black:
                          - Wretched and Drivine
                          - I Am Bulletproof
                          - Lost It All
                          - Days Are Numbered
                          - Resurrect The Sun
                          - Shadows Die
                          - Done For You


Panic! At the disco The ballad:
                          - Mona Lisa


Kanjani8:
                          - Naniwa Iroha Bushi
                          - Wahaha
                          - Zukkoke Otokomichi

 KAT-TUN:
                          - Real face (7 verzióban)
                          - Keep the faith
                          - Signal

Dir en Grey:
                         - Higeki Wa Mabuta Wo Oroshita Yasashiki Utsu

Arashi:
                         - Believe

Matenro Opera:
                        - Tsuki no Suna

Orange Range:
                        - Shanhai Hony


Szép kis lista... Azt hiszem neki esek még egy számnak, Blani még úgy se jön.... Aztán majd csak lesz magyar felirat is rajta :)

Kész kész!!!!

Kész lettem a Black Veil Brides - New Year's Day számmal!
Igazság szerint már egyszer megcsináltam... de most megcsináltam még egyszer mert ez a Klip az amibe bele szerettem.
Szóval most ez jön (^-^)

Black Veil Brides - New Year's Day

Online

Miért?

Miért foglalkozom megint a múlttal? Miért jönnek elő fájó és mégis muris emlékek?
Szenvedve ettől próbálok a jövőre koncentrálni.

Ezek a számok járnak a fejemben:

Hány cédula egy élet... Annyira igaz és egyre igazabb lesz!

Ma volt a meló helyen kis zene beszűrődés, ez is a számok kötött volt, muszáj vagyok belinkelni, mert egyszerűen nem tudok ellenállni neki.... Nem voltam sose nagy rocker, de szeretem a zenét, és a nemzet csótánya mindig is jó számokat dolgozott fel.

Dolgos hétköznapok... Mégse tudok pihenni, holnap is munka, bár nem hosszú időre.
De igazabából mástól nem tudok pihenni...
Az örökös megfelelési kényszer... és egyre jobban... Nem tudok mindenkinek megfelelni, és egyre kevesebben akarnak úgy elfogadni ahogy vagyok... ez fáj.

Nem is tudom miért írok most... de talán mert épp békén vagyok hagyva és sajgok.. fáj a lábam, a lelkem, a testem...

Megyek játszok még kicsit a hangjegyekkel...

Videó dömping megint... a múltam

A múltamból megkísértett pár szám... Most felrakom őket ide is:

Alcohol - Rockhimnusz:

A zöld a bíbor és a fekete:

Vágtass velem:

Vikidál Gyula - Csak a szívemet dobom eléd:

Dinamit - Tinédzser dal:

Kartago - Rekviem:

Pokolgép - Hol van a szó:

Kalapács - Angyal:

Pokolgép - A háború gyermeke:

Pokolgép - Tedd a kezed / József Attila:

Pokolgép - Itt és most:

Pokolgép - Tépet madár:

Pokolgép - A pokol angyalai:

Sing-Sing - Halál a májra:

Sing-Sing - Valamiben hinni kell:

Sing-Sing - Soha ne engedj el:

Sing Sing - Mindig:

Bonanza Banzai - Induljon a Banzáj:

Piramis - Ha volna két életem:

Ossian - Rock and roll lány:

Ossian - Kalapács József - A magam útját járom:

Ossian - Társ a bajban:

Ossian - Bilincs vagy ékszer:

Ossian - Szív és az Ész:

Ossian -  A szerelem ország útján:

Ossian - Éjféli lány:

Ossian - Tél hercegnő:

Ossian.... és még sorolhatnám... de nem rakom fel ide az összes számukat... Elégedjen most meg mindenki ennyivel.. Ez is fáj eléggé....

Nem baj fájjon még:

Road - Ne mond:

Road - Világcsavargó:

Road - Kicsit könyebb:

És zárásnak még egy kis P mobil:

P. Mobil - Maradsz aki voltál, leszek aki vagy:

Ezek után elgondolkodom, hogy mit is akarok én igazán? Mert nem az vagyok, aki voltam, mégis ugyan az vagyok, aki akkor voltam...
Szörnyű tudni, hogy mennyi igazság van ezekben a szavakban...
Ezek a számok a felét se takarták be a múltamnak... Sose fogok tudni teljesen kitárulkozni.... Ez csak egy sötétebb része volt egy nagyon kis része annak a sötétségnek, ami bennem tombolt... És újra tombolni fog, mert nem lehet mindent eltüntetni nyom nélkül...

Azt hiszem visszatérek a könyvemhez... Ideje olvasni inkább, mint merengeni azon mi mindent rontottam el már és mi mindent fogok még. Azt hiszem ezek a videók eléggé.... intő példák arra, hogy mekkora baj lesz abból ha minden áron azt akarja valaki mutatni de ténylegesen a világnak a szüleinek, hogy minden rendben van vele.
Olyankor lesz olyan problémája, mint nekem...
És erre nincs gyógymód.

Mit is szeretnék?

Igazából halvány lilám sincs hol kezdjem... A napok össze folynak, az élet elferdült, ami régen jó volt, az most a rossz... ami rossz volt, jó lett.
Legyek olyan mint a két arcú Bankok? (hüüü ezt a mesét se írtam még meg)
Nem tudom...
Hiányzik az hogy foglalkozzanak velem, és a régi hülyülések... de csak magamnak köszönhetem, hogy nincsen, én csesztem el.. mert mér ne? szóval minden az én hibám. Rendben, bűnös vagyok. Mínuszban is vagyok és még mindent az én nyakamba is varnak. Jövő héten azért melózhatok, hogy legyen miből kifizetni a hiányt...
Remek érzés így neki állni egy boldog eseménynek.
Apa morog hogy oda kell adnia a kocsi kulcsát mert bent hagytam a szemüvegem, aztán morog mert az ölébe rakom és leesik, aztán a kocsi ajtaja neki koccan a másik kocsinak... megint az én hibám... 
Legszívesebben felszálltam volna a vonatra, úgy ahogy vagyok, és haza jövök. Nem érdekel hogy mi hogyan van. Egyszerűen elmenekülni ezek elöl a dolgok elöl.
ezek után persze végig ültem a ceremóniát, láttam ahogy keresztanyám fejét másodszorra is bekötik. Boldogok voltak, és szépek... (képeket még nem kaptam)
Jött a vacsora, végig ültem, igyekeztem illedelmes lenni, és igyekeztem senkinek semmi rosszat mondani.
Mégis úgy éreztem, a rokonaim között idegen vagyok. Ott hagytak, nem kérdezett senki semmit. Mosolyogtam mégis hogyha szóltak.
Ez valahogy.... ez az érzés valahogy beköltözött most a lelkembe, bele rágta magát ide a szívembe. Fáj ahogy marcangol.

Kifele bámulok az ablakon hazafelé jövet, hold testvér rám kacsint.
Itthon szembesülök azzal, hogy megint én vagyok a hibás....
Szívesen el menekülnék, de hova?

Menekülni.. igen ez vagyok én, a gyáva, aki mindig elmenekül.

Félek a jövőtől, félek hogy mit talál ki a sors fintora. Föld anya rejts el!


Végül kaptam egy pofont még az élettől, és rá kellet ébrednem, hogy megint a semmi ellen küzdök, és a világ ellen harcolok...
Olyan zenék kerültek elő amik a szívem mélyén meg mozdítottak valamit, azóta vagy sírok, vagy kacagok.

Itt a videó:

Ez a kép pedig egy olyan szomorú életet mesél el amilyet nem tudok szebben kifejezni a képek mindent el mondanak:

Még hogy nekem nincsenek érzéseim...
Ezen is akár hányszor végig nézem csak sírni tudok...
Mindegy most vissza térek a könyvemhez.
Oh igaz is!
Ezeket kaptam születés napomra:

Még egyszer köszönöm azoknak akik felköszöntöttek.

Ma van a születés napom....

Igazából már jó 4 napja volt, de nem baj... azért ma van a születés napom.
Anyuék elmentek volna elvileg Erdélybe, én egyedül lettem volna hagyva a kutyával.... és átjött volna pár haver hogy szülinapozzunk...
Erre megfáztam, beteg vagyok, anyuék itthon maradtak, és a nagy buliból egy pipa lett (aminek az izét se éreztem rendesen) meg egy hosszú séta amiből még nagyobb hőemelkedés lett.
Kaptam egy kicsi tortát... (finom, de én nem szeretem a meggyet... és persze meggy van rajta. - de legalább volt)
Kaptam egy hajcsatot, egy ceruzát (gondolom Réka húgom jóvoltából), Barbosztól: Katicás kulcstartót, és egy pólót, ráadásul BVB-set XD XD (ha már itt volt neki is oda adtam a fele szülinapi ajándékát, a könyvet, a másik felét még nem sikerült meg vennem)
Mátétól pedig a napján kaptam meg a pendrivét, meg egy tábla csokit.
Csodák csodájára Meszi Rei is felköszöntött, egy tábla csokival (honnan tudja mindenki, hogy mindig édességre éhezem?)

Kataviusz a maga módján egy kis meglepetéssel :) :

Ezenkivül anya még sütött pizzát :)
Sokan megköszöntöttek, volt aki telefonon próbált elérni (persze hogy itthon hagytam... mert mért ne lennék ilyen lüke)
Sokan facen.. aminek nem örülök mert nem szeretem az oldalt, de persze, ott is el tudtak érni.

Azt hiszem ennyi, ja meg kiderült hogy amit uncsimnak vettem könyvet megkapta... szóval nálam marad a könyv, így megint ajándék nélkül maradtam. Mi a manót vegyek neki? Ötlet? De még csak készíteni se tudom mit készítsek....

Hétfők, ti átkozott hétfők!

Szerettem a hétfőket... Igen én szerettem őket, mikor iskolába kellet menni nem volt számon kérés, de társaság az volt.
Most pedig orvostól jövök.
Múlt héten megfáztam, légkondit nyomattak rám ezerrel, és kicsit betett. Most kezd felszakadni minden. Oh és persze az se tett jót, hogy pénteken hőemelkedéssel 12óráztam, úgy, hogy végig a pénztárban voltam, és még hiányom is lett. Nem is kevés... (4970 Ft. Ez valakinek lehet kevés, de nekem az egész napi fizum erre ment el.)
Nem baj meg volt a tanuló pénzem, túl éltem, erre a hétre lemondtam mindent ami munka, pénteken megyek egyedül pár órára, egy új helyre. Majd meglátom milyen lesz. Addig pedig gyógyulok. Muszáj, mert kell a pénz, és kell a tartozásra, valamint szeretnék pár dolgot venni. Így azért meg kell dolgoznom. Ha megkeresem rá a pénzt majd meglátjuk m ilyne becsülete lesz (valószinüleg nagy mert általában amit saját keresetből vesz az ember azt nagyon megbecsüli)
Holnap röntgen... de jó.. reggel 8-ra megyek...  Nem akajóóóóóóóm (nyaff)
Túl éljük, aztán vissza doktornénihez, ö megmondja mi legyen a fejemmel. Aztán kúrálódunk. Most meg fáj... húz a fejem. A széltől meg áramszünet. Egyre jobb.

Megyek, mert nem vagyok jóban magammal. Kicsit nyafogok (kicsit nagyon), fázik a hátam, huzat is van.
Na jó most már elég volt. A teámat szeretném!

kedd hajnal ban még a hold is más

Van munkám!!!!
Ez egy öröm hírnek számít :)
Bár nem sokan osztják a véleményem... igazából nem is ezt akartam írni.

Eredetileg a poszt címe az lenne hogy:

És az lenne a szöveg hogy:

Az írók mért örülnek meg?
Miért kell eldobni az agyat ha kapsz egy jó kritikát és mért kell mélyre zuhanni ha lelomboznak...

Csak azért jött elő ez az egész mert vissza olvastam egy régebbi posztom, többen is megdicsérték, hogy nagyon szép és hogy nem ártana kipróbálnom ezt a verselős stílust.. hát próbáltam még egyet.. nem jött össze szóval hanyagolandó...
Tetszett, meg tényleg az jó lett, de amit utána próbáltam hát az szörnyű lett... Szóval inkább nem verselek. Nem az én világom.. Bár a szabad versek még minidig bejönnek, de hangulat kell hozzá. Sok és jó...
Jeszus nekem menni kéne aludni... holnap doki és én még nem aludtam egy hunyásnyit sem!

Ezzel búcsúszóm mert olyanom van XD