Élmény autózás XD

Vasárnap este érkezünk hazafelé, megállunk egy piros lámpánál a Móriczon. Egyszer csak egy szőke hölgy beinteget az ablakon és miután párom letekeri az ablakot megkérdezi hogy merre megyünk.
Válasz, hogy a belvárosba.
Esetleg az Asztória fele?
Nem csak a Kálvin fele.
Elvinnénk őket egy darabon?
Elkezd zöldülni a lámpa párom mondja, hogy félre áll és pattanjanak be ha jó nekik a Kálvinig.
Bedobtam a belső csomagtartóba a kabátokat. A táskákat maguk közé fogták és indult a mandula.
Aranyosan örömködtek az autónak, hogy milyen jó állapotban van belülről, hogy milyen kényelmes. Jót mosolyogtam rajtuk. Kérdezték hogy mivel foglalkozunk. Meglepődtek mikor mondtam, hogy laboráns vagyok egy általános iskolában. Megdöbbentek aztán fejtegetésbe kezdtünk hogy mennyivel jobb dolguk van a mostani gyerekeknek. Valamint talán így sokkal izgalmasabbak az órák, ennyi kísérlettel XD
Végül elértük a Kálvin tért, kiszálltak az egyik piros lámpánál nagyban integettek és mentek tovább. Mi pedig mosolyogva folyattuk utunkat haza felé.
Szóval egérke egy élmény autó, nem véletlenül szeretném vezetni... már ha menne...

Oh igaz is vezetés...
Sikeresen letettem a hosszadalmas macerák után a vizsgámat is.
Végre valahára megérkezett a rózsaszín kis plasztik kártyám (^.^)
Innentől kezdve vezethetek... (az más kérdés hogy félek a rengeteg autótól, a sok örülttől, és nagy arcúaktól akik lazán szabálytalankodnak, mert méregdrága autójuk van.

Pillanatok életemből

Vonaton utazva, falom a betűket (meglepő módon szintén a mesemaratont) jön a kalauz úr, igazából várható volt érkezése Budapest határát rég elhagytuk. Lábam cipőtlenül fent a mellettem lévő helyen. Szemben velem egy másik leányzó cipős lábát fent tartva a szemben lévő ülésen és telefont pöntyög, csámcsog valami rágódon. Nyílik az ajtó, fel pillantok fülemből zene ki és szabadkozom megszólalására miszerint menetjegyeket, hogy azonnal mindjárt megtalálom. Kotorászok, addig a szemben átellenesen üldögélőt faggatja minek tartja fent a lábát cipőben oda mások le akarnak ülni. Erre nagy duzzogva leveszi a lábát és nagy kegyesen elővadászni a saját jegyét. Én eddigre kotortam elő sajátom. Közli hogy kevés ez csak a hely jegyem. Kotrok tovább meg van valahol a másik is. Végre győzelem megvan és mutatom, elfogadja kezel és fordul utastársamhoz. Aki mutatja jegyét és ezt meglátva a kalauz kéri a személyiét. Csöng a telefonja leányzónknak. Kerekedik a szemem mikor még fel is veszi és bele szól:

-"Várjál mán, épp igazoltat a kaller" - látom hogy a kalauz úr arca elborul, szegényt megsajnálom, felemelem könyvem hogy elbújjak a lapok közt. Ekkor szólal meg a kalauz:

-"Nem igazoltatom, ellenőriznem kell hogy a menetjegyén szereplő kedvezménynek megfelelő igazolásokkal rendelkezik" - azzal firkál a jegyre megnézi a személyi okmányt és dúlva-fúlva távozik.

Ezek után még legalább öt perces pocskondiázást hallgatok a telefonálótól magamban pedig megjegyzem hogy de tényleg nem néz ki annyinak... Mint kiderült 26éves kor alatti kedvezménnyel utazott, és olyan vastag smink alatt én se tudtam volna megállapítani hogy pontosan mennyi is... és vissza menekültem a sorok közé.. valahol Rosszarc és a kamra közé...