Megint túl vagyok egy olyan hétvégén ami nagyon gyorsan jött és baromi lassan ért véget.
Pénteken megtudtam hogy Zht írok.. nem probléma, megoldom, majd valamikor tanulok rá, remélhetőleg.
Aztán jött a délután... na nem mintha olyan gyorsan ide ért volna. alig lett vége az órának, startoltam anyuhoz, hogy a fényképező gépemet össze szedjem mert a nagy igyekezetben elfelejtettem...Upsz nem is az elején kezdtem...
Reggel a buszon balesetet szenvedtünk... hátulról belénk sodródott egy autós... nem tudom miért nem tudom hogyan csak azt tudom hogy a busz lerakott minket a benzinkútnál hogy onnan folytassuk utunk mert, hogy ö most nem mehet tovább, betét lap miatt (alá írom így kell eljárnia de mi totál meg voltunk ijedve! ).
Végül mázlira pont akkor ált be a busz ami el vitt oda ahova nekünk kellett menni.
Nagy nehezen beértünk a városba, aztán ide oda amoda, lepakoltam a cuccom elengedtem barátosnémat, hogy menjen dolgozni, utána én is beértem órára szépen lazán jóságosan. Na akkor kezdtem kicsit kiakadni... mármint jött ki az ijedség.
Leültem az orát meg tudtam a zht... aztán megbeszéltem, hogy akkor találkozó ott meg itt.
A tervezettekkel ellentétben rohantam fel anyumhoz a fényképező gépemért. Aztán ott ragadtam, de nem baj rohanás a lakásba, aztán rohanás a mozihoz át venni a dohányt. végül vissza, és elkéstem. szerencsétlen Barbosz ott várt ráma kapu aljban... végül bementünk főztem tésztát ebéd gyanánt és indultunk miután megettük.
Elmentünk három darab plüss figuráért, egy olyan helyre ahol még nem voltam... de megtaláltuk és meg szereztem... közben betértünk egy boltba, és én beleszerettem egy varró gépbe, nagyon szép, singer, és még csak nem is olyan über modern... még kicsit szögletes, mégis égszerűnek tűnik. Talán nekem is beválik. De most nincs rá pénzem.... Úgy hogy ott kellett hagyjam a boltban.
Aztán mentem tovább... először vissza a lakásba hogy békésen várjunk fél 5ig, mert csak öt után van otthon a másik egyén. Szóval el csámborogtunk egy olyan helyre ahol már egyszer jártam M-mel... de most még egyszer, na most sikerrel jártam, és meg van az iratrendező vacok is.
Végül megint vissza a lakásba, ott várt minket M, ittunk és elengedtem Barboszt, hogy most már sipirc haza így is elég rendesen elhasználtam az idejét.
Végül hogy még kerek legyen el mentünk Tárnokra, ott már olyan dologért, amit nekem szereztünk be. Szóval oda mentünk lecsengettem a pénzt... és közben találkozónk M haverjával... jól el beszélgettek én meg fáztam nyűgös voltam és fáradt... de boldog mert van olyanom, ami nem volt eddig! Mutatom is a képet:
Szóval már ilyenem is van... most már egy össze tákolt nagy dobozban a többivel együtt. Persze csak egy alapos mosás után... elég redvás volt, talán évtizednyi por állt rajta nem tudom...
Aztán jött a szombat, esküvőre voltam hivatalos... A menyasszonyt ismertem meg a vőlegényt, meg mindkettőnek az öcsét és a menyasszony anyukáját, aki persze nem ismert fel... kb. Vikin és Misin kívül senki nem ismert fel.... ez van... senki mást nem is ismertem... jó a vőlegény még az elején sehova se tudott rakni.
A polgári rész nagyon hamar lezajlott... el is késtem róla... mert M.. igen remekül kiszámolta az úti időt...
Aztán jól elkéstünk az utána levő vacsoráról... de hát ahogy mi oda keveredtünk na az se volt egy piskóta... fogalmam sincs merre jártunk.
Végül haza jöttünk mert mindketten fáradtak voltunk...(lekéstük a 19 órási vonatott)
Össze szedtem magam össze pakoltam mindenem.. és persze jött a lelki terror, hogy maradjak.. utálom mikor ezt csinálja... utálom mikor a kis tücsökre hatnak! A legrosszabb mikor az ember lelki ismeretére hatnak.. és azt piszkálják és nem hagyják nyugodni.. Nos ebben M profi... szépen rávett hogy maradjak.. Végül maradtam... Felhívtam anyut beszéltünk és végül maradtam.
Azzal a tudattal feküdtem le hogy a 8 órási busszal haza megyek... na igen meg ahogy én elképzeltem.
8 órakor másztam ki az ágyból... a 9órásit lekéstem... a 10 órásival jutottam haza, de addigra el ment a fél nap. Itthon nem túl lelkesen fogadtak, anya hisztizett hogy mindent azonnal csináljak meg neki tegnapra... mert ha tegnap nem volt fontos a matek akkor ma se legyen az... szóval még a tanulástól is elment a kedvem...
Szóval a mai napi teljesítményem egyenlő a nullával....
Nem tanultam, nem takarítottam, nem rendeztem otthonosabbá a szobámat, (mert ahogy most van az szörnyű)
Végezetül egy kis plusz poén.... hazafelé jövet találkoztam Nejivel... miután M lekenyerezett egy szelet tortával... mert hogy én kértem egy olyat.... mert szemét módon meghívattam magam egy szelet tortára (bár kitudtam volna fizetni volt annyim, de csak pont annyim...)
Na de Neji... nem rég ugyi értekeztem Abyről.. és a szét hullott kapcsolatokról.. félek hogy Aby elveszi tőlem Nejit... igen ezt így nyíltan kimertem mondani... mert le akarom győzni ezt a félelmet és azt csak úgy elehet ha szembe nézek vele... félek, hogy elveszítem. Most délután beszéltünk, és mondta, hogy ne féljek hisz ő a barátom.
Lehet meg nyugodhatok?
Fontos mai napi tudni való:
Merd kimondani a félelmeidet, hogy szembe nézhess velük! Ha szembenéztél a félelmeddel akkor rájössz, hogy hogyan oldhatod fel a gátakat.
