Péntek 13

Fura babonaság... a péntek 13.-ának mindig szerencsétlennek kéne lennie... nos hát nem tudom... én jól éltem meg... nem volt gond... Felmondtam... és a felmondási papirjaimat intéztem és ez volt az utolsó napom is.
Gondolataim erről a napról:

Sose volt számomra szerencsétlen nap a péntek 13. Mindig úgy gondoltam hogy a nagyon babonás volág önmagát taszítja romba. Ez nem jelenti azt hogy nekem nincsenek babonáim, csak ép kicsit másképp épülnek fel. No de térjünk vissza a mai napra.
Nekem szerencsés. A mai nappal vége a munka viszonyomnak. Nem bánom!
A jövőhetén máshol kezdek. A bolondok napján kezdtem illő hogy egy péntek 13.-án fejezzem be. Három hónapig nem lesz lehetőségem közszférában dolgozni állami cégnél. Ez van. Ennyit kibírok, annak elemére hogy kicsit sajnálom is ezt a helyzetet. De NEM BÁNOM!!! Semmit se bánok ami történt.
Bolond voltam megfizetek érte hát megfizetem de az iskola is!
Na de térjünk vissza az eredeti témához. Péntek van hétvége! Ez önmagában miért rossz? ráadásul három napos hétvége lesz (Majdnem 4 ^.^) ezenfelül kialszom magam, haza megyek anyuékhoz. Valamint jövőhetén elvileg kezdek.
Szóval nekem most épp szerencsés XD !
No és akkor kezdjük az utolsó napot.
Kelt az óra, nagy nehezen az utolsó pillanatban fel is keltem, körbejárom a lakást a nyöveimet lefotóztam hogy dokumentálni tudjam őket, digitális katalógusomba.
Meg az új hajkefémet amint felavattam:
(kicsit hajas... )

Az elődjét három darabra szedtem szét... nem akaratlag.
De ez... ez remélem most bírni fogja a gyűrődést.

Aztán a jószágokat mert mindenki nő és egészséges és rajuk fér a heti ketrec takarítás. Meg aztán jön a húgom és vele is megleszünk. Legalábbis remélem...
Aztán össze pakoltam magamat meg nehezen és olvasással karöltve beérkeztem a munkahelyemre. Ahol is az Igazgató úrnál kezdtem a napot. Aztán a köz szolgáltatási mit tudom én hova kellet lemenni megvárakoztattak mert az úr akihez mentem volna szegénykém késett mert előző nap volt orvosnál, és műtéti beavatkozása volt, de nem akart kihagyni egyetlen napot sem, mert még új volt ő is. Nem is volt toppon de egy rossz szavam se volt, hisz eléggé szétzilálhat mindenkit egy értágítás.
Aztán pakolás a szertárban, végül egy döntés... veszek magamnak egy 2000db-os puzzle-t... mert már nem kihívás az 1000 darabos... és a 1500 darabosat is nagyon könnyen kiraktam.
Vigyázz játékbolt jövök!

Imádom a bürokráciát. Enyi papír felesleges nyomtatgatás... Minek? Ilyen kaput egy rendszert...
Lassan egy ürája ülök itt egy kezdővel aki nagyon rendes velem és szegényke...
Igy lepasszolni... ahh mindegy.
A lényeg kilépek. Felmondok... ahhh végre vége.

A napi beszámolónak vége...
De mellesleg megjegyzem nagyon nem jött össze a puzzle vásárlás... azóta se XD
Dolgozok mint a kis güzü és még egy nyamvadt több darabos puzzle.t se tok megvenni. ez a méreg és nem a cián.

Az új munkáról majd máskor számolok be.
Most irány aludni... mert holnap kellni kell és végezni a dolgom.

Furcsa általában az embereknek az utolsó napról nem az jut eszébe hogy de jó lehet...
Nem... az ember általában azon agyal hogy hogyan tovább.
Nos én is gondolkodtam azon hogyan lépjek tovább, de mázlim volt. Attól még keresek.

U...uuu... ki ne mond!

Mit csinál az ember ha unatkozik?
Olvas, könyvet, filmet... vagy csak fedett pályás távolba nézési versenyt rendez magának?
Nem tudom...
Sokszor történik meg velem hogy azt hiszem unatkozom, de aztán kiderül hogy dehogyis vagy így, mert mindig csinálok valamit.
Most is, elkezdtem nagyon bamba lenni és gondolkodni azon hogy úúúúgy unatkozom... hát tessék neki álltam blogot írni, máris jöttek a kérdések a válaszok közben töltök le, közben nézem ismerős projektjét, végül beszélgetek és írom a saját sztorimat.
Aztán már mehetek is fel és jönnek a rohanós feladatok egymás utánban sietve, mert végezni kell mert a többiek munkaideje kicsit máshogy ér véget...
Szóval ennyit arról ha egy pillanatig is azt hittem hogy unatkozni fogok (^.^)
Nem szabad kimondani mert hirtelen mindenki itt lesz!

Két hét után csak kész lett...

Sokat kellet rá várni de csak készen lett ez a drágaság.
Elszöszöl az anyagbeszerzés volt döcögős... utána a kezem bánta, de végül csak sikerült és sok sok segítséggel de kész lett (^.^)
De megérte! Minden pillanata megérte hogy ennyit kellet rá várni... most egy nagyon boldog és remélhetőleg immár mozgás térileg kibővült drágaságom van.



Nehéz szülés volt de megérte... csudi szép lakja lett. nincs benne létra, mert mozgásra kell ösztönözni XD Ha már ugró egér akkor alkosson ugrásokat XD

Nida már be is foglalta... Ki kukucskál ott?



Na ná, hogy a kis drága... ahelyett hogy lent a puhában fent a hideg és rideg fémen kell üldögélni...



Imádni való, teljesen be volt zsongva mikor megkapta a bővítést. Nagyon megfogni se lehetett hogy megsimogassam.
Remélem tetszik neki...
Délután kiderül hogy szökés biztos e... Mert hülye biztosra nem tudtam megcsinálni xD

Új család tag érkezett

Az elmúlt időszakban neki veselkedtem hogy újra gazdi legyek. Pici elvesztését kihevertem, itt az ideje hogy új kis kedvencre öntsem rá szeretettem. Hát sokáig agyaltam mi is legyen a kiválasztott faj. Hörcsögöt újra nem szerettem volna, hanem valami mást. Első neki futásra sündisznót szerettem volna, de nincs most feleslegesen több pénzem rá. Tehát valami olcsóbbat szeretnék... gondolkodik gondolkodik.. végül egy nagyon is érdeklődési körön kívül eső darabot választottam, persze mindenki ódzkodik tőle amit meghallja milyen lenne.
Beszéljenek a képek...
Első találkozás vele:
Itt már hazafelé viszem a kis aranyost.

 

Első pillanatok már az új helyen:
Azonnal bekockáztat magát a legbiztonságosabbnak tűnő helyre XD

 

Végül mikor már enni is kapott sokkal barátságosabb lett a hangulat:

 

Aztán jött a nagy ismerkedés mindennel és mindenkivel XD

Ez a pózolunk a kukoricával annyira aranyos!

 

 Végül neki ült a sarokba és neki állt a kukorica eszegetésének.

 

Itt már kicsit duzzogás volt hogy minek van ennyit fotózva

 

 Azért megnézte mivel fotózom össze vissza

 

 Imádni valóan kíváncsiiii!

Átkerült az terráriumba a rácsból, hogy több helye legyen.

Aztán a napok folyamán mikor valami aranyos történt le lett fotózva:

élete első ropija, azt hiszem tetszik neki.

itt is volt kíváncsiság, hogy miért zaklatom a vakuval

nagy kíváncsiság

aztán menekülés...

A legfurcsább helyeken látni mikor még azt hittem hogy elveszett meglépett, és ekkor tűnt fel hogy mekkorákat is tud ugrani.

DE hogy mért kényelmes az itató teteje... azt nem tudom...

Pillanat kép a sarokban...

ez az oda ragadt forgács... annyira cuki volt, fel se tűnt neki igazából (ha nem fotózom szerintem hat láb mélyen aludt volna még)

Az új mászóka tetején.

Egy orr... kíváncsi orr

Még mindig kíváncsi de már a füle is látszik XD

Szemből, de már nagyon figyel mért zargatom...

A hogy is van elrendezve a csoda helye...

 

 Riszálom úgy is úgy is...

Ez tényleg nem patkány hanem ugró egér... vagy valami izom kolosszus akar lenni.. nem tudom de hogy az üveg peremébe kapaszkodva húzódzkodik...
De ez a pillanat kép annyira aranyos volt, a pont elkaptam hogy rosszat tesz és le se tagadhatja.

Azért még felmászik...

Végül lent megpihen...

Konklúzióba nekem végül is nem patkányom van hanem egy ugró egerem, aki helyből veszi az akadályokat.

Fogalom zavar...

Napokban probléma merült fel...
Oh de nem kell nagyra gondolni, egy egyszerű sima kis gond. B. elolvasta D írását... és kiakadt, hogy hogy lehet valaki ilyen... és micsoda diszkrimináció.

