2013. május 30., csütörtök

Elkészült

Ismét túl vagyok két videón és két vizsgán. Egyikből át mentem másikból nem XD Így jártam... a Videók közül az egyiket ellenőriztek a másikat nem XD Megint így jártam.

Na akkor kezdjük az elején:

ezt a videót már fel tettem, de úgy éreztem megérdemel még egy posztot:

Nejinek készült mert megismertettet ezzel a bandával és végül is egy picit a rabjukká is váltam. Szóljon a következő szám neki:




A másik elkészült szám szintén tőlük, de most önön jókedvre. Nagyon megszerettem ezt a számot... Nem tudom miért, és így hogy kész van és látom a magyar szöveget még inkább nem értem... hisz én nem szeretem az új évet XD
Ha Barbosz kész lesz a következő videóval szerintem még egyszer megcsinálom... mert az a klip valahogy megragadott...
Na sok a duma XD jöjjön az új alkotás:

 


Valamint a Yume FS-számára készült még egy videó... igazából már fel került egyszer, de megtaláltam végre az eredeti betűtípusokat és még egyszer meg csináltam.
Szóval Gackt száma még egyszer:


És egy új szám szintén Yumeminek, amit nem rakok ide ki... csak a videók közt található meg (^.^)"

Azt hiszem ennyi elég is volt belőlem :)

Megyek lassan vacsi.. én meg éhes... és még reeeengeeeteg videó várja hogy el készítsem XD

2013. május 27., hétfő

Azok a fáránya bevásárlások...

Szép esős borús nap volt ma... Jó kis fejfájással, egy csipet vizsgával és némi orvossal fűszerezve. Igen remek napom volt ma (^.^)
De mindent össze vetve, ÁT MENTEM a vizsgán ami nagyon jóóóó. Az orvosnál csak kísérő voltam, ami azért lássuk be jobb mintha beteg lettem volna. A fejfájás meg oda se neki meg szoktam már.

Na de a vásárlás... Nem elég hogy szerencsétlen M-et lassan de biztosan anyagi romlásba taszítom még ez is...
Ja igen a nagy sóhajtozás tárgya egy egyszerű kis növény... de én azt hiszem bele szerettem és annyira aranyos volt... Nem tudtam ott hagyni.
Itt egy kép róla:


Új szerelem... csak élje túl :)

2013. május 24., péntek

Még ki mindenki?



Most, hogy így el gondolkodtam rajta, meglepődtem, akár hányszor előkerül mindig eszembe jut valaki még az ismeretségemből, akit úgy ismertem meg hogy animét néztem, szóba került, vagy épp mangát olvastam a buszon, esetleg a suliban vagy munkahelyen. De még csak egy rajz véletlen látványa is tud beszédet indítványozni. Régen mikor elkezdtem foglalkozni vele akkor még nem volt ennyire nyilván való, hogy ki mit szeret. Ma már egyszerű ránézel valakire és meg mondod melyik a fő kedvence.
Mégis azok a táborokban megismert egyének... fufuuuu hát nem volt semmi :) Együtt elmenni az első még akkor AnimeConra... Móka volt.
Mára már kinőtte magát a rajongó tábor és az esemény is.
Persze vannak ellentétek, mert mért ne lennének. Viszont az alap együttlét megmaradt. Elfunnyval való régi beszélgetésem a felszínre tőrt. Ez egy olyan világ, ahova bárki beléphet, de csak kevesen kapják meg azt a csodád, ami igazán benne van.
Csoda, mert elmenekülhetsz a mindennapok elől. Külön világ, mert ahogy a videóban is mondták ez össze tartja az embereket, tekintet nélkül melyik író/rajzoló általi világot kedveled.

Bocsi de neveket nem sorolok :) Jobb a békesség, sokan vannak XD

Azt hiszem mára eleget fejtegettem az agytekervényeimet… Megyek mert vizsga jön megy és én meg bukni nem akarok… az csúnya lenne.

2013. május 23., csütörtök

Nem mese, Anime plusz barátság. Mit adot ez a világ?

