- Jó... de nekem most nincs pénzem
- Nem baj... meghívlak...
Valahogy így kezdődött... végül az lett a vége hogy kiválasztottam egy filmet (versenyben maradt még a Démona, Transformers 4) és megbeszéltünk egy időpontot...
Hát nehéz volt dönteni imádni való filmek mennek most a moziban, és van még ennél is jobb dolog... végül de nem utolsó soron, kiválasztottam azt amelyet még nem láttam és amit nagyon szeretnék... Így lett az Így neveled a sárkányod 2.
Ugyan második rész és hát nem ezzel kéne kezdeni, de ha már láttam a részeket sőt még a sorozatot is... akkor nekem nagyon is jó a kettő.
Végül a meghívó is rá bólintott így megbeszéltük a részleteket. Corvin szerda, délután 5 óra, és ott találkozunk a mozi előtt.
Vártam a pillanatot, dolgoztam előtte rengeteget, kíváncsi voltam hogy hogy fogom bírni... végül felvirradt a szerda napja és mint ujjongó kisgyerek vártam a pillanatot. hát meg jött és itt van és a buszt is sikerült még este meg néznem. (megjegyzem 11re értem haza éjszaka.. mert 9ig dolgoztam)
Végül busz is meg volt, indulási idő is meg volt, a mozi is meg volt... boldogan aludtam el.
Még előtte anyut meg kértem keltsen fel, mert nem akarok órára kelni.
Reggel anya kelt hogy elaludt de akkor jó kelt.
Neki estem a napnak... úgy volt hogy takarítok mert hétvégén jönnek hozzám ismerősök barátok és hát valahogy ki kell néznie a szobámnak ha már hozzám jönnek vendégségbe. A porszívó érintetetlen maradt én meg elfecsegtem az időt a boltban, anya el küldött venni ezt-azt. Még nassolni valót is vettem a mozihoz, mert hát úgy volt hogy azt én hozom ha már a jegyet nem tudom meg venni.
Hát szóval rohantam a buszhoz mert persze késve indultam el, itthon hagytam szüleimet, és a kupit a szobámban. Elértem a buszt (mert mázlira notorikusan késnek XD ) Beértem az Etelére, rohantam a metróhoz, végül mivel úgy éreztem még van időm beugrottam páromhoz egy gyors ital töltésre (mert inni való nem volt nálam... mert mért lett volna azt nem vettem, ráadásul az üvegem is úgy döntött bepenészedik, és a spejzban levők sincsenek a toppon), aztán sprint a mozihoz.
Nagy szussz oda értem és csak 5 perccel később a megbeszélt időnél, bár direkt mondtam hogy lehet kések is. Na mindegy ott voltam és Csaba is meg lett. Már előre meg vette a jegyeket. felmentünk várakozni, közben beszélgettünk, történetekről, ki mit ír éppen. nassolásról, és ami épp asztalra került.
Eljött az idő, epedve mentünk be a terembe. még a reklám alatt beszélgettünk és megcsörrent a telefonom is, mert persze megfeledkeztem róla hogy van nálam olyan is... (Tanár úr felhívott hogy akkor mi hogy merre meddig hány lépés... de nem tudtam megmondani, végül még mindig nem hívott vissza)
Telefon lehalkítva, finomságok előkészítve, jöhet a film...
A látvány világ... a történet... az egész élmény...
Nem tudnám úgy el mondani hogy ne spojlerezzném tele...
Itt az előzetes:
Aki meg akarja nézni az ne olvasson tovább!
A történetben a karakterek immár elérték a 20 éves kort... és meg kell mondani ez a vikingeknél se túl nyugodt korszak... nekem nagyon tetszik az egész ahogy megoldották... aztán Fogatlan és ahogy együtt él Hablattyal...
Kedvelt kép: (az egyik legaranyosabb kép és jelenet, mikor ezek a légterelő nyúlványok megjelennek a hátán Fogatlannak)
A srácok amilyenek kamaszként... ahogy próbálnak udvarolni Kőfejnek, pedig az aztán le se potyogtatja őket sárkány trágyával.
Apa és fia kapcsolata most nincs annyira kidomborítva, most inkább az anya karakterére fektettek hangsúlyt.
A srácok furcsán meg változtak.. de mindenki változik mikor a 15ből hirtelen 20 ként tér vissza a vászonra :)
Egy kis serkenő szőr itt, egy kis bicepsz ott, egy kis haj változás amott...
A sárkányok is színesebbek, hisz ők is változnak :) ők is korodnak...
A kedvencem az volt mikor kiderült hogy Fogatlan egy idős Hablattyal :)
A szövegek megint taroltak, ahogy Hablaty kezeli a dolgokat. Asztrid is nagyon tetszett a támogató... aki ordít amikor kell, és veled van mindig a bajban és jóban.
Kicsit néhol gyors volt néhol meg kellően lassú, vagy épp túl lassú. Vannak benne olyan lassítások hogy nagyon meg lehet halni benne... Kőfej meg a szerelem... jujjjj
Megint megríkatott egy film... (ezt már nem lövöm le!)
Ugyan csak 2Dben néztük meg, de igy is nagyon élvezhető volt... megyek még egyszer jövőhetén (ha minden igaz akkor unokabátyám visz el mozizni :) délelőtt XD )
Jöjjenek a fényképek:
A film után vissza mentünk és fényképeszkedtünk a plakáttal, előtte nem volt kedvem szöszögni vele.
Csaba és a plakát:
Amiket vittem nassolni:
(Doppelkeks, sótlan mogyoró, zizi, egy snidlinges majsszal összekent beborított mogyoró - ez fogyott el csak - és egy liter szörp)
A rumlit nem nézni az asztalomon! majdnem egy hete nem voltam huzamosabb ideig itthon... eléggé leharcolt a szobám.. és ezzel együtt az asztalom is!
Szóval élményekkel és kincsekkel meggazdagodva értem haza...
Mire haza értem itthon várt egy csoport ami a filmbarátok klub névre hallgat, már admin is vagyok :)
Jelenleg ketten vagyunk Csabával... én örülök neki, most még szeretném kiélvezni hogy van egy ilyen kis titkos csoportunk. Lehet hogy ez önzőség a részemről, de nagyon örülök hogy van és szeretném egy kicsit még kiélvezni, aztán ha össze jön és jó lesz akkor másokkal is megosztani ezt... de most még dédelgetem, most még az enyém... meg Csabáé... de akkor is... még egy pöpnyit enyém...
Megint pozitívan feltöltődtem és örömködve várom a következő alkalmat, mire haza értem eldöntöttem hogy a Démona lesz a következő áldozat... (ha még vetítik akkor mikor lesz időm szerdán menni)
Viszont el gondolkodtam.. Miért akar engem mindenki meg győzni arról hogy normális vagyok? Hisz ahogy körbe nézek a világon... vagy csak a környezetemben... mindenhol elvált szülök, csaló csalató barátok barátnők, mindenki fúj a másikra mert annak több van vagy épp mert kevesebb... és még sorolhatnám a bunkóságot az emberi elnézést és a többit...
Erre itt vagyok én... akinek a szülei még együtt vannak és nem azért mert így egyszerűbb (mint ahogy barátnőm együtt van párjával mert nem tud kitörni akkor a nyomásból) hanem szeretettből, apa szeret haza járni és nem kocsmázik szanaszét... nem itta el az agyát, nem drogozik nem gyógyszerészezik... nem dohányzik, és még morog is a dohányzás miatt (anya cigizik én meg vízipipázom). Segít nekem a legfurcsább dolgokban is.
Anyukám jelenleg itthon van és beteg állományt erősíti, mert kikészült idegileg pöpnyit, mégis megpróbálja a szerető otthont létre hozni és segíteni nekünk amiben tud. Vissza fogni minden hülyeséget... és minden furcsaságunkat.
Húgom gyermek lelkű tini, és az osztályban furcsán néznek rá mert nem festi magát annyit mint a többiek.
Szóval hol vagyok én normális?
Szeretem a családom, a párom, és hűséges vagyok. Szeretem a barátaimat, azt a keveset akik úgy fogadnak el ahogy vagyok, nem akarnak változtatni, és nem sértődnek meg mindenért. (ez egy másik téma, majd valamikor kifejtem ha nem felejtem el)
Mindent meg teszek mindenkiért akiknek úgy érzem érdemes adni, és érdemes megtenni értük azt amit megteszek, mert megérdemlik.
Szóval hol vagyok normális?
Rengeteg mindent tudok, de minek? nem élek meg belőle, mert csak a hobbimhoz értek ilyen jól. A vízipipáról, könyvekről, mesékről, animékről, mangákról, sárkányokról.. bármiről ami kicsit is érdekelt bele ástam magam utána meg a parlagon hevert a téma... mert mással nem igen tudtam megbeszélni.
Most mikor találkozok valakivel aki el hív moziba megjegyzi milyen okos vagyok és párom máris féltékenységet rendez, pedig nem kéne, hisz Csaba rendes gyerek, megérti hogy van valakim, és nem arra hajt hogy a pasim legyen hanem arra hogy a barátom legyen. Rengeteg mindenről tudunk beszélni, vannak dolgok amikben hasonló az ízlésünk. Valamint rengeteg mindent meg ért mait mondok, amire mások csak legyintenek.
Szóval nem vagyok normális hogy ilyeneken töröm a fejem... és kérek minden kedves ismerősömet törődjön bele hogy nem tartom magam normálisnak.
Azt hiszem ezzel zárom is a soraimat... immáron 0:00-van... ideje aludni térni... :)
