Pici elment....

Annyi örömöt és kedvességet kap az ember meglepő helyekről.
Bevallom az őszintét... rettegtem mikor megvettem életem első hörcsögét.
Túléli az első időszakot? Meg fogom unni két év után? Lesz mit ennie? Tud majd inni?
Rengeteg kérdés és rengeteg válasz nélkül maradt.
Egyet viszont tudok.
Pici a világot megnyitotta és rengeteg olyan dolgot fedeztem fel magamban, amit nélküle valószínűleg nem tudtam volna meg.
Ma pedig elhagyott.
Még megvárta míg haza érkezem, de már nem reagált rám, még nehézkesen vette a levegőt, utána pedig végig kellett néznem ahogy a halállal megvívja a maga csatáját, és győztek. Nem mondanám hogy Pici nem győzedelmeskedett, mert már nagyon betegvolt, megérdemelte már a pihenést, de mégis nagyon fáj az hogy elment, de legalább nem szó nélkül.
Szörnyű nagy űrt hagyott maga után.
Sok könnyet, és még több koszos zsebkendőt.
Imádta a papír zsepit, abból építette a legkényelmesebb fészkeket, ráadásul mindig kikövetelte magának hogy adjam oda neki a két darab zsepijét hogy tudja cincálni és tudjon vele játszani, és benne aludni.
Hiányzol Kicsim!!!!!
Szörnyen fáj, de majd tompul, remélem, el nem fog múlni de tompul majd idővel ez a nyomás itt bent, amitől a könnyeim potyognak.
Pici volt életem első és azt hiszem utolsó hörcsöge... Nem lenne szívem még egy ilyen kis aranyos állatott venni szeretni és ennyire hamar eltemetni. Nagyon szerettem Picit...

Ilyen volt mikor megkaptam:

Ilyen kis picike... de olyan aranyos kis izgága jószág volt.
kedvence a napraforgó mag, utána tömött sorban a kukorica következett:

 Aztán egy kis pihi az új helyen, és leskelődés a ketrec ajtajából.

Aztán megismerkedett a pattogatott kukoricával... imádta... egyszerűen IMÁDTA de nem annyira mint a napraforgó magot XD

 Egy kis testmozgás, sosem árt

 Az első barack... jó ízűen elfogyott:

 A szőlőt is szerette, csak itt épp már duzzog a sok fényképezéstől.

 Pattogatott kukorica

 Asztalnál eszegetve, már szinte tányér, kés, villa kell csak xD

 Szundikálás a nagytakarítás előtt

 Elvitték a helyemet! Hol van?

 Most már ne zavarj!

 Nem látod hogy épp alvóhelyet készítek?
(mondom hogy kikövetelte a két papírzsepiét és utána megágyazott magának)

 És duzzogott ha elvették tőle az ágyát.

 Olyan békésen szundikál.

 Éjszaka mindig élénken figyelt mi történik körülötte.

 Még tanulni is sokszor segített.

Most pedig végső nyughelyén pihenget, nem mintha nem aludta volna át a nap nagy részét... de békésen  alszik most már végleg a kedvenc pózában.

 Mogyoró bokor tövében ahol Susy is nyugszik...

Ha lesz erőm össze szedem az összes képem Picimről és felrakom egy memóriba >>IDE<<
Ég veled Kicsim, földanya vigyáz rád.
Szeretlek...