Karácsonyi készülödés

Kezdődik...
Már nagyon kezdődik a viszketegségem ettől a mizériától...
Anyukám a konyhában süt főz, párom épp kialussza a krumplit a földől (engem kitúrva) zombimódba kapcsolt az agyam... és nincs kedvem további ajándékokat csomagolni. Eddig összesen ha kettő van becsomagolva... valahova el tűnt a lelkesedésem.
A tegnapi lelkesedésem itt hagyott alább:

Lehet ha letusolok jobb lesz a kedvem... még egy pipa élszívásán is gondolkodom, de azt majd később, akkor már lesz időm leülni és mindenkit kizárhatok a szobámból, hogy megcsináljam a csomagokat XD
Na a tervezgetéstől is jobb kedvre derültem (^.^)
Akkor irány a zuhany XD
Utána pedig jön a szoba maradéka mert persze kosz az mindig van, reggelizni pedig majd valamikor vacsora körül fogok :)
Addig is irány harány a zuhany, hajmosással mert olyan vagyok mint a bolhás kutya (~.~)

Hova tartozom?

Mostanában, hogy egyre többet vagyok társoságokban rá ébredtem, hogy nekem igazából nincs is hova forduljak.
Végig nézve az embereken, akikkel össze hoz a mindenap, rájövök hogy egyiknek se tudok megnyílni. Túl mélyen él még egy seb, amit foltozok, de ennek "köszönhetően" senkit nem engedek közel.
Benne vagyok rengeteg közösségbe, de nem érzem azt hogy törödnének velem, vagy figyelnének rám, mindenki fujja a maga furujáját, és senki nem törödik azzal, hogy mi van a másikkal....
Aztán erre ott a kontra, hogy mikor valamit kiírok, mert mostanában én is faszbukon élek, akkor jönnek rá a válaszok.
Bár nem tudom, hogy azt jelenti törödnek e velem, avagy csak azért válaszolnak mert ök is ott vannak és hirtelen az ugrott fel elöttük mint friss infó és akkor rögtön válaszolnak rá.
Az érzés viszont meg maradt, itt nyomja a mellkasom, senkinek nem tudok kiönteni, mert senkitől sem azt a reakciót kapom amit én adnék, egyik ismerös lereagálná, amásik ismerös közölné, hogy ne panaszkodjak annyit, harmadik még csak rá se bagózna....
És ezt a sort még folytathatnám... pontosan tudom melyikük hogy reagálná le a dolgokat. Elszomorit, hogy egyik se úgy ahogy jól esne, vagy szeretném.
A többiekhez meg nem merek bizalommal fordulni, mert miért forduljak hozzájuk, nem fordulnak ők se hozzám, nem érzem azt hogy kellenék nekik. Mert nekik is meg van a maguk baráti köre, én meg sehova nem illek bele.
Rengeteg tárosságról mondják hogy befogadók, nos nem... nem azok, nem fogadnak el feltételek nélkül, és hiába mosolyogsz rájuk csak hidegen elfordulnak. Kedves probáltam lenni az egyikkel, és besértődött, mert semmi közöm a magándolgaihoz, ahelyett hogy azt mondta volna hogy: ne haragudjak, de nem osztaná meg velem. Milyen máshogy hangzik.... Pedig csak különbözö szavakat rakunk egymás után. Az egyikkel megbűntjuk a kedvesen érdelődött, a másikkal pedig szintén kedvesen elutasitjuk az érdeklődését.
Mindegy...
Egyszerüen nem értem az embereket.
Most valahogy ugy érzem sehova se illek oda.
A családtól való félig elszakadás miatt, most még otthon se tudok mit kezdeni magammal, azon kivül hogy takaritok, fözök, takaritok és mindent megcsinálok, amit mondanak, mert magamtól nem jön.
Nem vagyok jó semmire, és senki nem tart képesnek semmire. Hajtom magam betegségig, mindenben meg akarok felelni mindenkinek. Nem jó ez igy...
Változni szeretnék, változok is, szépen lassan.... de nem találom önmagam...
Nem találom magam és igy nem találok barátokat akik segitenének megtaláli a helyem.

Pici elment....

Annyi örömöt és kedvességet kap az ember meglepő helyekről.
Bevallom az őszintét... rettegtem mikor megvettem életem első hörcsögét.
Túléli az első időszakot? Meg fogom unni két év után? Lesz mit ennie? Tud majd inni?
Rengeteg kérdés és rengeteg válasz nélkül maradt.
Egyet viszont tudok.
Pici a világot megnyitotta és rengeteg olyan dolgot fedeztem fel magamban, amit nélküle valószínűleg nem tudtam volna meg.
Ma pedig elhagyott.
Még megvárta míg haza érkezem, de már nem reagált rám, még nehézkesen vette a levegőt, utána pedig végig kellett néznem ahogy a halállal megvívja a maga csatáját, és győztek. Nem mondanám hogy Pici nem győzedelmeskedett, mert már nagyon betegvolt, megérdemelte már a pihenést, de mégis nagyon fáj az hogy elment, de legalább nem szó nélkül.
Szörnyű nagy űrt hagyott maga után.
Sok könnyet, és még több koszos zsebkendőt.
Imádta a papír zsepit, abból építette a legkényelmesebb fészkeket, ráadásul mindig kikövetelte magának hogy adjam oda neki a két darab zsepijét hogy tudja cincálni és tudjon vele játszani, és benne aludni.
Hiányzol Kicsim!!!!!
Szörnyen fáj, de majd tompul, remélem, el nem fog múlni de tompul majd idővel ez a nyomás itt bent, amitől a könnyeim potyognak.
Pici volt életem első és azt hiszem utolsó hörcsöge... Nem lenne szívem még egy ilyen kis aranyos állatott venni szeretni és ennyire hamar eltemetni. Nagyon szerettem Picit...

Ilyen volt mikor megkaptam:

Ilyen kis picike... de olyan aranyos kis izgága jószág volt.
kedvence a napraforgó mag, utána tömött sorban a kukorica következett:

 Aztán egy kis pihi az új helyen, és leskelődés a ketrec ajtajából.

Aztán megismerkedett a pattogatott kukoricával... imádta... egyszerűen IMÁDTA de nem annyira mint a napraforgó magot XD

 Egy kis testmozgás, sosem árt

 Az első barack... jó ízűen elfogyott:

 A szőlőt is szerette, csak itt épp már duzzog a sok fényképezéstől.

 Pattogatott kukorica

 Asztalnál eszegetve, már szinte tányér, kés, villa kell csak xD

 Szundikálás a nagytakarítás előtt

 Elvitték a helyemet! Hol van?

 Most már ne zavarj!

 Nem látod hogy épp alvóhelyet készítek?
(mondom hogy kikövetelte a két papírzsepiét és utána megágyazott magának)

 És duzzogott ha elvették tőle az ágyát.

 Olyan békésen szundikál.

 Éjszaka mindig élénken figyelt mi történik körülötte.

 Még tanulni is sokszor segített.

Most pedig végső nyughelyén pihenget, nem mintha nem aludta volna át a nap nagy részét... de békésen  alszik most már végleg a kedvenc pózában.

 Mogyoró bokor tövében ahol Susy is nyugszik...

Ha lesz erőm össze szedem az összes képem Picimről és felrakom egy memóriba >>IDE<<
Ég veled Kicsim, földanya vigyáz rád.
Szeretlek...

a Posta

Ma végre el jutottam postára!
Nagy szó, több mint két hete tervezem a dolgot, ezért kényszerültem máshol venni képeslapot és nagyon drága, ha tehetem ezentúl csak és kizárólag a postán veszek! Nem szabad még hiper-szuper marketben se venni!
DE a végcél meg lett!

Kihinné hogy a faluban lévő posta, olyan messze van,... nem nincs messze csak szörnyű, hogy sose tudom mikor van nyitva. Na most túl jártam mindenki eszén!
Nesze neked fényképezőgép!

Szerencsétlen Postai dolgozó, nagyon fáradt volt és még én is lefárasztottam a kérdéseimmel, és a hülyeségeimmel...
Először is rosszul címeztem meg egy levelet, aztán kiderült hogy nem baj hogy két sorba került a dolog, és hogy még egy "h"-t a végére biggyesztettem attól még megtalálja a postás..
Másodszor, még több képeslapot vettem, és hát micsoda csoda, hogy csak simát kér a kedves vásárló nem plusz borítékosat (ha akarom majd borítékba teszem!)
Harmadszor és nem utolsó soron, le ültem és ott helyben megírtam a maradék hat képeslapomat.
Aztán még fel is adtam, szerencsétlen dolgozó, úgy sajnálom... kedvelem a hölgyet, mindig segít még ha fáradt is mosolyogva fogad! És nagyon rendes!
Na végül oda adtam a kupacot...

Nem kevés mi XD
És a borítékok még csak nem is látszanak rajta, aztán fizetés, csak kéz pénzzel lehet XD ezt nem szabad elfelejteni (még szerencse hogy a bérletből vissza járó nálam volt mert így ki tudtam fizetni a küldeményeket XD )
Egy szó mint száz, nagyon jó volt a kiruccanás a postára :) Szeretek oda járni, küldeményeket feladni és kapni is! Csak mire oda jutok XD

Bár amit sajnálok, hogy ott volt a dinka bácsi, a hangja és az aurája... brrr.. de senki nem bántja hisz csak beszél és közel hajol és mosolyog, rosszat nem akar... csak szegényke már nem teljesen normális.

Haza út

Néha elgondolkodom miért is szeretek itt lakni ahol lakom... nincs itt semmi mégis jól érzem magam :)

Pár kép... így járok haza:

 Mikor a nagy kanyargásban már nem tudod hol vagy, ilyen szép kilátás tárul eléd

Nem még nem értél a végére... de már közel jársz... Gyönyörű az ég még akkor is ha be van borulva (egyébként reggeli kép XD )

 Mikor a napfény elárasztja a mezőt és a szántót... ahh de szép is a lankás táj bámulása

 a köd és a reggeli pára... és persze a beborult ég, és az út védő fák... ahogy a nap fény besugárzik...

 Nini.. ott egy kicsit felszakadozott és kibújt a napocska. Olyan szép!

 A domb... és a dombon ültetett fenyőerdő.

 Séta már a busztól haza...

 Itthon várnak rám :)

 Ugye nem raksz ki a hidegbe, maradhatok itt a szőnyegen?

 Otthon...

 Olyan csendes minden...

 Az ég be borulva...

 Hepehupa... de mégiscsak itt van!

 Pincékből sose elég :)

 A volt gazdaság.

 ezt az utca szakaszt mindenkinek kell ismernie aki az új telepről be akar menni a központba.

Nem a kocsi hanem a cicó a lényeg :)

Az otthonom mely nyugis.. és kellőképpen hideg most XD De varázslatot nyer ha már leesett a hó, és nyáron a tikkasztó melegben is találsz hűvös helyet.

mert én igazából tanulok XD

Ahoj mindenki!
Ez igazából egy fellángolás, nem hiszem hogy a közel jövőben lesz ilyen vagy ehhez hasonló dolog...

Csoportelsőm aki jelenleg fordítóként közreműködött a mű elkészültében.
A képregényt találtam valahol, egy elfeledett oldalon, megörültem neki és lementettem, sajnos az alkotó így elveszett de a műve meg van :) Immár magyarul is XD

Jó olvasást hozzá!

Claudia feltámadása

Itt az ünnep, itt van újra

Itt vannak az ünnepek... ja igen október elején már mikulás most november elején meg már karácsony... hova rohanunk? vagyis hova rohannak azok az üzlet központok akik nem győzik minél hamarabb kirakni a díszeket meg a mindenféle furcsaságukat.
Tegnap boltba voltam és néztem a tülekedő tömeget és el kámpicsorodtam...
Tényleg ennyire a nagyzolásról szolnap az ünnepeink?
Most volt húgom névnapja és semmit nem kapott állítása szerint... pedig sütit is sütöttem neki, meg még kapott most egy szép kis eperforma poharat, mert nem jutottam el előbb vásárolni.

Viszont vásárlás közben rá jöttem hogy nem fogom olyan egyszerűen megúszni a dolgot... Eddig mindig volt valami keresetem legalább az ünnepek környékén, hogy tudjak ajándékot venni, hát most nincs. szomorú de ez van.

Egyébként amit akartam ide fecsegni...
Az ünnepeken kívül...

Láttam olyan felhívást hogy az évből 100napon keresztül csak a jó dolgokat kell nézni ami fel vidít, nos én is készültem ilyennel de nem jutottam odáig hogy meg is csináljam a felvetést, de a fényképezőgép jó pont.. így neki estem össze állítani a dolgot. most pedig mutatom az eredményt Egy új fülön lesz elérhető de >>ITT<< is megtaláljátok .

sűrű napok...

Mikor mindenki azt hisz hogy dehogy van dolgod.... Pedig dehogynem van dolgod... nem is kevés...

Nos mostanában a dolgok egyre jobban gyűrűznek körülöttem, de olyan szintre vitte magát már a dolog hogy kész végem van.

Barátnőm ott lakik páromnál, mert jelenleg nincs hol laknia, és mi ilyen jó fejek voltunk vele, befogadtuk és szeretgettük, és minden egyéb... de nem akarom hogy a barátságunk rovására menjen ez hogy ő ott lakik. Pedig már ideg ölődöm.... Szeretem a csajt... meg bírom a dolgait is, de vannak határok amiket szeretném ha nem lépnének át körülöttem...

Kezdjem azzal hogy felalítok egy konyha egy fürdőszoba rendet meg egy etikett és illemkódexet?

Milyen barát az ilyen?

Ezzel bebizonyosodna hogy nem vagyok mindent elviselő.... vagy nem vagyok normális... vagy hogy mondják.... Egyszerűen nem vagyok normális szerintem. Mindig mindenkit el fogadok úgy ahogy van... kivéve mikor épp behisztizek a végére és beférkőznek az életterembe. 

Nekem is sok a rigolyám... Nagyon sok... szinte már fájdalmasan sok.

Most mégis ugy vagyok hogy elegem van ebből az állapotból. Tenni ellene nem tehetek semmit elvégre nem is az enyém a lakás, nekem ott beleszólási jogom nincs semmibe, csak szépen lassan eldugdoshatom a cuccaimat hogy megvédjem a károsodástól. Mást nem igen tehetek…. Fáj hogy ennyire nem veszi valaki a lapot.

Nézzük a konyha kódexet: (szóljon valaki ha el szalad velem a ló… mert nekem ezt kell teljesítenem…)

-Étkezés előtt kézmosás

-Terítés előtt asztal letörlés.

-Lehetőleg együtt egünk… - ez persze nem mindig oldható meg nem is kötelező.. de jó azért közben beszélgetni meg mosolyogni.

-Ha ettél ittál jól laktál, tedd a tányért be a mosogatóba

-Ha ettél ittál jól laktál, töröld le magad után az asztalt

-Ha ettél ittál jól laktál, mosogass el magad után.

-Ha végeztél az evéssel pakold le az asztalt minden használati tárgyat, hagy tisztaságot a konyhában.

-A száritóról is pakold le az edényeket, mert ha nem mosogatsz és esetleg más el mossa az edényeket helyetted akkor legyen hova pakolnia.

A másik problémám a mosogatás:

-Nem értem miért nem lehet azonnal el mosogatni… mikor kész vagy a kajával miért nem lehet át tenni másik edénybe, hisz nincs sok főzésre alkalmas edény ott…  és az edénynek nem csak belül alja van, hanem van oldala kívül belül… és van neki alja amire általában rá éget mindent…. Rengeteget dolgozok azon hogy azok az edények tiszták legyenek, és hogy a beleszáradt cuccokat ki takarítsam.

Mégis mintha semmit nem tennék… mintha semmit nem érne a munkám….

Nem szeretem, ha nem veszik figyelembe, amit csinálok, és azt se ha, nem becsülik meg.

Túl sokszor szórták félre fáradalmaim…

A konyha elrendezése:

Nem hiszem, hogy annyira irreális a dolog hogy ne lehessen értelmezni minek hol a helye. Ha valaki már ott lakik egy ideje, akkor már valószínűleg megérti a dolgok helyét. Van olyan ismerősöm, aki nem lakik ott, mégis tudja minek hol a helye. És kiszolgálja magát (mert rossz házigazda vagyok…), mert valószínűleg egész ésszerűen vannak el helyezve a dolgok.

Alul a nagy edények felül a kisebb edények, az üvegesben a poharak tányérok… mi ezen olyan nehéz?

A fakanalakra a gyengébbek kedvéért rá írva, hogy mire való… úgy mint krém, pörkölt és tészta… de van olyan ami mindenfélére hasznosítható…. Miért nem lehet ennek megfelelően használni a dolgokat?

Miért nem lehet a fakanalakat rendeltetésszerűen használni? Miért nem lehet a dolgokra vigyázni? Miért nem lehet a lábosban megfelelő ételt főzni? Miért nem lehet kiönteni a megfelelő lábosból kiönteni a vizet, hogy ne vízkövesedjen bele? Miért kell olyan hányavetin venni mindent? Ezek a tárgyak megfelelő bánásmódot érdemelnek, hisz nálunk is idősebbek…. Mindegyik már túl van a harmincon. Vigyázni kell rájuk. Meg kell adni a tiszteletet nekik… és az hogy el kell dugdosnom őket, hogy ne kerüljenek veszélybe, törés közelbe, az nem tisztelt… az nem rendeltetésszerű használat….

Szóval minden rendben… az idegeim teljesen jól vannak J

Ezek után még persze nem beszéltünk arról hogy miért is tépem fel a kezem szépen lassan véresre a körömág körül… nem vagyok ideges és nem vagyok eszeveszetten kikészülve idegileg…. És ennek köszönhetően isten ments hogy én párommal vitatkozzak esetleg folyamatosan ordítsak, és ne teljesítsem barátnői előjogaimat…

Végül is az élet szép… és dehogy vannak gondok a fejemmel… dehogy vagyok idegroncs…

Megy az idegroncsocska órára…

mikor minden a feje tetejére áll....

Reggel felkelek és elalszom... utána jött a beérkezés a suliba késve... de oda se neki órára még be értem.
utánavégig vegetáltam anapot... eyetlen jó pillanat benne hogy meghivott barátném egy forró csokira amit el fogyasztttunk a teraszon.. utána vissza még egy órára amit zégyen szemre majnm át alutam...
aztán jött az isteni szikra hogy megkérdem haverom hogy akor jöjjön velem és segiten el hozni egy két dolgot ammit már megvetemcsak még nemhoztuk el... de el jött végre ésmég kaptunk hozzá plusz takarókat is ugy hogy gazdagodtm kétfotellal egy dohányzó asztallal...meg egy szönyeggel is azán amig a fiúk elhozták a butorokat addig én meg neki estem a unkának... jött végre életemlső normális vevője... megbeszélt árra dolgozom... és mr a uha kész van csak az apró simitásokat kell el végeznem. Szóval meg volt a fő porba és nagyon tetszett az illetőnek (aminek én is nagyon örülök)
aztán hogy egyszerüü legyn a dolgunk még neki estem Tündivel varni... de nem sokra jutottunk... sajnos...
Aztn jött  vacsora s Zaku végre jól érezte magát mert hatan ülük körül az asztalt és beszélgtésse viclődéssel és egyebbekkel tet a hami idő.
végül itt az este és fáradtan ülök a konyhábanmegint csakfele anynit végeztem e a dolgaimból mintamennyit szerettem  volna....

Tegnap meg megint csak fele annyit intéztem el...
vettem picink enni és anyunak boltoltam... meg pár dolgot elintéztem otthon de ez se volt elég...
este rá jötem hogy picit túl válaltam magam.... Tünivel ezt ki is tárgyaltuk...

Sulizm (és teljesitenemellmert ha nem kicsuszok az állami féléveimből vagy át raknak fizetős részre....)
Melózom (hogy fizetni tudjam a tartozásom hogy megcsináljak mindent... hogy finanszirozzam a hobbymat... és elegem vana  munkáltatómból és elegem van a kretn vásárlókból a még kretéebb kolegákból akik azt se tudjá mi fán terem a kedvesség és a spontanitás....)
Varrok (merta hobbymhoz ez kell és ezt is szeretném 100%osan megcsinálni...)
Két háztartást látok l... ami nem kis meló tekintve hogy mind két helyen magasak az elvárások és ami még jobb nincs elég kapacitásomezáltal a ...
kapcsolatott tartok fent a barátaimmal és probálok mindegyikre megfelelő mennyiségü idöt akitani deez se indig jön össze....
Valamint nem utolsó sorn inkább magas szinten párkapcsolatom is van amit szeretnék ha meg maradna elvégre.... szeretem azt a bolondot.

zajliki  az élet megint...

Azok a bizonyos reggelek mikor kár volt felkelni...

Sok olyan nap van amikor egyszerűen nincs értelme még csak fel se kelni... nos azt hiszem a mai szintén egy ilyen nap.

Mikor reggel felébredsz és az asztalodon kotorásznak, ahol kincseket őrzöl... nem túl kedvesen mordulsz fel, hogy szeretnéd vissza kapni a telefonodat... erre az egész család megsértődik rád, mert micsoda dolog az hogy te így mersz viselkedni.... aztán végül apád a kezedbe nyomja a telefonokat, amikből csak egyet szerettél volna vissza kapni és persze te vagy a szar szemét szar alak hogy hogy mersz így viselkedni hogy mersz ilyen hangon beszélni.... (és még csak ki se nyitottad a szemedet rendesen... )
Remek dolgok ezek a három napos egyhuzamban 10 óra utáni reggelek igaz?

Ezek után még ráadásnak megkapod előző este hogy a szobád egy szemét domb és hogy nem lehet így élni és mit képzelsz hol laksz? Aztán mikor csak helyeselsz az lesz a baj, mikor már semmit nem mondasz az lesz a baj... legvégül még abba is bele kötnek hogy egyszerűen minek születtél meg? Hisz ők voltak az értelmi szerzői életednek...
Sose voltam jó gyerek sose voltam igazán kiemelkedő. Voltak és vannak hülyeségeim... mindig lesznek furcsa dolgaim... mert ilyen az élet. Ezt kell szeretni és nem szeretnék megváltozni... mert így is úgy is változunk.
Változni kell ezt tudom.. megértem csak nem akarok.
Mindenképpen változunk hisz felnövünk egy évvel öregebbek leszünk mindig, ráadásnak milyen lenne már ha úgy viselkednénk mint a bölcsőben? szerintem kicsit ciki lenne (^.^)

Nemsokára jövök néhány kellemesebb beszámolóval ami kicsiny életemmel kapcsolatosak...

