Húsvét

Itt a húsvét itt van újra...
Nos igen itt van és nekem már most el ment a kedvem tőle!

Készültem tisztasággal, készültem tojással, asztal dísszel... csokival és még meglepetéssel is... és el ment mindentől a kedvem.
Volt egy rossz ébresztésem... egy keserű szájízű telefon beszélgetésem, a végén pedig hullottak könnyeim... Nem túl kellemes érzés...
De ünnepek én így szeretlek...

Szóval világ nyaljál sót!
Nem érdekel ha a szüleimet nem érdekli hol lakom, hogy élek!
Elegem lett abból hogy könyörögnöm kell nekik hogy bejöjjenek. Már nem abban a világban élünk amikor arany keretes meghívó kell mindenhova.
Többet nem fogok azért kuncsorogni hogy méltóztassanak ide fáradni. Ha akarnak jönni jöjjenek, de többet nem lesznek meghívva.
Elegem lett!

Ezek után húsvéti ünnepek is jól fognak telni.
Alig két éve költöztem el otthonról, de azóta még csak ide se szagoltak.
Apa is csak kívülről nézte meg a kaput be ő se jött be. Most valószínűleg még locsolni se jön. (~.~)

Mondja meg nekem valaki mi a fenének szenvedek velük? Minek töröm magam? Miért szenvedek azon hogy akár hányszor még csak a felvetés is szóba kerül rögtön kitakarítok és ragyog minden hogy akkor jöjjenek... és aztán minden egyes alkalommal csak csalódok...
Csalódok abban hogy megint feleslegesen vártam valami csodára.

Tehát az álláspontom marad!
A világ nyaljon sót! Csak azért is jól fogom magam érezni! Csak azért is boldog leszek!