Új dolgok

Mindenkinek az életében eljön előbb vagy utóbb hogy szeretne elköltözni a családi fészekből.
Engem is utol ért ez az érzés.... Szeretnék el költözni, de nem lesz zökkenő mentes ahogy képzeltem régebben ahogy terveztem régebben. Soha semmi nem zökkenő mentes.

Ame vágyálmai....

Ame ma boltban volt és gondolkodott...
A mélyhűtő előtt állva a fagylaltokat nézve azon gondolkodott megengedheti e magának ezt a fajta kényeztetést... és miért nincs eper citrommal kombinálva... végül a tojás megtalálása után csak meg lett az egyetlen vödör citrom eper kombinálású fagylaltot. Végül hosszas lamentálás után úgy döntött megveszi... elvégre ma már egy könyv büszke tulajdonosa. Végül csak haza talált és neki állt a kényeztetés öröme...
Elkészült a Miki egér koktél és mellé a pipa...

Ezek után ül a konyhában és békésen lézeng... aztán vacsora ötlet és beüt a ménkű legyen ez... de hogy mit gondolt ki a boltban vacsorának magának arról fogalma sincsen... és hogy mit visz holnap... arról sincsen...

Ame nagyot álmodott és vágyai még nagyobbak...
egyszer sok pénze lesz és nem lesz gondja könyvre és édességre...
furcsa milyen egyszerű dolgok tesznek minket boldoggá... könyv és édesség...
könyv olvasása miközben meleg teát iszogat és beburkolódzik a kedvenc takarójába... Sokat kér?
Nem hiszem..
Napközben pedig egy kellemes nasi pillanat képe:

 

A vágyak és álmok pillanata egy kicsit meghomályosul mikor az ember muszáj hogy felkeljen és kimenjen a valóságba.

Mégis a fagylaltpultnál magamban beszélve ráébredtem. Nem baj hogy nem vagyok normális, ettől sokkal színesebb és vidámabb vagyok mint az összes többi ember!

El fújta a szél

Jelenleg épp labilis hangulatomban lézengek... talán egyszer helyre billen az egyensúly... szeretném azt hinni hogy ez hamarosan megtörténik. Mert ez nem állapot!
Annyira nem állapot hogy most már verselésre sarkallom egyik ismerősöm.. Fáradtak nyűgösek és betegnek érezzük magunkat, ez a végeredmény:

Űzzük Űzzük nyavalyát
Sose lássuk többet már
Sicc ki most már belőlünk
Nincs már helyed mi köztünk
Vidáman és jól leszünk

Szóval ez van most este... de napközben hol a hót unalom hol az alvás elleni küzdelem hol pedig az édesség utáni vágy... és mivel tudja az ember csökkenteni ezt a fajta vágyát? Hát... vásárol... képzeletben. Mert nekem nincs sok pénzem így azt a keveset ami van be kell osztani.
Végül is a három méregdrága könyv helyett vettem egy hasonló témájú de kicsit olcsóbb könyvet. kvázi tizedéért költöttem mint amit kinéztem.
Persze ma hamar elengedtek ez jó volt mert így eljutottam a postára át vehettem a könyveimet amiket anya rendelt nevem napjára.
Aztán az ebéd befejezése bőrkiütése, végül anyuhoz fel... Most pedig béke poraimra... lassan ágyba kéne toloncolódni... de olyan jó itthon lenni... nem akaródzik elmenni holnap sehova.
Nap végére rájöttem hogy nem is baj hogy ilyen hamar megszűnik a munka viszonyom úgy hogy nincs más hely számomra... Lesz időm takarítani helyre rakni a lakást... és olvasni. pihenni.
Muszáj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz különben kijön a vacsorám a nem szokványos útvonalon és azt most nem szeretném, nincs időm betegnek lenni... majd lesz időm betegnek lenni ha már túl vagyok minden mizérián.

Szeretném ha már túl lennék ezen, nem kéne néznem azokat akik elfordulnak csak azért mert valaki rosszat mond vagy gondol és hangot ad neki... nem szeretem mikor elítélnek... Ráadásul olyanért amiről nem tehetek.

Mindegy ami volt elmúlt... elfújja a szél... minden gondot bajt.. egyszerűen nincs erőm és kedvem vele foglalkozni, majd jön valami jobb valami új.. valami más.

Mai nap folyamán viszont örömeim is vannak két új könyv, ami régi álom volt és most végre sikerült megszerezni. Szeretem a filmet is de a könyv az igazi. Egy gésa emlékiratai... ahh...

Mentem aludni, hogy holnap tudjak olvasni XD