Valaki a kabátját sapkáját veszti el...
Én most a testvéremet vesztettem el.... Hülyén hangzik de úgy fáj mintha a testvérem hallt volna meg pedig nem vér szerint tartozott hozzám.
Suzy a 12 éves fekete orjás snauzer itt hagyott minket. Az én gyönyörű öreg lányom.... Igazából Lizí Anyura bízta rá a kölyök kutyát akit örökbe fogadtunk ismerősök által. Így lett Suzy a testvérem. sokszor játszottunk együtt. Megszületett a húgom és Suzyhoz menekültem minden bajommal mikor anya nem ért rá, sokszor neki sírtam el bánatom... 12 év... az életem felében jelen volt. Csodálatos 12 évem volt vele, és csak a szépre emlékezem...
Imádom Suzyt... nem lehetett nem szeretni. Egy egyéniség volt. Egy olyan egyéniség aki megkövetelte magának a figyelmet aki kikövetelte hogy szeressék.
Most pedig fekete föld fedi el fekete testét hideg ellen takaró védi és csemegéjeként diót vitt magával... Örökre egy olyan helyen van ahol én már nem érhetem el és csak messziről őrizhet bennünket, és vigasztalhat...
Lüktet a fejem a sírástól, azt mondják ilyenkor jót tesz ha elengedjük a könnyeinket... igen lehet igazuk van mégis üresnek érzem magam... teljesen üres vagyok...
Itt egy-két kép róla:
Mindig élénken figyelt ha beszéltünk hozzá, ez később se változott :)
A végére már sokat aludt de hát ki róhatná fel neki, kocsikat hagyott le futásban, versenyszerűen űzte a kocsi lehagyó sportot.
Aki éhes:
Kicsit fáradtan kicsit álmosan de azért figyel:
Sajnos nem a előnyösebb képek, de mindegyik pillanat kép, ugyan az utóbbi idejéből, régebbi képeket nem találtam hirtelen. Ez az utolsó kép a legaranyosabb, egyszerűen Ö Suzy a mi kis kutyánk.
Ég veled drága barátom, testvérem, és hű őrzöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése