2013. június 3., hétfő

Reggeli ideg

Nem jó arra kelni hogy elalszol.... nem jó úgy fel kelni hogy halálra vársz... nem egyáltalán nem jó... Vizsgázni fogok...


Egy jó van azért ma... el jutott a tudatomig hogy meg dicsérték tegnap az egyik irományom (pontosabban az előző posztom ami az "Egy hang" címet viseli. azt hiszem berakom a munkáim közé... igen egész jól sikerült ahhoz hogy oda kerüljön.
Biztattak arra írjak még ilyet... de ez magától jön... Nem tudom kierőszakolni magamból mint a novellákat vagy folytatásos regények részeit... Nem megy... ez egyszerűen van és kész...
Ha megint ilyen vagy másmilyen hangulatom lesz akkor lehet írok még de most azt hiszem ez elég volt.
(Igazából ide is terveztem egyet de most nem jön össze még ha akarom sem (~.~) )


Papír suhogás, nem ez csak a kinti szél, kimászol az ágyból majdnem elesel a szanaszét hagyott cuccaidban, remek itt se takarítottál már egy ideje. Megint hallgathatod a szülőket.

Körbenézel sehol senki, akire boríthatnád rá a benned feszülő őrületet.
Idegesen mászkálsz kicsit és mégis vissza térsz kínzásaid helyszínére. Önkínzás... asztal mellet ülni és papírokat suhogtatni. Koncentrációt mímelni, és közben azon imádkozni hogy meg tud csinálni a vizsgát...

Senki nem bolond; tudja, hogy vizsgázni készülsz, persze csak ímmel-ámmal mert senki nem süket, hallja, hogy gépelsz és zenét hallgatsz, de te csak adsz a látszatra.

A látszat, olyan valami, amit mindenkinek fent kell tartani mert különben elvész... elvész ebben a társadalomban ahol csak az számít mennyit tudsz mosolyogni és mennyire bírod a terhelést mindig erődön felül.
Teljesíteni... megint görcsbe rándul a gyomor.. az a finom mikróban várakozó étek is elveszti az igazi íncsiklandósásgát, hiába finom hiába anya készítette, egyszeregyen képtelen vagy egy falatott is le erőszakolni a torkodon...

Mégis neki állsz mert mikor legközelebb itthon jársz már nem lesz olyan jó, és lehet már nem is találod meg.
Jön egy telefon... na erre nem akartál gondolni, szervezni? De te csak túl akarod élni a mai napot. Végül megkeserednek a legfinomabb falatok a szádban.
Nem ez határozottan nem a te napod...

Hát jó reggelt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése