Vasárnap este érkezünk hazafelé, megállunk egy piros lámpánál a Móriczon. Egyszer csak egy szőke hölgy beinteget az ablakon és miután párom letekeri az ablakot megkérdezi hogy merre megyünk.
Válasz, hogy a belvárosba.
Esetleg az Asztória fele?
Nem csak a Kálvin fele.
Elvinnénk őket egy darabon?
Elkezd zöldülni a lámpa párom mondja, hogy félre áll és pattanjanak be ha jó nekik a Kálvinig.
Bedobtam a belső csomagtartóba a kabátokat. A táskákat maguk közé fogták és indult a mandula.
Aranyosan örömködtek az autónak, hogy milyen jó állapotban van belülről, hogy milyen kényelmes. Jót mosolyogtam rajtuk. Kérdezték hogy mivel foglalkozunk. Meglepődtek mikor mondtam, hogy laboráns vagyok egy általános iskolában. Megdöbbentek aztán fejtegetésbe kezdtünk hogy mennyivel jobb dolguk van a mostani gyerekeknek. Valamint talán így sokkal izgalmasabbak az órák, ennyi kísérlettel XD
Végül elértük a Kálvin tért, kiszálltak az egyik piros lámpánál nagyban integettek és mentek tovább. Mi pedig mosolyogva folyattuk utunkat haza felé.
Szóval egérke egy élmény autó, nem véletlenül szeretném vezetni... már ha menne...
Oh igaz is vezetés...
Sikeresen letettem a hosszadalmas macerák után a vizsgámat is.
Végre valahára megérkezett a rózsaszín kis plasztik kártyám (^.^)
Innentől kezdve vezethetek... (az más kérdés hogy félek a rengeteg autótól, a sok örülttől, és nagy arcúaktól akik lazán szabálytalankodnak, mert méregdrága autójuk van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése