Bánat

Oly könnyen meg lehet bántani azt, aki a szívednek leginkább kedves.
Ami még rosszabb hogy hiába kérek bocsánatot, itt nem úgy van mint a Dzsungel könyvében, hogy aki valami hibát vét annak a büntetés kiszabása után el van felejtve bűne, sajnos az ember más, az ember szörnyű.
Hiába tudom ésszel hogy meg bocsátott, itt belül talán a szívem helyén, fáj. Fáj mert nem tudok neki megfelelni, fáj mert félek mi lesz ha egyszer csak meg unja az egészet. Akkor inkább most unja meg és hagyjon el minthogy később mikor már nagyon bele élem magam (nem mintha mostanában nem tettem volna).
Egyik ismerősömmel most szakít a fiúja vagy épp a leányzó szakít a sráccal, nem tudom. Félek, hogy a döntést én segítettem elő, de nem bírtam nézni ahogy szenved szegényke. Mégis, én is küzdeni akartam az utolsó reménysugárig, míg volt fikarcnyi lehetőségem. De nem. Nekem hosszú idő kellet míg regenerálódtam, és egy fiú akit végtelenül kihasználtam, csak hogy ne fájjon nekem annyira.
Szörnyeteg vagyok?
Talán igen talán nem, én annak érzem magam.
Megint itt az éjszaka, aludnom kéne mert borzalmas lesz a hétvégém, még se vagyok képes lefeküdni pedig már pizsamában ücsörgök a gép előtt.
Néha kedvem lenne felcserélni a nappalt az éjszakával, amivel csak egy probléma van, túl sok áram fogyasztás lenne a végeredménye, amit persze nem engedhetek meg magamnak hisz nem is én fizetem.

Amit még talán érdemes lenne megemlíteni:

Hazafele jövet a villamoson, igen érdekes dolgot vettem észre, na nem mintha olyan nehéz lett volna hisz a mellettem álló M és egy fiú diskurálásáról van szó. Jómagam is részt vettem csekélyke közbeszólással a beszélgetésben. Jobban mondva a srác csak annyit mondogatót, hogy ez is meg az is meg amaz is csak relatív. Egyébként az eszmecsere tárgya a táska volt, nem csekély probléma lássuk be. Egy társak sok mindenre jó. belerakni súlyos terheket hogy könnyebben magunkkal cipelhessük. Ezzel nem lenne semmi gond. A probléma ott kezdődik ha az ember fel akar vele szállni egy tömött villamosra. Akkor ugyi a figyelmeztető matricákon is ki van rakva illik levenni a háti batyut, és lábhoz támasztani hogy ne bántsunk vele másokat és talán még ki se raboljanak olyan könnyen.
Na mármost, ama mintapéldánya fiatalságunknak aki nem votl hajlandó levenni a társkáját, igen erös ostromott kapot szavakból M-től. Hát nem mondom néha én is csak kapkodtam a fejem.
Igaza volt M-nek, én is leszoktam venni a tömegben a táskám, amikor alig lézeng valaki a villin akkor nem, de akkor minek is?
A sárc csak kappkodta a fejét, a barátnője csak mosolygot, én pedig csedben meg jegyeztem hoyg akkor ha nemv eszi le akkor vegye maga elé (oldaltáska lévén megtehette volna) valamint mgé az elején kértem, hogy ha én is levettem akkor ő is legyne oylan szives és potrohos kövesse példám.
Oh de amit ki akartam hozni belőle. M-nek volt egy megszólalása ami nagyon is ütött. Nem tudom sajnos szó szerint idézni de valami hasonló volt: Pontosan az ilyenek miatt mint te, van oylan rossz véleménnyel mindenki a fiatalságról.
Valahol nagyon is igaza van. Fáj be vallani hogy ténylegesen az olyan bunkó egyének miatt akik a fiatalok uszkve 10-15%-a, vannak olyan rossz véleményel az összesről.
Néha el gondolkodmom vajon tényleg jó volt e a rendszer váltás, vagy sem? Jó volt mert felszabadutunk, rosz votl emrt hirtelen történt?
Nem tudom...
Engem érdekes mégis meg nevelt az édesanyám, engem nem a TV, számítógép nevelt.
És mégis.

Megint vissza értem oda, hogy szörnyen érzem magam mert cserben hagytam azt aki fontos számomra, cserben, mert ígértem valamit felelőtlen módon és nem tudtam betartani.
Vajon van értelme bocsánatott kérni? Kapok megbocsátást? Tovább tudunk lépni felette?
Nem tűnik nagy gondnak, az elején, mégis én fen akadok rajta mert mi van ha másban, nagyobb dologban nem tudom meg tartani az ígéretem? mi lesz ha tényleg betelik nála a pohár, és kitelik a becsületem? Mi lesz velem?
Nos kétségbe esésem el temetem kicsit magamba, talán majd egyszer sikerül rendeznem mindent.
Kihúzott hát, egyenes derék, és fel a hajnalra. Hosszú napoknak nézek elébe.
Pénteken, délelött nem tudom mit csinálok hogy csinálom, de le kéne raknom a cuccom egy fix helyen, lehetöleg ott ahol Pocok is szunyál, aztán anyumat orvoshoz vinni és el mondani neki mikorra kaptunk időpontott. Aztán találkozni egy duzzogo és hitetlennel. Végül vele tölteni a délutánt egy két sör meg kostolásával. (mert én ilyennel is készültem csak hát megint ember tervez isten meg ördög végez)
Aztán hogy jó legyen a nap szombaton reggel kelés, hogy nyugi legyen béke és minden felhőtlen, dolgozni megyek. Melóban, hogy el üssem az üres jártaokat, filmet is nézhetek (van nem kevés amit jó lenne meg nézni) meg dvdt is irhatok ki tekintve, hogy a külsö és belsö vinyom kezd kiakadni hoyg sok rajta az adat. Végül hogy ne unjam el a dolgot, végezvén a munkában rohanhatok egy szülinaposhoz, megigértem. A sütemény már kész van bár foglamam sincs hoyg lesz holnap (ma) hordozható állapotu még... de majd meg oldom. szóval süti. Aztán ezzel és a batyuval a hátamon mehetek oda. Ott ünneplés, meg reménykedés benne, hogy M felbukkan és haza visz. Szombat éjszaka még ez. Vasárnap időjárástól függő, hogy mit csinálok. Vagy fürdünk a Velencei tóban, vagy megázunk és fázunk a városban és sétálunk. Egyik se egy rosz program. Remélem elöbbire lesz meghívom, a fürdörucim már ott van.
Ez a poszt is kinőtte magát, de hát mit is várunk miközben várok... Épp megint vackolok és nehéz szenvedni vele. Sok hely kevés dolog... nem fordítva, sok dolog kevés hely.
Menni kéne aludni de kezdek már egyáltalán nem álmos lenni. Pedig ma aztán kitettem magamért... izé tegnap.
Na jó ez a vég.
kész a letöltés, ideje aludni térni. Jó éjszakát.
Valószínűleg egy sárkány jön és segít aludni, rég nem kaptam zakatoló kedves járműveket álmom tengerének átszelésére. Így jártam.