A nyomtató....

Tudnám minek kaptam nyomtatót?
Egyszerűen nem jövök rá hogy mi a fenének kellet egy ilyen szutykot kapnom?
Örülök.. meg minden... de akkor jött volna valaki aki fogja és fel telepíti a gépemre és akkor nekem csak be kell nyomnom a gombot és jéééé nyomtat.
Vagy esetleg meg magyarázzák rendesen... de nem...
Kaptam egy nyomtatót hogy nesze örüljél.. mert jót akarunk és van rajta szkennel is (ami megjegyzem működik... mert már egyszer működött...)
de ez a rohadt nyomtató....
nem működik...
Már az ablakon kidobással is meg fenyegettem és az se használt... szóval repül... a szobámból mindenféle képen. kipakolom a konyhába anya meg viszi ahova akarja... mert ez a szar nem működik... (angyali mosoly közben ördögi vasvillát lóbál)
Ja egyébként csak hogy érthető legyek:
A drága (mert nem volt olcsó) Epson L210-es nyomtató bekapcsolás után ahogy befejezi a bekapcsológomb a villogást el kezd égni a csepp felett az izzó hogy a tinta szint nem megfelelő tehát nem hajlandó működésbe lépni ugyanis a tinta patronra azt írja ki, hogy még nem fejeződött be a töltése (megjegyzem bele raktam a tintát... és nem működik...)

éljenek a szülinapok :)
Meg a kéretlen és egyszerűen nem annyira örömből elfogadott ajándékok (kínos mosoly...)

Sziülinapom-pom-pom-pom

Hát már nem ma volt a szülinapom... de most sikerült le ülnöm hogy még a bejegyzést is megírjam hozzá. (^.^)
Rengetegen meg köszöntöttek Faszbukon... bár az inkább volt a programnak köszönhető amit az oldalra irtak hogy minden ismerősömnél ki írta hogy mikor hogy merre hány lépés... DE ennek ellenére jól eset hogy többen inkább pü-ben írtak és nem a falamra.
Viszont ami legjobban meg lepett az a volt általános osztálytársnőm volt... Nem sokkal elötte hivtuk meg ide M-hez... és most meg lepett hogy ő hívott meg minket. Eredetileg cica néző meg nyuszi simogató volt a fedő neve a dolognak. Aztán más lett belőle.

Na de...
A napján húgomtól ezt a csodát kaptam:

Mert nem szeretem a katicákat XD

Aztán páromtól ezeket kaptam:

Ez itten búcsú fia... lőtte nekem :)

Anyutól meg aputól ezt kaptam...

Oh és persze a tortám se maradhat ki a dologból :)
Gyümi torta... ami ráadásul furmányos pudinggal van meg töltve XD

Öm.. ez kimaradt... de ilyenem is van szülinapom alkalmából :)

Szóval mindannak elenére ami történt egész jó szülinapot zártam...
(mert persze úgy kezdődött a nap hogy anyám meg pofozott... ami szerintem az utolsó volt mert ha még egyszer megteszi költözök otthonról... tényleg az utolsó cseppek vannak a pohárban... nem sokáig fogom még bírni ezt a strapát...)

Megyek mert még a MiNiCP-re is írni kéne valami poszt szerűséget XD

Mozi!

- Menjünk moziba...
- Jó... de nekem most nincs pénzem
- Nem baj... meghívlak...

Valahogy így kezdődött... végül az lett a vége hogy kiválasztottam egy filmet (versenyben maradt még a Démona, Transformers 4) és megbeszéltünk egy időpontot...

Hát nehéz volt dönteni imádni való filmek mennek most a moziban, és van még ennél is jobb dolog... végül de nem utolsó soron, kiválasztottam azt amelyet még nem láttam és amit nagyon szeretnék... Így lett az Így neveled a sárkányod 2.
Ugyan második rész és hát nem ezzel kéne kezdeni, de ha már láttam a részeket sőt még a sorozatot is... akkor nekem nagyon is jó a kettő.
Végül a meghívó is rá bólintott így megbeszéltük a részleteket. Corvin szerda, délután 5 óra, és ott találkozunk a mozi előtt.

Vártam a pillanatot, dolgoztam előtte rengeteget, kíváncsi voltam hogy hogy fogom bírni... végül felvirradt a szerda napja és mint ujjongó kisgyerek vártam a pillanatot. hát meg jött és itt van és a buszt is sikerült még este meg néznem. (megjegyzem 11re értem haza éjszaka.. mert 9ig dolgoztam)
Végül busz is meg volt, indulási idő is meg volt, a mozi is meg volt... boldogan aludtam el.
Még előtte anyut meg kértem keltsen fel, mert nem akarok órára kelni.
Reggel anya kelt hogy elaludt de akkor jó kelt.
Neki estem a napnak... úgy volt hogy takarítok mert hétvégén jönnek hozzám ismerősök barátok és hát valahogy ki kell néznie a szobámnak ha már hozzám jönnek vendégségbe. A porszívó érintetetlen maradt én meg elfecsegtem az időt a boltban, anya el küldött venni ezt-azt. Még nassolni valót is vettem a mozihoz, mert hát úgy volt hogy azt én hozom ha már a jegyet nem tudom meg venni.

Hát szóval rohantam a buszhoz mert persze késve indultam el, itthon hagytam szüleimet, és a kupit a szobámban. Elértem a buszt (mert mázlira notorikusan késnek XD ) Beértem az Etelére, rohantam a metróhoz, végül mivel úgy éreztem még van időm beugrottam páromhoz egy gyors ital töltésre (mert inni való nem volt nálam... mert mért lett volna azt nem vettem, ráadásul az üvegem is úgy döntött bepenészedik, és a spejzban levők sincsenek a toppon), aztán sprint a mozihoz.
Nagy szussz oda értem és csak 5 perccel később a megbeszélt időnél, bár direkt mondtam hogy lehet kések is. Na mindegy ott voltam és Csaba is meg lett. Már előre meg vette a jegyeket. felmentünk várakozni, közben beszélgettünk, történetekről, ki mit ír éppen. nassolásról, és ami épp asztalra került.
Eljött az idő, epedve mentünk be a terembe. még a reklám alatt beszélgettünk és megcsörrent a telefonom is, mert persze megfeledkeztem róla hogy van nálam olyan is... (Tanár úr felhívott hogy akkor mi hogy merre meddig hány lépés... de nem tudtam megmondani, végül még mindig nem hívott vissza)
Telefon lehalkítva, finomságok előkészítve, jöhet a film...
A látvány világ... a történet... az egész élmény...
Nem tudnám úgy el mondani hogy ne spojlerezzném tele...
Itt az előzetes:

Aki meg akarja nézni az ne olvasson tovább!

A történetben a karakterek immár elérték a 20 éves kort... és meg kell mondani ez a vikingeknél se túl nyugodt korszak... nekem nagyon tetszik az egész ahogy megoldották... aztán Fogatlan és ahogy együtt él Hablattyal...
Kedvelt kép: (az egyik legaranyosabb kép és jelenet, mikor ezek a légterelő nyúlványok megjelennek a hátán Fogatlannak)

A srácok amilyenek kamaszként... ahogy próbálnak udvarolni Kőfejnek, pedig az aztán le se potyogtatja őket sárkány trágyával.
Apa és fia kapcsolata most nincs annyira kidomborítva, most inkább az anya karakterére fektettek hangsúlyt.
A srácok furcsán meg változtak.. de mindenki változik mikor a 15ből hirtelen 20 ként tér vissza a vászonra :)
Egy kis serkenő szőr itt, egy kis bicepsz ott, egy kis haj változás amott...
A sárkányok is színesebbek, hisz ők is változnak :) ők is korodnak...
A kedvencem az volt mikor kiderült hogy Fogatlan egy idős Hablattyal :)

A szövegek megint taroltak, ahogy Hablaty kezeli a dolgokat. Asztrid is nagyon tetszett a támogató... aki ordít amikor kell, és veled van mindig a bajban és jóban.
Kicsit néhol gyors volt néhol meg kellően lassú, vagy épp túl lassú. Vannak benne olyan lassítások hogy nagyon meg lehet halni benne... Kőfej meg a szerelem... jujjjj
Megint megríkatott egy film... (ezt már nem lövöm le!)

Ugyan csak 2Dben néztük meg, de igy is nagyon élvezhető volt... megyek még egyszer jövőhetén (ha minden igaz akkor unokabátyám visz el mozizni :) délelőtt XD )

Jöjjenek a fényképek:

A film után vissza mentünk és fényképeszkedtünk a plakáttal, előtte nem volt kedvem szöszögni vele.

Csaba és a plakát:

 Kicsit homályosan Csaba és a plakát:

 csak a rend kedvéért én és a plakát:

Meg van a palkát: (mert minden képen becsillant):

 Amiket vittem nassolni:
(Doppelkeks, sótlan mogyoró, zizi, egy snidlinges majsszal összekent beborított mogyoró - ez fogyott el csak - és egy liter szörp)
A rumlit nem nézni az asztalomon! majdnem egy hete nem voltam huzamosabb ideig itthon... eléggé leharcolt a szobám.. és ezzel együtt az asztalom is!

 A menü... amit Csaba vett meg, a tartalmát elfogyasztottuk és haza hozhattam a poharat, és a dobozt emlékbe...

 Sajnos az éjfúria már el fogyott, de akit még szeretek az volt, így lett kék sárkányom...

 A pohár díszítése azért kárpótolt...

 Tudom nem nagyon látszik... de azért szép pohár...

 Szemből a sikló sárkány

 Felülről a sikló sárkány:

Szóval élményekkel és kincsekkel meggazdagodva értem haza...
Mire haza értem itthon várt egy csoport ami a filmbarátok klub névre hallgat, már admin is vagyok :)
Jelenleg ketten vagyunk Csabával... én örülök neki, most még szeretném kiélvezni hogy van egy ilyen kis titkos csoportunk. Lehet hogy ez önzőség a részemről, de nagyon örülök hogy van és szeretném egy kicsit még kiélvezni, aztán ha össze jön és jó lesz akkor másokkal is megosztani ezt... de most még dédelgetem, most még az enyém... meg Csabáé... de akkor is... még egy pöpnyit enyém...

Megint pozitívan feltöltődtem és örömködve várom a következő alkalmat, mire haza értem eldöntöttem hogy a Démona lesz a következő áldozat... (ha még vetítik akkor mikor lesz időm szerdán menni)


Viszont el gondolkodtam.. Miért akar engem mindenki meg győzni arról hogy normális vagyok? Hisz ahogy körbe nézek a világon... vagy csak a környezetemben... mindenhol elvált szülök, csaló csalató barátok barátnők, mindenki fúj a másikra mert annak több van vagy épp mert kevesebb... és még sorolhatnám a bunkóságot az emberi elnézést és a többit...
Erre itt vagyok én... akinek a szülei még együtt vannak és nem azért mert így egyszerűbb (mint ahogy barátnőm együtt van párjával mert nem tud kitörni akkor a nyomásból) hanem szeretettből, apa szeret haza járni és nem kocsmázik szanaszét... nem itta el az agyát, nem drogozik nem gyógyszerészezik... nem dohányzik, és még morog is a dohányzás miatt (anya cigizik én meg vízipipázom). Segít nekem a legfurcsább dolgokban is.
Anyukám jelenleg itthon van és beteg állományt erősíti, mert kikészült idegileg pöpnyit, mégis megpróbálja a szerető otthont létre hozni és segíteni nekünk amiben tud. Vissza fogni minden hülyeséget... és minden furcsaságunkat.
Húgom gyermek lelkű tini, és az osztályban furcsán néznek rá mert nem festi magát annyit mint a többiek.
Szóval hol vagyok én normális?
Szeretem a családom, a párom, és hűséges vagyok. Szeretem a barátaimat, azt a keveset akik úgy fogadnak el ahogy vagyok, nem akarnak változtatni, és nem sértődnek meg mindenért. (ez egy másik téma, majd valamikor kifejtem ha nem felejtem el)
Mindent meg teszek mindenkiért akiknek úgy érzem érdemes adni, és érdemes megtenni értük azt amit megteszek, mert megérdemlik.

Szóval hol vagyok normális?
Rengeteg mindent tudok, de minek? nem élek meg belőle, mert csak a hobbimhoz értek ilyen jól. A vízipipáról, könyvekről, mesékről, animékről, mangákról, sárkányokról.. bármiről ami kicsit is érdekelt bele ástam magam utána meg a parlagon hevert a téma... mert mással nem igen tudtam megbeszélni.
Most mikor találkozok valakivel aki el hív moziba megjegyzi milyen okos vagyok és párom máris féltékenységet rendez, pedig nem kéne, hisz Csaba rendes gyerek, megérti hogy van valakim, és nem arra hajt hogy a pasim legyen hanem arra hogy a barátom legyen. Rengeteg mindenről tudunk beszélni, vannak dolgok amikben hasonló az ízlésünk. Valamint rengeteg mindent meg ért mait mondok, amire mások csak legyintenek.
Szóval nem vagyok normális hogy ilyeneken töröm a fejem... és kérek minden kedves ismerősömet törődjön bele hogy nem tartom magam normálisnak.

Azt hiszem ezzel zárom is a soraimat... immáron 0:00-van... ideje aludni térni... :)