Itt volt a hétvége és én el mentem egy kis unszolásnak hála kirándulni, egy kimerítő kémia zh után úgy döntöttem megérdemlem hogy testileg is el fáradhassak.
A táj gyönyörű volt még rajzoltam is egyet indulás előtt nem tudom hogy szép vagy csúnya... nekem tetszik:
Eredetileg egy szárnyat akar ábrázolni... de hogy mi lett... azt passzolom... valahogy most ilyen volt a lelkivilágom.
Hüm... Igazából szerettem volna leírni el mesélni hogy mit is láttam, de nem tudom szavakba önteni a képek pedig nem mindent tudnak vissza adni... Oh és hogy hol voltam nem tudom XD Igazság szerint pocsék a tájékozódási képességem és ezért nem is tudom meg mondani hogy hol voltam, valahol Biatorbágy környékén. Átsétáltunk a Viadukton felülről és mintha egy történelem elevenedett volna fel bennem, körülöttem. szép volt a kilátás már csak a vonatok zakatolása hiányzott volna. Igazából sajnálom hogy nem jár arra vonat. Lehet könnyebb lenne a közlekedés? bár kitudja így is két bérletet kell vennem ami nagyon sok, de ha még egy harmadik járműt is bele veszünk az már sok lenne. mert akkor külön vonatra, külön buszra és külön a városi közlekedésre.
Vissza a kirándulásra.
A táj gyönyörű volt annak ellenére is hogy kicsit koszos kicsit szemetes volt de hiába tűnik a kép be állítottnak mégis én látok benne egy kis csodát:
Hiába kerültük meg az Iharost mégis volt rendesen kaptató meg lejtő. rendesen ki is fulladtam, hiába mondta M hogy jól bírom a terepet szerintem nem. meg aztán sokat kellet pihenni miattam mert lefulladt a motor (^_^)
Itt is épp bogarászok :)
Oh igen tele volt az erdő gyöngyvirággal, meg gyöngyvirággal... és sétáltunk jobbra gyöngyvirág, balra gyöngyvirág, jobbra egy kis tulipán, balra egy kis gyöngyvirág. Szóval szép volt annak ellenére is hogy még nem nagyon virágoztak:
Oh és volt más szép virág is bár ennek a nevét még nem sikerült meg tudnom de M-nek már otthon fel van írva... csak velem felejtette el közölni (vállat von... ez van)
(Farkastej)
Persze a kaptatón szép tájak és magas fákon kívül gyönyörű geológiai képződményekkel is találkoztunk:
aztán végre fel értünk egy magasabb pontra egyszerűen lélegzet elállító volt a fentről látott táj sajnos szavak kevesek, de talán a képek segítenek.... bár igazából ezt rendesen ott lehet élőben megnézni... gyönyörű volt.
Véletlenül én is rá kerültem az egyik képre... bár kitudja hogy ténylegesen véletlen volt... M imád így fényképezni... szörnyű néha de nem bánom.. legalább rólam is készül pár normális kép. mikor ezt a példányt meg kaptam mellékelten meg jegyezte hogy már csak a vonyítás hiányzik. Kár... az egyik karakterem történetesen farkas, lehet felhasználom oda.. ki tudja X3
Persze ha már fent vagyunk akkor nézünk is körül a hátunk mögött ne csak a kiszögellést és a lenti világot csodáljuk meg (^_^)
M át váltott makró módba... legalábbis szerinte, szerintem szép ez a kis virág (bár szégyen gyalázat megint csak nem tudom meghatározni pedig tudnom kéne... na de amilyen mostoha körülmények közt meg él)
Ezt a kis bevájást régen méhészetek használták még a közép korban egy fadeszkát vagy lapos követ raktak a vájat elé, a méhek beköltöztek és felépítettek a kast, aztán jöttek, leszedték a fadarabot vagy követ és már ott is van a mézecske... furmányosság... nem holmi flancos méhes dobozocska XD
Na de ha fel akkor le is kell menni. M pedig volt olyan kedves és szépen lefényképezte amint szerencsétlenkedek... Mondhatom jól esett..
Igen én meg a szenvedés... de megérte mert csodás volt a táj. és ugyan el fáradtam de az is jót tett mert nem mindegy hogy az ember feje fárad el vagy a teste is, utóbbi kellemes zsibbadással terjed ki az agyra és végre kikapcsol és nem zakatol.
Leértünk a völgybe és egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal:
Trombita virág mező gyönyörű és ide a napocska csak napi 3-4 órát süt be... mégis milyen jól meg vannak.
És megint út felfele.
De ez.... ez az út csodálatos volt, nem járták szinte emberek, az erdőben meg élt még az a jó szokás, hogy köszöntjük a másikat, hogy ha már több mint egyszer futunk össze akkor az ismerős, olyan jó érzés volt hogy valaki mosolyogva köszön és hagyja, hogy odébb vánszorogjunk mellettük.
És valahogy jól esett végre valakinek el mondanom mindent. nagyon kikívánkozott már belőlem egy két dolog, és végre el mesélhettem, bár lehet néha a felhőknek vagy épp a gyönygvirágoknak beszéltem mert M épp fotózott vagy nagyon bámulta a tájat, ki tudja, de nekem sokat jelentett, hogy végül kirángott.
Oh és még nincs is vége.
Találtunk vagyis M tudta hogy van én nem szóval én találtam/felfedeztem egy nagyon szép síremléket, ugyna kápolna ként említi, mégis az egy síremlék, de nagyon szép és ovális alakja van:
Ugyan ez a képről nem látszik... sajnos. de hát sebaj akit érdekel az úgyis utána nézhet mert ez is része az ottani turista útvonalak egyikének.
Sajnos itt el kellet dönteni, hogy a rövidebb úton indulunk hazafelé mert idő szűkében vagyunk, a nap lassan le menőben van és hát erdőném újholdkor nem a legbölcsebb mászkálni (főleg hogy egyikünknél se volt elemlámpa)
ezt a képet kivételesen én csináltam... ugyan M segítségével meg út mutatásával (fogalmam sincs, hogy mükszik a masinája.. de nem is érdekel amíg megismerem az exponáló gombot és nem kapcsol ki tőle)
hát elindultunk haza fáradtan éhesen és nagyon szomjasan.
Nem hiszem, hogy bármelyikünk is meg bánta volna.
Már beérkeztünk Biatorbágyra mikor is pár érdekes dolgot még találtam...
például egy totálisan illattalan virágzó bokrot!
Szörnyű... nem volt illata! Vagy csak én nem érzek szagokat? bááár szelektív szaglással nem csodálnám a dolgot (kuncog)
A másik dolog ami meg dobogtatta a szívem egy kerítés és a mögötte el terülő kis kertecske. egyszer nekem is lesz ilyenem... vagy legalábbis hasonló. nagyon szeretnék egy kertes házat ahol lesz egy házacska a föld alatt és lesz egy házacska a föld felett bár ez egy másik történet (^_^) Majd máskorra... de itt a kerítés meg a telek:
Egy mesebeli kert és egy mesebeli kerítés... Vajon nekem is lesz hasonlom?
Én is létre tudok hozni egy olyan családot ahova szívesen jár haza a gyerek a férj és még a rokonok is jóízűen el vannak és szeretnek oda járni? Egy olyan helyet ahol a barátok bizalmat, szeretettet és támogatást kapnak? Képes lennék erre?
Nem tudom...
Képesnek kéne éreznem rá magam de nem tudom... bár lehet azért mert még nincs itt az ideje.
Úgy is meg kaptam öregesen gondolkodom, már veteményes meg virágos kerített szeretnék... ültetni gondozni és vigyázni rájuk hisz ha a virágok szeretettet kapnak meg hálálják azzal hogy a legmostohább környezetben is gyönyörűre nőnek.
Azt hiszem ideje búcsúznom... Elfáradtam és megint csordultig vagyok olyan érzésekkel amikkel nem tudok mit kezdeni.
Mindenkinek ajánlom hogy mennyen ki a természetbe olyan szép idő volt, és lesz is!
Kell a városi hajtás után egy olyan hely ahol nem zuga a motor ahol csak a madarak csivitelnek meg a gyíkok hisztiznek hogy meg zavarják a sütkérezésüket (volt ilyen ott fent a hegyen jót nevettünk rajta)
A művészeknek is jólesik kicsit kimenni a kertbe vagy egy parkba a szobai penészedés után. nekem sokat segített.
Jó volt sétálni élveztem.
jutalomból mert jó kislány voltam és végig bírtam menni az úton kaptam egy kis kalácsot meg kakaót aztán fel szálltam a buszra és haza jöttem. jót aludtam és végre újra tettre késznek érzem magam!
Kész vagyok a következő megmérettetésre.
(Ami nem is lesz olyan messze hisz kedden biosz zh és még semmit nem tudok szóval tanulni kell)
Álok szépek legyenek! (^_^)
Uto helyesbítés: útvonalunk: Iharos hegycsoporton, Nap-hegy - Kő-orr - Szélkapu-völgy - Iharos - Keserű-dűlő.
