Kaptam egy jó ötletet hogy legyen mihez viszonyítani a dolgokat. Mérjem le a kész mütyürjeimet... és fotós albumot készítsek belőlük... Hmm miért is ne?
Szóval most ennek a kivitelezésében próbálok teljesíteni. Már csak némi stúdió kell XD (Lazán felállítani és megoldani hogy még a legsötétebb sarokban is legyen fény XD )
Szóval sorra veszem azokat amiket eddig készítettem és van belőle legalább egy példány a közelemben... amit le tudok mérni ...
Na nézzük mi van itten:
Simon's Cat
Kék nyuszi
Polip
Totoro
Sellő
Narvál
Egér
Bálna
Elefánt
Csiga
Gomba
Angyalka
Harang
Boszorkányos tök
Kaktusz
Unikornis
Zsiráf
Denevér

Na meg van egy két nem amigurumi fajtába tartózó alkotásom is.. mint pl a rózsák...

Szóval kalandra fel... erősebb izzóra fel...

És most hogy így szépen össze írtam neki esek...
Aztán majd csak lesz valami XD

Polip land...

Azt hiszem nem vagyok normális egészen...
Van egy minta... egy polip minta... (horgolásról beszélek éppen) ami annyira megfogott hogy készítettem belőle egy nagyot.. aztán hogy ne legyen egyedül még egyet... aztán egyet ajándékba... aztán most egyszerre négyet...
És itt a bibi... rájöttem hogy egymás után négyszer ugyan azt a mintát készíteni egy kicsit sok... de ha egyszer annyira bele szerettem ebbe a mintába.. és annyira cuki a polip a végén...

Na megyek vissza már csak három elem kell hogy kész legyen mindegyik... csak az a három elem pont a legnehezebb része... ha még egyszer polip horgolásra adom a fejem (és tuti... mert még kettőt szeretnék készíteni - de azt már csak karácsony után! egy piros és egy zöld...) akkor ezekkel a most utoljára maradt elemekkel kell kezdenem...

Mikor sok minden kimarad...

Az elmúlt hónap kicsit azt hiszem elveszős volt... és most is az.. valahogy az idő megállni látszik körülöttem. Lehet azért mert minden napom kicsit egyforma?
Reggel kelés, etetés/evés... aztán a nap indítása és éjszakától függően még egy kis alvás...
Két hét kimozdulás megvonás, és előtte pedig egy hét zárka... (Mert bárki bármit mond, a kórházba az ember nem nyaralni jár... és hiába mondják az orvosok hogy jobb szem előtt lenni - közben rá se néznek igazából az ember lányára - de attól még messze a megszokott jól bevált környezettől... És hiába imádom a dokim, mert jót akar, és rengeteg minden kérdésemre válaszol... Mégis... Nem esett jól 15.-étől egészen 25.-éig bent lenni...
Na és ha már kórház... Tudtátok hogy a kórháznak van egy olyan rossz szokása hogy felborítja az idő érzéked? Nos én már ebben szenvedek egy ideje XD
Mert ugyan tudod hogy nappal van vagy azt hogy éjszaka... de sajnos hogy milyen nap... azt már nem xD
No de mit csinál az ember lánya ha unatkozik? Természetesen horgol XD

 Ajándékba készült elefáni

 csak úgy mer cuki kék bálna

 egy csiga mert csiga lassan telt az idő még az elején....

 két narvált is készítettem az egyiket oda adtam a doki bácsimnak... kulcstartó verzióban, remélem azért örült neki...

(ugyan a sellőt már itthon fejeztem be teljesen (a kórházban csak addig jutottam hogy haj nélkül egészben kerüljön haza :P ))

Ja igen... itten pedig megtalálhatóak a leírások és a hogyan is készültek XD

Mert persze volt ami bővítésre került most hogy végre gép előtt csücsülök XD

Kék Bálna (új)
Csiguci (új)
Denevér (új)
Sellő (bővítve)
Elefáni (bővítve)
Narvál (bővítve)
Egérke (bővítve)

Megyek még van pár apróság amivel foglalkoznom kell :)
(hátha kész lesz végre az elefáni amit készítek még az egyik nővérnek aki segített rengeteget :) )

Valahol nem vagyok normális....

Mikor azt hiszem hogy végre végzek egy feladat sorral neki állok még egynek... de pedig látni nem akarom már a mintát... Konkrétan az Unikornisokról van szó....
Végre kész vagyok egy adaggal... már csak egy lenne hátra de nem nekem nem elég ennyi... még egyet bevállalok csak azért mert miért ne... :(

csak hogy ne legyen unalmas.. a színei XD
Vajon miért?

Horgolásról röviden

Azt hiszem nem vagyok normális XD
Nem mintha ez túl nagy titok lett volna eddig... de szóval vérszemet kaptam XD Sorra készülnek el a szebbnél szebb darabok...
Bár csak mások mondják hogy szépek, szerintem inkább csak aranyosak XD

Ennek köszönhetően bele vágok még két másik dologba... Az egyik a C2C nevezetű takaró horgolás. Rengeteg mintát szedtem le az internetről és tegnap még fonalat is sikerült szerezni (persze nem minden színben ahogy én szerettem volna.. Viszont a mennyiséget meglátva M közölte hogy akkor innentől én fizetem a fonalaimat... mondván ez az én hobbim... Jó tényleg kicsit sok volt az a pár gombolyag... pár... khm.. kép)

Szóval Miután beszereztem a megfelelő színeket és neki estem a takarónak jelentkezem XD
Addig is... azt hiszem szép napot XD

tavasz

Beköszöntött végre a tavasz XD
Gyönyörűen virágoznak a fák és vannak illatok is XD (amiket néha sikerül érezni is XD

Sajnos azóta már levirágzott a fácska, de nagyon jó érzés volt elmenni alatta nap mint nap...

Egyébként a húsvéti blama után jobbra fordult a helyzet...
Kész lett pár horgolásom, és végre úgy érzem mindjárt vége, látom a fényt az alagút végén....
Ezenfelül végre süt a nap!

A Mütyürök menüpont alatt pedig megtalálhatóak amiket készítettem XD



a világ is szebb ha másik két horgolásod végéhez közeledsz XD

Húsvét

Itt a húsvét itt van újra...
Nos igen itt van és nekem már most el ment a kedvem tőle!

Készültem tisztasággal, készültem tojással, asztal dísszel... csokival és még meglepetéssel is... és el ment mindentől a kedvem.
Volt egy rossz ébresztésem... egy keserű szájízű telefon beszélgetésem, a végén pedig hullottak könnyeim... Nem túl kellemes érzés...
De ünnepek én így szeretlek...

Szóval világ nyaljál sót!
Nem érdekel ha a szüleimet nem érdekli hol lakom, hogy élek!
Elegem lett abból hogy könyörögnöm kell nekik hogy bejöjjenek. Már nem abban a világban élünk amikor arany keretes meghívó kell mindenhova.
Többet nem fogok azért kuncsorogni hogy méltóztassanak ide fáradni. Ha akarnak jönni jöjjenek, de többet nem lesznek meghívva.
Elegem lett!

Ezek után húsvéti ünnepek is jól fognak telni.
Alig két éve költöztem el otthonról, de azóta még csak ide se szagoltak.
Apa is csak kívülről nézte meg a kaput be ő se jött be. Most valószínűleg még locsolni se jön. (~.~)

Mondja meg nekem valaki mi a fenének szenvedek velük? Minek töröm magam? Miért szenvedek azon hogy akár hányszor még csak a felvetés is szóba kerül rögtön kitakarítok és ragyog minden hogy akkor jöjjenek... és aztán minden egyes alkalommal csak csalódok...
Csalódok abban hogy megint feleslegesen vártam valami csodára.

Tehát az álláspontom marad!
A világ nyaljon sót! Csak azért is jól fogom magam érezni! Csak azért is boldog leszek!

Új őrület

Új hobbi söpör most rajtam végig éppen...
Sokan azt feltételezik hogy nem tudok mit kezdeni magammal és csak unatkozom... Hát ez nem igaz (^.^)
Vége nincs sorokban várnak a könyvek hogy elolvassam őket! Erre most beújítottam egy új hobbit ami persze az olvasási és alvási időmet rövidíti meg.
Szóval...
Neki kezdtem Horgolni (^.^)
Egyszerűen imádom!
Még szakmai gyakorlatom folytán tanított meg az ottani labor vezető hölgy és akkor immel-ámmal el is kezdtem a dolgot... de semmit nem fejeztem be...
Most hogy kész lettem az első Amigurumimmal (a kaktuszukat nem számításba venni, meg a sálakat) így egész elkapott a harci láz...
Viszont igy a csoportban elnézve a sok sok remek munkát el gondolkodom... Nekem 2 hét volt egy amigurumi elkészítése ami azért lássuk be... roham tempónak számít nálam...
Szóval... akkor a mütyürök között megtaláljátok a munkáimat (^.^)
Előbb utóbb kész leszek velük (^.^)

Az alvás mint olyan úgy is meg szűnt kicsit létezni legalább hasznosan töltöm az időmet, ja és utazás közben is nyugodtan tudom csinálni (^.^)

Csalódásom meséje

Mindenki csalódik valamiben/valakiben egyszer az életben legalább. Van olyan aki többször is.
Nos én most elmesélem az egyik csalódásomat... és abból valószínűleg több lesz egy idő után, mint az elején akartam...
Csalódni lehet emberben, filmben, tárgyban,  élményben, utazásban, tanárban.... szinte mindenben.
Szóval...
Csalódtam... leginkább magamban. Mert ha egyszer bele kezdek valamibe azt végig kell csinálni. Nem azért mert kell, hanem mert miért fogtam volna bele az elején? Mindig mindent végig csináltam eddigi életemben. Most mégis meghátrálófélben vagyok. Micsoda dolog hogy azért, mert a tanárok akkor érzik fontosnak magukat ha megbuktathatnak és ha újra meg újra ott látnak vizsgázni és izzadni a vizsga padban?
Ezek után megcsömörlöttem a sok elvárástól, amit kicsit irreálisnak tartok. Mert oké, levelezősök vagyunk, és vállaltuk, hogy akkor végig bejárunk és vizsgázunk, de legalább ne várják el a nappalisok teljesítményét akiknek csak tanulni kell. Ezek után csalódtam magamban... Mert miért mondom én ezt? Meg keseredtem? Vagy mert mindenki ezt mondogatja körülöttem (csoporttársak)? Vagy egyszerűen beálltam a sorba?
És ez elszomorít. Sose voltam egy birka jelleg. Nem is szeretnék az lenni, és most mégis ezzel kellett szembesülnöm. Tehát csalódást okoztam magamnak.
Ezek után szembesülnöm kellett azzal a ténnyel hogy nem tartottam be a szavam. Megigértem hogy nem zavarom egyik bnőm, mert épp nincs jó kedvében. Erre csak szekálom a sok kis apró cseprő dolgommal... megint egy csalódás. Valamint lehet hogy ezzel a sok sok fecsegésemmel megbántom.. és azt nem akarom.

Szóval csalódtam magamban mert nem vagyok képes teljesíteni a magam elé állított feladatot. és a rengeteg dolgot amit kitűztem magam elé.

Ez van...
Változtatunk rajta... felemeljük a fejünket, tovább lépünk és jobban csináljuk tovább.