Találtam a minap egy videót, igazából küldte egy ismerősöm, akkor még nem néztem végig mert hosszú volt, és egyébként is zizernya voltam a suli miatt...
Viszont meg tudtam, hogy az egyik kedvenc anime rajongói alkotásom miért áll. hát a rajzolója békésen alkot egy másik mangát. Hát remélem majd folytatni fogja az "Egy Akatsukis életét". (Mát egy éve áll.... naaagyon szeretném azt hinni hogy lesz folytatás)

Szóval jöjjön a videó utána kifejtem a véleményem. Oh egyébként ez egy szakdolgozati videó, elég érdekes hogy pont ezt választotta az elkészítő...

Nem mese! Anime - Ismeretterjesztő film a magyarországi anime és manga szubkultúráról




 Szóval végig néztem, mert tegnap Yumemi drága elküldte megint... És volt benne egy mondat ami nagyon meg fogott (valahol a videó végén van):
"- Ha röviden meg kéne fogalmazni, hogy mit adott nektek az anime világ, mit mondanál?"
"- Barátokat."

igen ez egy olyan közösség ma Magyarországon amire a fiataloknak és egy kicsit idősebbeknek szüksége van. Itt nem gáz (hogy mostnai szlenggel éljek) ha felöltözöl a kedvenc karaktered gúnyájába. (nekem is lóg a szekrénybe fél kész karakter ruha, bár nem konkrétan egy karakteré, hanem egy általános gúnya)
Kiderült hogy az egyik csoporttársam szintén nagy CP rajongó, sőt maga is beöltözik, bár már felkérték zsűrizni is. Ez nagy megtiszteltetés főleg azoknak akik benne vannak ebben a világban és nap mint nap forognak a körökben.

Jómagam régen volt kin Con-on... na nem azért mert megutáltam (^^)" Neeem... sokkal egyszerűbb magyarázat miatt... Egyszerűen nem volt pénzem.
Szerencsémre az internet és csodái nem pártoltak el mellőlem, így rengeteg emberrel megismerkedtem. Ugyan nem szorosan a mangák és animék világában tett látogatásaim során, hanem kicsit tágabb inkább a zenei világ felé nyitva.
Ennek a zenei világnak köszönhetem Cicát, aki rugdal, hogy jobban is megy az írás; Dantét, aki mindig ott van egy kis lelki támasznak; Zakut, aki ugyan eltűnik, de mindig felbukkan egy tájfun erejével végig söpörve az életemen; Yumemit, akinek rengeteg kellemes és vidám pillanatot köszönhetek... és még rengeteg embert, akikkel ha csak pár kedves szó erejéig, de ismeretséget kötöttem.
Igen itt a kedvesen van a hangsúly.. ugyanis feltűnhetett a videóban nem fitymálják le a másikat kinézetéért, bizonyos anime vagy magna miatt, egyszerűen csak mosolyogva mennek tovább vagy oda mennek készíteni egy képet a kitűnő ruhákról (mert biz nem kis meló egy olyan ruci). Nekem is számtalan ilyen képem van.
Rengeteg ember, rengeteg élmény... és igen, ez egy olyan társaság ahol nem kell szégyenkezni. Itt az lehetsz, aki akarsz!

Azt hiszem eleget beszélgetem már... Aki nem hiszi járjon utána (^.-)

Mentem tanulni pá.

2013. május 15., szerda

Mi mennyit ér?

Egy el konyha melyben el van mosogatva és vacsora vár.... sokat ér.
Egy vacsora melyet nem neked kellet megfőznöd íncsiklandóan felér sok mindennel.
Egy át takarított nap után ezek az előbbiek nagyon sokat érnek.

Nem tudom mi mit ér, nem tudom minek mennyi az értéke, sose bántam jól a pénzel, mindig arra kötöttem amit úgy érzetem, hogy akkor és ott fontos. Egyébként nincs pénzem se :P

Mégis, gazdag vagyok. Gazdagnak érzem magam, mert van lehetőségem puha párnák közt békésen aludni, mindig van hol aludni (ez fontos mert nagyon szeretek aludni, mert az alvásból lesznek az álmok és az álmokból lehet ötleteket kicsempészni).
Szintén gazdag vagyok, mert vannak olyan barátaim akikre számíthatok. Ugyan kicsit eltávolodtunk egymástól mégis meg vannak és még most is számíthatnak rám, és talán én is rájuk.
Szüleimmel jó a kapcsolatom, és még mindig együtt élnek (nagy szó, nagyon sokan válnak el vagy épp már csak egyik szülőjük van meg). Ráadásnak mindent megadnak nekem ami fontos.

Ezek mind mind olyan értékek amik nagyon sokat érnek mégse mérhetőek pénzben. Csak eszmei értéke van.
Jöhet a kérdés hogy ez nekem mért jó?
Nos azért mert ezek a dolgok tesznek okosabbá, boldogabbá, és ettől vagyok én több.

Nem tudom mennyit ér a víz amit el fürdök, nem fizettem még sose számlákat, nem volt önálló keresetem amiből fent kellet volna tartanom magam. Sose kellet szűkölködnöm  ha még is sose vettem észre mert anyukám nagyon ügyesen csinálta, mindig volt otthon minden fontos. Hús étek, apunak  főzelék, az egészségért; leves, a hideg időkre. Gyümölcs szintén az egészségért. Jutalom falatok ha valami jól sikerült.
Na itt van a kutya elásva! Nem minidig volt ananász, de volt pl.: alma. Nem mindig kindert kaptam az ötösért hanem joghurthabot. (kerestem képet de nincs az interneten, vagy én vagyok ügyetlen nem tudom)

Nem sanyargattuk magunkat kenyérrel és vízzel, viszont kitűnően meg voltunk, sokat nevettünk.
Azét múltidő mert jelenleg anya nem képes úgy és olyan intenzitással létezni mint eddig  beteg szegénykém,... és ezen nem tudja magát túl tenni.

Azt hiszem abba hagyom ezt a keserédes értekezletet magammal.... Megyek mert nemsokára vizsga van. és nekem még be is kell érnem a suliba. Ah... nem akaróóóóóm.

2013. május 11., szombat

Rég voltam gondtalan tíz alatt

Ma voltam múzeum kiállításon... érdekes volt és találtam ott magnó kazettákat. Lehetett venni, a gyerek könyvtár selejtezett és csomó csomó kazettát kirakott... hát vettem egy párat. Nagyon örültem például a Rajzfilm slágerek négy című kazettának. Az egyik ottani látogató ki akarta venni a kezemből hogy ez neki kell. én meg közöltem hogy én találtam enyém.
Aztán mentem M-el boltba.. és ott találtam egy nagyon régi játékot.. csak az osztály társaimnak volt ilyenje.. nem valami nagy cucc az egész... egy két fogaskerék és egy két át tétel... meg mágnes... nagyon aranyos játék de nem is emlékeztem rá hogy ilyen hangos XD
Most élvezettel zörgetem nézegetem.


Szóval el vagyok XD

2013. május 6., hétfő

Mi történik körülöttem?

Nem szeretem a netől kimásolt szövegeket.. de ezt azt hiszem így egy az egyben adom át... Nincs egyéb hozzá fűzni valóm csak az hogy érdemes elolvasni... Igen sok minden van benne, és vajon ki érti meg ezeket most már?


"GESZTI PÉTER levele

Levél Nemecsek Ernőnek
Cím: Nemecsek@grund.hu
Szia Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.
Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé…
Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk… lehet, hogy jobb is, hogy az az író 3szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza… – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel:
Geszti Péter"

2013. május 3., péntek

Kész kész kéééész!

Jelentem kész van egy olyan videó amit imádok.... XDXD Orange Range - Hana (videók közt megtalálható)

Egyébiránt.. nem is tudom miért posztoltam ki... csak csendben szoktam felpakolni a dolgokat... de végül is ez most az első egyedüli elhatározás... amit úgy érzek sikerült véghez vinnem.
Hálám üldözze Dóriit hisz ö fordította le a szöveget, és neki is tetszett (^-^)
Szóval remélem nektek is tetszeni fog XD

2013. május 1., szerda

Létezés

Azt hiszem ma eljutottam egy olyan mély szintre ahonnan még látom a gödör tetejét, de még képtelen vagyok kimászni belőle.