Szörnyen érzem magam... túl vagyok pár bőgő rohamon...
Mert persze megint mindenért én vagyok a hibás... hogy nincsenek meg a papírok... hogy bent pipázom... hogy nem akarok kimenni a hidegbe... hogy egyszerűen szörnyen érzem magam... mert szállodába járok "haza"...
Furcsa hogy még mindig otthonomnak tartom ezt a házat, pedig egyre jobban azt érzem a hörcsögömön, meg a kutyun kívül senki nem vár haza. anya csak morog, apa meg folyton szid.
Rúgjanak belém, nyugodtan... hisz azt lehet, amíg a lelkem bírja... lépjenek bele tapossanak bele eléggé mert még nem elég... még egyáltalán nem elég.
Sose lesz elég...
A megfelelési kényszertől nem is beszélve.
Hiába akarok megfelelni, mindig csinálok valami hülyeséget, mindig van valami bajuk.
És minden az én hibám, nincs elmosogatva, nincs felteregetve, a szobám szalad, és ez még így tovább.
Tök mindegy mit csinálok, semmi nem jó.
Rendben akkor nem csinálok semmit, a szobám megpróbálom rendben tartani. A többit meg viszi a vizőzön... persze ez az elhatározás is csak két napig tart... mert tovább nem fog.
Bár minden csoda három napig tart ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése