Amíg veled van teljesen természetes hogy ott van, hogy szólhatsz hozzá hogy mindig segít ha baj van... Egyszerűen az életed része, bizalommal fordulhatsz hozzá.
De ha elmegy....
Magányos éjszakák, szomorú reggelek, megbánt mondatok, ki nem mondott szavak...
Ez marad...
És egy érzés hogy világgá szeretnéd kürtölni!
Szereted és Hiányzik!
Szeretem... Hiányzik....
Borzalmasan sok mindent szeretnék elmesélni neki nap nap után, és nem tehetem már meg, nem hívhatom fel semmilyen mondva csinált indokkal, csak hogy halljam a hangját. Többé nem hallom a hangját. Nem mondja ki a nevem. Nem fogja megfogni a kezem. Nem ad puszit a fejemre. Nem ölel meg.
Képekkel szeretném bombázni, meg rengeteg új élménnyel, tervel, hogy nézd megyek vissza az iskolapadba, nem volt elég, és képzeld hugi is neki lódul! Tanulni fog... tovább megy. és ezt nem tudom neki mesélni... már nem megy....
Hiányzol anya....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése