A családi napot sajnálom, mert kis családommal jó az ilyen program... és még párom is ott volt... Szóval rossz érzés volt őket ott hagyni. Viszont a dedikáló akinek a könyvét alá írattam az csak 10 évente egyszer ha jön.
A másik dedikáló pedig hosszú sort próbált legyűrni, minden évben ezen a napon.... mikor én kerültem sorra már nagyon fáradt volt, meg se hallotta dadogó szavam... amit sajnálok, de hát így jártam.
Vavyen Fable, az első akinél két órás sorban állás után sikerült oda jutnom és alá íratnom a könyveimet. Egyet még anya nevére is :)
Bár a mosolyt amit vágott... meg kell mondjam az őszintét, valószínűleg fáradt volt, és valószínűleg már nagyon unta a dolgot. Hisz jóval a megadott dedikáció után voltunk... elvileg 1-3ig volt viszont én 4 után jóval kerültem sorra.
De itten van a végeredmény!
A szemfülesebbek láthatják hogy jelen van a Mesemaraton első kötete amit egy régebbi posztomban látni lehet...
Na azt is alá írattam. (^.^)
Ezzel el jutottam arra a pontra, hogy elfáradtam, most meg kell keresnem a másik kiadót... és akkor ott... ki akadtam. Ugyanis még nem volt csak 4,30 és már állt a sor, mint kiderült, ők már félórája ott szobroztak, a sor elején. Tehát jó kislányosan beálltam a sor végére, és vártam, fél órát csendben... na jó nem egészen. Egy fiú állt mellettem szintén zenével a fülében és közben olvasva. Aztán meg kocogtattam a vállát és kérdeztem valamit... nem tudom mit. Aztán neki álltunk beszélgetni, és nevetve vártuk a végét a dolognak. és végre sorra kerültünk, itt csak a dedikálás kezdetétől olyan másfél óra volt a várakozás. (ami nekem alapból ugyi kicsit több volt kb. kettő :) )
Szóval kb. 6, 40-kor vigyorogva el jöttünk a sorból.
Itten vannak a képek:
A rémségek cirkusza... melyet először vettem kezembe tőle.
Ha jól értelmezte párom a szöveget akkor a következőt kaptam:
Zitának, egy jegy az első sorba, a
Cirque Du Freak!!!
(név és dátum XD )
Ezek után pedig elcsodálkoztam... vagyis még a sorban,Ahogy beszéltek körülöttem... valahogy el kámpicsorodtam...
Sose voltam fanatikusa egy könyvnek, nem volt az hogy minden nap újra meg újra elolvastam. Volt olyan amit egyszerűen mindig magamnál hordtam és bele bele olvastam, de olyan sose volt hogy napi szinten újra olvassam... Mostanában lassabban is megy az olvasás mert nem köt le, nem tudok egy dologra koncentrálni, az írás is valószínűleg ezért nem megy...
Na de a sorban megismert ifjú egyén volt olyan kedves és készített egy közös képet magával az íróval, nekem elég lett volna ha mosolyog mellettem de közvetlenebb kép készült... :)
Íme:
(^.^)Y
Szóval... Ilyen egy Ír író :) Nagyon aranyos és közvetlen, ugyan csak egy pár évvel fiatalabb mint anyukám de ugyan úgy egy nagy gyermek...
Oh igen... az ifjonc kivel csucsogtam a dedikálásra várva... róla én készítettem képet, és egyet el is csórtam az ő oldaláról jelenleg még engedély nélkül... de annyira aranyosan zavarban volt ott hogy muszáj volt... :)
Az ifjútól még egy verset is kaptam ma és megengedte hogy közzé tegyem... valahol az ismeretségünktől szól :) Vagyis hogyan kezdődött...
Íme az alkotás:
Darren Shan
Egy szombat délután.
Kint a Vörösmarty Téren.
Hol a sor be állt, magányosan álltam.
Ott aztán, egy kéz hozzám ért.
Egy hang szolt és megismerem őt.
Kedves volt és eszes, ez miatt ha kicsit is elszállt a magány.
Nem volt még egy barát ki kedves volt mint ő.
Nem volt vidám és kedves várás, mint ez volt.
Egy barát ki megtalált, egy kedves lélek.
A Vámpír herceg napján.
Vörös titán, a könyvembe írta nevét.
Barátság és mesterem talált rám.
Nem vagyok egy Lélek.
Nem vagyok lidérc.
Csak magam vagyok.
Páncél Csaba
Itt pedig az eredeti kép :) Mert a föntit kicsit meg mokolta nekem... (^.^)
Élményekben gazdagon jöttem el onnan, és persze eltévedtem haza felé menet.. nem találtam meg a metrót.. jobban mondva a kis föld alattit.
Aztán lekéstem a buszomat, végül vonatra szálltam, és vonaton zötyögtem el Biáig.. ott át slattyogtam a másik megállóba, és vártam. Meglepő módon, volt egy 07es busz, szóval csak 8 percet kellett várnom a buszra... de már a zokogás szélén álltam, fáradt voltam, éhes és teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam, leégett a vállam, mosdót is szerettem volna és még fáztam is....
Meglepett mikor párom begurult a megállóba és felvett hogy akkor menjünk haza... sajnos nem voltam olyan állapotba hogy felfogjam értem jött, és nem csak meg látott az út szélén szét fagyva és fel vett a boltból haza jövet.
Itthon és hazafelé jövet kitört majdnem belőlem a sírás, anyuék egész nap ingyen ettek ittak jól érezték magukat, én meg élten szomjan ácsorogtam jobbról balra balról jobbra, és kétségbe esetten próbáltam beszélgetésbe elegyedni bárkivel, csak ne legyen olyan unalmas (Fable dedikálás).
A Darren Shan-on már nyugisabb volt az élet... kicsit fura is volt.
Miért van az hogy minden korosztályból kilógok?
A Fablenál öregebbek voltak körülöttem, Darrennél meg fiatalabbak... én már sehova se vagyok való?
Miért nem találom meg a helyem? és miért volt furcsa hogy kettővel előttünk olyan lekezelően szóltak a magákról?
Ja igen... nem sokára meg van a manga polcomról röviden videó, mivel itt a nyár és úgy döntöttem megcsinálom a videót, hisz nemsokára meg lesznek azok a mangák is amiket nagyon szeretek. (^.^) Meg talán még be tudok szerezni egy két könyvet is.
Ezek megint tervek, én meg megint bilibe lógatom a kezem... megyek aludni... fáradt vagyok és holnaptól megint hajtás lesz, és még dolgozni is szeretnék a jövőhetén, szóval még katit is fel kell hívnom.. XD
Na de hogy jobb legyen, haza jöttem... és este... este jött az igazi móka... Párom születés napját ültük meg pöpet eltolódva... de torta is készült és az ünnepelt is boldog volt... :)
A szülinapos és a tortája.. (nem tudom mennyire látszik de a tortán van egy szám, és körben a tejszínhaban kerítésként pihen az eper, valamint egy vasúti elágazás is jelen van a készítményben XD )
Végtére is egész jó hétvégém volt... :)
Majd lefotózásra kerül az is amit kapott az ünnepelt XD Mert hogy nem mindennapi ajándékai vannak az ipsének :)
Valamint ma hazamenete előtt még jót nevettünk :) (nem akaródzott mennie (^.^) - nem véletlenül béke szigete ez a hely...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése