Egy el konyha melyben el van mosogatva és vacsora vár.... sokat ér.
Egy vacsora melyet nem neked kellet megfőznöd íncsiklandóan felér sok mindennel.
Egy át takarított nap után ezek az előbbiek nagyon sokat érnek.
Nem tudom mi mit ér, nem tudom minek mennyi az értéke, sose bántam jól a pénzel, mindig arra kötöttem amit úgy érzetem, hogy akkor és ott fontos. Egyébként nincs pénzem se :P
Mégis, gazdag vagyok. Gazdagnak érzem magam, mert van lehetőségem puha párnák közt békésen aludni, mindig van hol aludni (ez fontos mert nagyon szeretek aludni, mert az alvásból lesznek az álmok és az álmokból lehet ötleteket kicsempészni).
Szintén gazdag vagyok, mert vannak olyan barátaim akikre számíthatok. Ugyan kicsit eltávolodtunk egymástól mégis meg vannak és még most is számíthatnak rám, és talán én is rájuk.
Szüleimmel jó a kapcsolatom, és még mindig együtt élnek (nagy szó, nagyon sokan válnak el vagy épp már csak egyik szülőjük van meg). Ráadásnak mindent megadnak nekem ami fontos.
Ezek mind mind olyan értékek amik nagyon sokat érnek mégse mérhetőek pénzben. Csak eszmei értéke van.
Jöhet a kérdés hogy ez nekem mért jó?
Nos azért mert ezek a dolgok tesznek okosabbá, boldogabbá, és ettől vagyok én több.
Nem tudom mennyit ér a víz amit el fürdök, nem fizettem még sose számlákat, nem volt önálló keresetem amiből fent kellet volna tartanom magam. Sose kellet szűkölködnöm ha még is sose vettem észre mert anyukám nagyon ügyesen csinálta, mindig volt otthon minden fontos. Hús étek, apunak főzelék, az egészségért; leves, a hideg időkre. Gyümölcs szintén az egészségért. Jutalom falatok ha valami jól sikerült.
Na itt van a kutya elásva! Nem minidig volt ananász, de volt pl.: alma. Nem mindig kindert kaptam az ötösért hanem joghurthabot. (kerestem képet de nincs az interneten, vagy én vagyok ügyetlen nem tudom)
Nem sanyargattuk magunkat kenyérrel és vízzel, viszont kitűnően meg voltunk, sokat nevettünk.
Azét múltidő mert jelenleg anya nem képes úgy és olyan intenzitással létezni mint eddig beteg szegénykém,... és ezen nem tudja magát túl tenni.
Azt hiszem abba hagyom ezt a keserédes értekezletet magammal.... Megyek mert nemsokára vizsga van. és nekem még be is kell érnem a suliba. Ah... nem akaróóóóóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése