Hiányzik valami... szörnyen érzem magam. Kicsit elárvultam talán.
Bambulok ki a fejemből, nem élvezem az ízeket... csak azért tömök édességet a fejembe hogy ne legyek még depressziósabb kinézetű.
Fáj bevallani, hogy elárultak, jobban mondva azt amiben hittem. Hittem abban hogy van barátom... és kiderült hogy egy apróság miatt megsértődik és hátat fordít nekem.
Lehet nem is volt igazán barát? Én képzeltem csak sokat bele? Lehet... de attól még fáj... és felcsendül a fülemben azok a szavak melyeket nem is olyan régen én írtam le... ( Cirkusz és lánc )
Ha egy barátságban törés következik be akkor az ott marad, hiába tapaszolják össze... nem lesz jobb, meg marad az ellentét.
Üres vagyok és ez fáj. Holnap vizsga és tudom hogy nem fog sikerülni... nem tudok semmit a tárgyból és szomorúan kell tudomásul vennem egyáltalán nem tud lekötni a pénz világa, még annyira se hogy megtanuljam a tárgyhoz szükséges dolgokat.
Egyedül érzem magam mert akikkel eddig jól elnevetgéltem még csak egy szót se pazarolnak rám. Hiányzik a beszélgetés... beszélgetés olyanokkal akikkel még sose találkoztam mégis régi ismerősként köszöntek rám interneten.
Kevés barátom van, de azokra számíthatok... talán ez az egy vigaszom van és hogy egy olyan családban élek ahol sok a nevetés, kevés a ború, mindig van mit enni fedél van a fejem felet és sok dolgom van amivel más nem kérkedhet... én se kérkedek. Csodás anyukám van aki jelenleg elég válságban van... ez kihat kicsit az itthoni létre. Apukám új munkahelyen van, ami megviseli és mogorvább a szokottnál is. Hugóm belépett a dac korszakába... nekem meg itt van a szabadulási kényszerem. szabadulni szeretnék de mitől? Kitől? Talán épp önmagamtól.
Szeretném levetni láncaimat elszaladni a világba csak a mának élni nem gondolni a jövőre mindig olyat tenni és úgy ahogy én akarom... nem függni senkitől és semmitől. Ez megadatott egy barátnak... nekem nem... irigylem szabadságát függetlenségét, kitartását. Nekem nincs bátorságom levetni a megszokott élet láncát...
Felrémlett előttem egy olyan élet lehetősége ahol önző lehetek, ahol az lehet amit én szeretnék... nem kell alkalmazkodnom, csak egy emberhez. Jó lenne mégse vagyok képes belevágni, bizonytalan létem kérdésén merengve talán túl sokáig várok és kiszalad a kezeim közül?
Lehet várnom kéne... de ha várok elszalad... ha rohanok hamar elég a gyertya... és ha nincs több időm? ha nekem csak ennyi adatott meg? Nincs tovább...
Félek a jövőtől, félek a múltamtól.. a jelenemnek élni nem olyan biztató.
Félelmeimtől rettegve térek nyugovóra és remélem rém álmaim elkerülnek. Jó éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése