Kicsit elárvulva

Hiányzik valami... szörnyen érzem magam. Kicsit elárvultam talán.
Bambulok ki a fejemből, nem élvezem az ízeket... csak azért tömök édességet a fejembe hogy ne legyek még depressziósabb kinézetű.
Fáj bevallani, hogy elárultak, jobban mondva azt amiben hittem. Hittem abban hogy van barátom... és kiderült hogy egy apróság miatt megsértődik és hátat fordít nekem.
Lehet nem is volt igazán barát? Én képzeltem csak sokat bele? Lehet... de attól még fáj... és felcsendül a fülemben azok a szavak melyeket nem is olyan régen én írtam le... ( Cirkusz és lánc )
Ha egy barátságban törés következik be akkor az ott marad, hiába tapaszolják össze... nem lesz jobb, meg marad az ellentét.

Üres vagyok és ez fáj. Holnap vizsga és tudom hogy nem fog sikerülni... nem tudok semmit a tárgyból és szomorúan kell tudomásul vennem egyáltalán nem tud lekötni a pénz világa, még annyira se hogy megtanuljam a tárgyhoz szükséges dolgokat.

Egyedül érzem magam mert akikkel eddig jól elnevetgéltem még csak egy szót se pazarolnak rám. Hiányzik a beszélgetés... beszélgetés olyanokkal akikkel még sose találkoztam mégis régi ismerősként köszöntek rám interneten.

Kevés barátom van, de azokra számíthatok... talán ez az egy vigaszom van és hogy egy olyan családban élek ahol sok a nevetés, kevés a ború, mindig van mit enni fedél van a fejem felet és sok dolgom van amivel más nem kérkedhet... én se kérkedek. Csodás anyukám van aki jelenleg elég válságban van... ez kihat kicsit az itthoni létre. Apukám új munkahelyen van, ami megviseli és mogorvább a szokottnál is. Hugóm belépett a dac korszakába... nekem meg itt van a szabadulási kényszerem. szabadulni szeretnék de mitől? Kitől? Talán épp önmagamtól.
Szeretném levetni láncaimat elszaladni a világba csak a mának élni nem gondolni a jövőre mindig olyat tenni és úgy ahogy én akarom... nem függni senkitől és semmitől. Ez megadatott egy barátnak... nekem nem... irigylem szabadságát függetlenségét, kitartását. Nekem nincs bátorságom levetni a megszokott élet láncát...
Felrémlett előttem egy olyan élet lehetősége ahol önző lehetek, ahol az lehet amit én szeretnék... nem kell alkalmazkodnom, csak egy emberhez. Jó lenne mégse vagyok képes belevágni, bizonytalan létem kérdésén merengve talán túl sokáig várok és kiszalad a kezeim közül?
Lehet várnom kéne... de ha várok elszalad... ha rohanok hamar elég a gyertya... és ha nincs több időm? ha nekem csak ennyi adatott meg? Nincs tovább...

Félek a jövőtől, félek a múltamtól.. a jelenemnek élni nem olyan biztató.

Félelmeimtől rettegve térek nyugovóra és remélem rém álmaim elkerülnek. Jó éjszakát.

álmos vagyok ezért másokat nem hagyok...

Későn keltem és mégse aludtam ki magam... Ezért megint fényképező gépre kaptam és szerencsétlen duzzogó hörcsögöm (Picit) fényképeztem... szegényke most nem igazán kiegyensúlyozott... sajnálom érte... de ez van. Néha tisztának is kell lenni. Kiköltözött a sarkából és másik sarokba kuckózta be magát. Most látom hogy alszik (^_^) Élvezet nézni XD
Íme a képek róla:

Nem érdekel hogy süt a nap, én most alszok és béke van végre.

Valaki zörgött hely változtatás.

Na melyik az eleje? 

Megijesztett valami... DE nem kelek fel azért sem!

Szóval azt hiszem egyelőre abba hagyom a képek gyártását és hagyom piheni picit... de ha egyszer olyan aranyos... (igen ömlengek kicsit... de ha egyszer ennyire lehet szeretni :) )

Pici!!!

Ma kezembe került a fényképező gép... és szerencsétlen hörcsögöm lett az áldozat XD

Íme a képek róla:

A kilakoltatás után nem sokkal:

Nézünk jobbra. Merre lehet a kuckó?

Keressük a sarokban hátha ott van... de nem ott csak por van.

Keressük balra hátha ott van de nem ott csak valami csúszós van.

Egy kis evés a nagy ijedelemre:

Oh itt még kukorica is van...

Immár vissza kaptam a kuckóm most már kipakolok a pofazacsimból de itt se gömbölyű még minden.

Duzzogok a sarokban:

Most már minden jó szóval hagyj békén!

Ne piszkálj! Mit csinálsz? Nem hagysz aludni?

Ha a fenekem mutatom békén hagysz?

 Mondom hogy ne piszkálj!

Aludnék! Ne zavarj azzal a nagy izével!

Már aludtam! Nem fogod fel hogy haragszom rád? Kilakoltattál aztán mindent el vettél most mindent vissza adtál és még sincs olyan szag mint volt... és még csak aludni se hagysz békén?
Hagy már nyugtot nekem!

Elég legyen! Alszom!

Asztali csendélet... a gép is lepihent... és Pici is békén lett hagyva...

Ez volt a mai napi kis történetem (^_^)

Pici tisztává lett téve... és nem lett békén hagyva csak miután jó sok kép készült a durcis fejéről...
Azt hiszem eleget ömlengtem ideje nyugovóra térni... Jó éjszakát.
(Természetesen Pici most ébren van és zargatni fog mert ö most nem álmos... na ná hisz az egész napit végig aludta...)

Alkotásaim

Itt volt a szilveszter és a karácsony és most is nem rég alkottam valami finomat.

Sajnos a karácsonyi sütijeimről nincs kép de csináltam sült csirkét, életemben először...

Íme az alkotásom:

A töltött csirke... amit készítés után zsinórban lepulykáztam... de nem baj az íze finom volt. legalábbis M nem panaszkodott rá.

Na itt jön sorban a többi:

Készítettem diós kosárkát:

Nagyon szép lett.. M szerint is.. De a szilveszteri bulin jó ízűen fogyasztotta a nép... ennek örültem... Oh és az elkészítésében Dante volt segítségem, kivajazta az összes kis kosárka formát... Úgy örültem neki, nem nekem kellet XD




 Aztán mi az amit még alkottam... Ja igen Nikumant:

Így nézett ki mikor össze raktam nyersen:

Ilyen lett mikor meggőzöltem:

Ott egy pici látszik a töltelékből (galád módon össze nőtt egy másikkal és sajnos csak így lehetett szétválasztani)

Ennyi volt mára a főzőcske de okosan :)

Huh hogy én mi mindenre nem vállalkozom...
16darabb Nikuman... és csak kettő maradt meg... Akkor ezek szerint nem sikerült olyan rosszul (^_^)