Szóval mentem M.-hez, hogy akkor megint nem fogok semmit kapni, és csak azt vágja a fejemhez, hogy nem tudok életben tartani egyetlen virágot sem... (két éve megpróbált nőnapra adni nekem egy virágot... sajnos kipusztult)
Többen szembe jövet az utcán megbámultak, valószínűleg könnyes volt a szemem. Akkor már fojtogatott a zokogás.
Végül megérkeztem...
És meglepett valaki. Jobban mondva M. meglepett.
Ezt adta:
Hozzá kaptam még egy bödön joghurtot finom erdei gyümölcsöset.
Kellemes csalódás, azt hiszem ezzel lehetne igazán lefedni az érzést.
Utána persze meg minden elromlik... ahogy jól merem magam érezni azonnal minden elromlik. Rossz hangulat, rossz kedv, és még csak nem is felel meg bármit próbálok csinálni az sose jó....
Megint vissza csöppentem a saját rideg valóságomba hogy nem vagyok jó semmire.
Ilyen szép nőnapot mindenkinek...
(vagy jobbat)
Inkább böngészem a könyveimet, és inkább olvasom a kinyomtatott bigyómat, mint törődök a valósággal. A valóság fáj, és kegyetlen... hagyjanak engem itten, itt biztonságos, nem fáj, nem bánt és még csak meg se kell felelnem.
Zárásul pedig egy kis zene... most valahogy így érzem magam.
Nem értem a szöveget, nem tudom mit jelent, de a zene hangulata bennem él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése