megkönnyebülés

Furcsa dolog a megkönnyebbülés...
Mikor a gyomorban a görcs felenged, és úgy érzed kiszabadultál...
Na én is ilyesmit éreztem ma reggel... Bevallom az őszintét nem szeretek panaszkodni hisztizni, és főleg nem nyafogni, bár ez a blog majdnem 90%-ban a nyafogásaimat tartalmazza, de csak azért mert mikor örülök valaminek kiélvezem és csak utána sokkal később tudok leülni és megírni hogy örülök valaminek.
Szóval járok vezetni tanulni elvégre jogsit szeretnék. Ezzel nem is lenne probléma, jól is ment az elején. Viszont sajnálatomra, az oktatómmal nem sikerült közös nevezőre jutni. Nem az ő hibája, csak és kizárólag az én bűnöm hogy nem vagyok elég toleráns, nem tudok kellően értelmezni, és nem sikerül lenyelnem a poénok okozta maró gúnyt ami fel törne belőlem.
Szóval ma sikerült beszélnem az iskola vezetővel, és megkérdeztem mit tehetünk ennek az ügynek az érdekében. Ezerszer bocsánatot kértem tőle hogy ilyen macerás vagyok és nem mondható el hogy nem próbáltam meg. Hisz több mint 22 órát vezettem már a kötelező 30ból, persze lesznek plusz óráim. De akkor is. Megpróbáltam és most is itt potyognak a könnyeim hogy ennyire béna vagyok de ha az oktatóm hangjára gondolok kiráz a hideg, főleg hogy azt mondja nem tudom hány billióba kerül a kocsi javíttatása...
Most úgy érzem túl jutok azon hogy megutáljak egy márkát, az autók körében. És reménykedem benne hogy sikerül olyat találni akivel nem lesz nagyon nagy a problémám, meg értem a magyarázatát, és meg értem amit mondani akar.
Szurkoljatok.
Autó vezetés... szeretlek, csak ne lenne olyan furmányos a dolog...