Mikor felejtetem el önmagam?
Mikor voltam őszinte utoljára önmagammal?
Miért nem tudok bele nézni mások szemébe? Meg van rá a válasz mert nem vagyok őszinte önmagammal így nem láthatom mások mit gondolnak és mit éreznek. régebben még könnyű volt.
Még mindig képtelen vagyok mások szemébe nézni... nem találom önmagam. Talán azért vagyok képtelen szemébe nézni az embereknek mert félek meglátják azt a zűrzavart ami a fejemben van. Félek ha meglátják mi van ott bent akkor el küldenek orvoshoz, pedig nem akarok én rosszat senkinek.
Néha el játszok a gondolattal mit csinálna velem egy pszichológus, mindig arra jutok hogy megörülne tőlem, mert vagy örült vagyok vagy nem. Néha normális néha nem... nem tudom el dönteni...
Olyan könnyű lenne ha néha békén hagyna a világ és a mocska. de sajnos ilyenről nem lehet szó. Benne élek...
Mégis teljesen kívülállóként nézem a többieket.... annyira furcsa hogy itt élek benne és még se vagyok részese.
Zavar minden és mindenki... aggódom és félek... annyi érzelem kavarog bennem hogy nem is tudom mért nem csordultam még túl...
Akarom én ezt az egész szenvedést....
nehéz ha a másik szemébe akarsz nézni és mégse vagy képes rá. nehéz főleg ha még csak nem is látsz rendesen. éljen hogy nincs szemüvegem... mert anyukám nem volt hajlandó pénzt adni rá... valószínűleg csak akkor lesz megint üvegecske az orromon ha elmegyek és saját pénzből állok ilyesfajta költségeket... pedig kéne... nagyon kéne.. ég csíp mar harap és még csak nem is látok vele.
Ezek után a keszekusza sorok után azt hiszem zárom soraimat....
Figyelem a zavarodottság nem biztos hogy az épp elmélyüség hiánya.. legfeljebb a döntés képtelenségé...
Szép álmokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése